igaz történetek szülésről, születésről

651. nap: Épp időben (Gyöngyi)

Megjelent: 2012. júl. 17.

Nagy izgalommal vártuk második gyermekünk megszületését. Kicsit szorongtam, hogy másodszorra vajon sikerül-e hüvelyi úton szülni. Nem voltam biztos magamban, bár mindent megtettem, hogy lelkileg felkészítsem magam. Nekem legtöbbet A születés művészete című könyv segített. Nagyon tetszett, és úgy érzem, sokat megtudtam a születés igazi természetéről.

Ismét túl voltunk a 40. héten hét nappal, és járnom kellett magzatvízvizsgálatra. Rám jellemző módon ezt is vonakodva tettem, de mivel Ági azt mondta, hogy kell, hát elmentem. Nagyon rosszul viselek mindenféle orvoshoz járást, illetve vizsgálatot.

Hajnali 2 óra 30 perckor elfolyt a magzatvizem, erre ébredtem. Hívtuk Ágit telefonon, emlékszem, nagyon álmos volt. Épp egy másik szülésről hazaérve mély álomba merült, amikor felcsörgettük. Nyugalomra intett bennünket, de mi hamarosan újra hívtuk, így kénytelen volt elindulni Szegedre.

Hat óra körül felcsörgettük azt a családot, akik felajánlották a lakásukat a szüléshez, mert én a családom előtt teljes titokban készültem az intézményen kívüli szülésre. Nekik is örökké hálás leszek, mert a saját lakásunkban (anyukámmal együtt laktunk, és ő mindig hevesen ellenezte az otthonszülést) biztos, hogy nem sikerült volna úgy szülnöm, ahogyan szerettem volna.

Reggel hat és nyolc között érkeztünk meg a doulám és barátnőm lakásába, ahonnan ő már elküldte a saját családját (két, szintén otthon született kisfiát és férjét) egy barátnőjéhez, hogy én nyugodtan vajúdhassak. Délután háromig nem történt semmi izgalmas, voltak fájásaim, de nem rendszeresek. Később Ági elárulta, hogy ő persze tudta, hogy az úgynevezett látencia fázisában voltam, és hogy ez kb. 10 óra hossza általában, tehát ő nem nyugtalankodott.

Engem bántott, hogy miért nem halad a szülés, de három óra után már felgyorsultak az események. Úgy emlékszem, hogy pizzát hozattak, és tudom, hogy nagyon jót ettem belőle. Aztán nem sokkal később (fél óra vagy egy óra múlva) elkezdtem hányni, és ezzel megindult az igazi szülés. Innentől kezdve nagyon felgyorsultak az események: a férjem masszírozta a keresztcsontomat, Gabi és Ági muskotályos zsályás borogatást tett a hasamra.

Mivel kora hajnal óta ébren voltam, így egyre kimerültebb és kimerültebb lettem késő délutánra. Ági türelmesen magyarázta, hogy épp mi történik, őszintén megmondom, akkor nem érdekelt, csak nagyon szerettem volna már túl lenni rajta. Aztán elérkeztünk a kitolási szakaszhoz, de én csak feküdtem, és bár Ági kedvesen noszogatott, hogy fel kellene kelnem, akkor végre megindulna a baba kifelé, de én olyan fáradt voltam, hogy a férjemnek kellett rám szólnia, hogy mozduljak már meg. Felálltam (döbbenetesen jólesett állni, az erő is mintha visszatért volna belém), és a férjem tartott félig álló, illetve ülő helyzetben, így született meg a kislányunk, Gyöngyi este nyolc óra körül.

Annyira örültünk, hogy eltelt 20-30 perc, mire megnéztük, mennyi az idő. Emlékszem, hogy foci VB volt, és az utolsó meccs volt aznap este, de úgy tűnt, ezúttal a férjemet nem érdekelte, nem kellett a tévét bekapcsolni neki. Pedig olyan rendes voltam, még épp időben megszültem.

Azután szépen megszületett a méhlepény, viszont, hogy ne menjen minden simán, Áginak úgy tűnt, hogy jobban vérzek, mint kellene. Azt mondta, hogy lehet, hogy kórházba kell mennem. Nyilván, mivel császármetszés után voltam, így még óvatosabb volt. Emlékszem, ott feküdtem kiterülve, és engem lesett mindenki, hogy rendben vagyok-e. Rendben voltam, és nem mentünk sehová.

Természetesen gátmetszés nélkül szültem, és egy apró kis felületi sérülés keletkezett a gátamon, amit Ági összevarrt egy-két öltéssel. Én próbáltam vele alkudozni, hogy ne varrjuk össze, de azt mondta, hogy csúnya lesz a gátam. Hát engem ez nem zavart volna, de Ági csak rábeszélt, hogy varrjuk össze. Lehet, hogy ez volt a legkellemetlenebb az egész szülésben. Közben persze a hasamra rakták Gyöngyikét, aki egyre feljebb kúszott, míg végül elérte a cicimet, és boldogan elkezdett szopni.

Aztán szépen elaludtunk, és újabb izgalom következett. Valamikor éjszaka arra ébredtem, hogy a kis újszülött babám valami fura sötét anyagban fekszik. Nem tudtam hirtelen, hogy mi az. Aztán kiderült, hogy elfelejtettük bepelenkázni, és bekakilt. Megint megnyugodtunk, és újra elaludtunk, ezután már minden rendben volt.

Valamikor éjszaka Ágit újabb szüléshez hívták, így visszament Pestre. Másnap estefelé szépen hazaautóztunk az anyukám legnagyobb döbbenetére, és a hároméves Nelli legnagyobb örömére.

S. N. I.

Nelli >>>
Boldizsár >>>

Véletlenül kiválasztott mesék.