igaz történetek szülésről, születésről

1343. nap: Ambuláns szülés – születésnapi ajándék (Iván)

Megjelent: 2014. jún. 9.

Három hónappal Ákos születése után elvégeztem egy dúlaképzőt. Az utolsó nap azt mondták viccesen az „öreg” dúlák, hogy a képzések után mindig várandós lesz egy-két újdonsült dúla, mert kedvet kapnak az újabb babához. Én lettem az egyik ilyen várandós újdonsült dúla. A képzés után kb. két héttel megfogant Iván. De nem tudtam róla, hogy beköltözött a méhembe, csak Ákos jelezte: sírt a mellemen, nem hízott, és nem ízlett neki a tejem. Ez eléggé megviselt. Már 18 hetes voltam, amikor kiderült számomra, hogy bizony egy év korkülönbséggel testvére lesz Ákosnak.

Egyből az otthonszülésről kezdtem érdeklődni dúlakörökben, de mivel Ági akkor már házi őrizetben volt, és – bár már éppen megszületett az otthonszülést szabályozó rendelet – még nem voltak engedéllyel rendelkező bábák, úgy döntöttünk, marad a korábbi csapat és kórház: K. doktor, M. szülésznő és Kati, a dúlánk. Nagyon jó élményeim voltak velük, és szerettem volna a másodikat is hasonlóan szépnek megélni, de ha lehet, akkor a szülés után egyből lelépni és hazajönni.

A várandósság második fele azzal telt, hogy gyorsan összeházasodtunk a párommal, aztán kerestem gyerekorvost, aki vállalja, hogy kijön a szülés után házhoz, és igazolja, hogy beadja a BCG-t, leveszi a PKU-t és megnéz minket. Augusztusban sikerült is találnom valakit, aki otthon született babákhoz szokott járni, egyből elvállalt minket, és nagyon kedves volt. Közben az orvosommal és a szülésznőmmel is megbeszéltem, hogy mire készülök, ők is támogattak.

Szeptember elején a szülésznőm közölte, hogy éppen a terminus előtti héten elmegy öt nap szabadságra, de ajánl maga helyett valakit. Nagyon szomorú voltam, én őt akartam magam mellett tudni megint, mi az, hogy eltűnik, épp, amikor már bármikor szülhetek. Végül a helyettes szülésznővel is találkoztunk (V.), aki nagyon szimpatikus volt, biztosított arról, hogy ő is támogatja az ambuláns szülést, és arról is, hogy nem fognak minket háborgatni se szülés közben, se utána. Őszintének tűnt, hittem neki, bíztam benne. Így megnyugodtam teljesen.

Tizenhetedike volt a terminus. Tizenegyedikén délután érkezett anyósom hozzánk, ha indul a szülés, legyen valaki Ákossal. Amint megérkezett, én elengedtem mindent, és útjára engedtem lélekben a babámat. Ekkor már a fogadott szülésznőm szabin volt, de nem érdekelt. Csak induljon el a babám!

Másnap hajnali háromkor ébredtem egy erősebb haskeményedésre, éreztem, hogy pisilnem kell. Kimentem vécére, éreztem, hogy nem csak pisilni kell, hasmenésem volt, kétszer is negyed óra alatt, és jönni kezdek a hullámok. Viszonylag sűrűn (kb. ötpercenként rögtön), de nem tartottak sokáig (kb. 25 másodperc), viszont egyből elég erősek voltak. Az intuícióm is egyből azt súgta, hogy ma szülök!

Rögtön szóltam a férjemnek, hogy keljen föl, engedjen nekem egy kád vizet, és készülődjünk. Ákos eközben édesen aludt, anyósom felébredt, de nem zavart minket. Fél négykor ültem be a kádba, előtte írtam egy SMS-t Katinak, hogy mi a helyzet, és hogy készülődjön, és fürdés után még felhívom.

A meleg víz kellemesen ellazított, kezdtek erősödni a hullámok, de nem tartottak sokáig, viszont már kb. négypercesek voltak. Lassan lélegeztem, ami nagyon jólesett. Közben gyertyát gyújtottunk, teát főztünk, pakoltunk, én meg vajúdtam. Négykor hívtam Katit, hogy induljon el hozzánk, éreztem, nincs sok időnk. Fél ötkor már kétperces összehúzódások voltak, én meg jöttem-mentem a konyha és a fürdő között, néha a vécére ültem, és már egyre hangosabbakat sóhajtottam, de még mindig rövidek voltak a hullámok. Ez furcsa volt, mert Ákosnál mást éltem át. Most, mire igazán fájni kezdett volna, már el is csitult a kontrakció.

Kati megérkezett öt óra előtt. Ekkor már kétperces, erős, derékfájós hullámaim voltak, kértem, hogy masszírozzák a derekamat, miközben a mosógépre dőltem. Nem találtam a helyemet. Mondtam, hogy induljunk a kórházba, mert ennek már a fele sem tréfa. Kati rákérdezett, hogy biztosan ezt akarom-e, mert tudta, hogy minél tovább szerettem volna itthon vajúdni. Mondtam, hogy nem tudom, mit akarok, ekkor már nem itt jártam.

Felhívtam a szülésznőmet negyed hatkor, mondtam neki, hogy lassan elindulunk. Fél hatkor ültünk be a kocsiba, az út borzalmas volt, többször rászóltam a férjemre, hogy hajtson át a piroson, és hogy menjen gyorsabban. Egész végig, a szülőszobáig hallgattam egy relaxációt, ami annyira jó volt, csak arra figyeltem és a hullámaimra.

A fogadott dokim volt épp ügyeletben – szerencséjére –, mert amúgy lekéste volna a szülést, ugyanis, amikor odaértünk hat órakor, már éreztem, hogy nyomnom kell. Rögtön az alternatív szülőszobába mentünk, oda, ahol Ákos is született, éppen egy évvel korábban. Megvizsgált az orvos, a méhszáj teljesen nyitva volt. Amikor ezt meghallottam, majdnem elsírtam magam örömömben, és arra gondoltam, hogy te jó ég, tényleg lehet ennyire gyorsan és ilyen rövid hullámokkal is szülni?!

Bejött a szülésznőm, szó nélkül leterített a franciaágy elé egy nagy matracot, és mondta, hogy ha úgy érzem, négykézláb helyezkedjem el. Leereszkedtem négykézlábra, abban a pillanatban megrepedt a burok, a víz szép tiszta volt, és én nyomtam, vagyis próbáltam lefelé lélegezni a babát. Ami többé-kevésbé sikerült is. Közben Kati és a férjem is átöltöztek, berohantak, nehogy lekéssenek a nagy eseményről.

Pár hullám után kint volt Iván feje, majd kicsusszant lassan a kis teste is. Isteni érzés volt! Ránéztem az órára, még nem volt fél hét. Alig hittem el, hogy három és fél óra után, egy viszonylag könnyű, bár nem fájdalommentes, de rövid hullámokból álló vajúdás után máris a cicimen piheg a kisfiam. Csak azt mondogattam, hogy mennyire boldog vagyok. Ő meg nézelődött nagy szemekkel, és szopni kezdett.

A férjem vágta el a köldökzsinórt, amikor már nem pulzált, és két órán át nem engedtük el egymást, így született meg a lepény is. Nem háborgatták őt sem, engem sem, több mint két órán át csak néztük egymást és boldogan heverésztünk. Utána mérték csak meg, és a férjem öltöztette fel Ivánt.

Ami a legszebb, hogy még aznap hazamentünk a kórházból, otthon pedig az éppen egyéves nagyobbik kisfiúnk, Ákos várt minket, akit így közösen tudtunk felköszönteni. Szerintem neki ennél szebb ajándék nem is kellett születésnapjára.

Cs. B.

Ákos születése anyaszemmel> > >
Ákos születése apaszemmel > > >
Alma > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.