igaz történetek szülésről, születésről

708. nap: Minden rezdülésemet figyelték (Patrik)

Megjelent: 2012. szept. 12.

Majd várandós lettem megint. Őt is nagyon akartuk mind a ketten a párommal. Elkezdtem ugyanahhoz az orvoshoz járni, akinél Norbit szültem, de nem éreztem magam biztonságban. Egyszer aztán megkérdeztem tőle, szerinte meg tudom-e szülni ezt a babát simán, hüvelyi úton? Azt válaszolta, meglátjuk, lesznek-e fájások. Abszolút úgy éreztem, ha nem lépek megint, császár lesz a vége. Nem mentem vissza hozzá többet.

Elkezdtem kutakodni az otthonszülésről, megtaláltam Ágiék honlapját. Megtudtam, el kell végezni egy információs hetet, különben nem vállalják. Ez alatt az egy hét alatt abszolút felvilágosítottak a kockázatokról és minden egyéb dologról. A nagyobb fiamat is nyugodtan el tudtam vinni magammal a tanfolyamra, és megdöbbenve vettem észre, hogy Norbi, aki nagyon zárkózott kisgyerek volt, odaült Ági ölébe, és elkezdte simogatni a fülét. Egyből tudtam, jó helyen járok.

Próbáltam közben egy kórházi orvost is keresni, ha netalán mégis kórházba kell mennem, be legyek biztosítva, de előző orvosom volt a főnöke a hölgynek, így ezért azt mondta, ne haragudjak, nem tud vállalni. El voltam keseredve először, aztán azt gondoltam, ha most nem érzem magam biztonságban, nem is szabad bevállalnom az otthonszülést. Ezzel így le is tisztáztam magamban a dolgokat.

Elmentem Ágihoz egy császárfeldolgozó csoportba. Ági itt is sok mindenben segített, például édesanyámmal is jobb lett a kapcsolatom.

Közeledett a szülés, és közben kiderült, Ági szabadságra megy, csak harmadikán jön vissza. Mikor utoljára beszéltem vele, azt mondta, várjam meg a szüléssel. Gondoltam, viccel velem, így azt válaszoltam, hogy jó, megvárlak. Ezelőtt volt még egy vizsgálat, kifér-e a baba feje, és egy ultrahang. Gondoltam magamban, harmadikán nem kéne szülni, mert biztos sokan fognak, miután visszajön az Ági.

Harmadikán éjszaka kártyaparti volt nálunk, fél egykor elmentek a vendégek, fél kettőkor lefeküdtünk aludni, fél háromkor pedig arra ébredtem, érzek valami furát, mintha picike fájások lettek volna, aztán elmúlt. Ahogy visszaaludtam, megint jöttek, ez ment egy darabig. Fönt aludtunk a galérián, ahol még csak fel sem lehet állni, olyan kicsi a hely. Nagyon jól voltam, csak azt mondogattam a férjemnek, de jó, hogy itthon vagyok, olyan jó. Biztonságban éreztem magam.

12 óra 30-kor mondta a férjem, most már hívjam Ágit. Felhívtam őt, megkérdezte, hogy érzem, kell már, hogy jöjjön, azt válaszoltam, jól vagyok, még nem kell. Amikor már elég erős fájásaim voltak, Norbi fiam mellettem aludt békésen, ez is olyan jó volt. Béke és nyugalom.

Amikor felébredt Norbi, a barátnőm felvitte magához. Délután fél kettőkor hívtam Ágit, hogy szükségem lenne rá. Ahogy megérkeztek, kizökkentem, és elmúlt minden. Bíztattak, mondták, semmi baj, majd visszajönnek a fájásaim. Rövidesen vissza is tértek.

Nagyon fájt, nagyon-nagyon. Kaptam forró vizes borogatást a hasamra, ez elviselhetőbbé tette. Egyre csak forróbbakat kértem. Ahogy kivették a forrásban lévő vízből a pelenkát, egyből tették is rám. Ági megkérdezte, biztos így jó-e.

Elkezdett fájni a fejem. Kérdezte Ági, hogy nem aludtam éjszaka? Ezt is tudta, de honnan? Csodálom őt. Minden rezdülésemet figyelték, minden kívánságomat lesték, és minden úgy volt, ahogy szerettem volna.

A vége felé elküldtem a férjemet. Először csak az ajtóban állt, de annyira sajnált, rossz volt őt így látni. Kiküldtem a fürdőszobába, aztán amikor nem bírtam tovább, zuhanyozni akartam, felküldtem a házba a kisfiamhoz és a barátnőmhöz.

Teljesen hideg vízzel zuhanyoztam, a fejemet a falba vertem a fájdalomtól. Ági megpróbálta lehúzni a zoknimat, mire én ráripakodtam. Bejöttem a szobába, kértem, kapcsolják be a ventilátort. Üvöltöttem. A szomszédok lent izgultak értem.

Ági mondta, csak akkor nyomjak, ha nyomnom kell. Hát én nyomtam párat, el se tudtam téveszteni, annyira nyomnom kellett, de hiába, nem jött ki. Kértem, segítsenek. Mutatta Ági, itt van a fejecskéje, fogjam meg, ez erőt adott. Megint nyomtam, de nem jött ki. Ági, ahogy nyomtam, benyúlt, és segített őt kihúzni, jó szorosan a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, az nem engedte őt ki, mindig visszahúzta.

Csodálatos dolog volt itthon szülni. Sajnálom azt az embert, akinek nem adatik meg az otthonszülés, ha amúgy ezt választaná. Patrik negyedikén született meg. 18 óra 30-kor. Majdnem öt kilóval született, nem mértük le, nem akartam őt ezzel zavarni, de a kéthetes súlya ennyi volt. Gátmetszés és gátrepedés nélkül szültem. Ági mondta, hogy négy kiló fölött van, az biztos.

Két napig félhomályban voltunk, és csak másnap fürdettük őt le. Azóta is imádom az illatát, főleg ha megizzad. Első naptól átalussza az éjszakát, és olyan szinten kiegyensúlyozott, hogy azt mondta a pszihológus, ilyen nincs. Norbival, a nagy fiammal nevelési tanácsadóba kellett járni, mert nagyon zárkózott volt.

Ági, Te egy csodálatos asszony vagy. Az a baj, a médiának óriási hatalma van, nem ezt érdemled. Több gyermeket nem tervezek, mert nem lehet itthon szülni, pedig életem legcsodálatosabb napját éltem át akkor. Egy évig folyamatosan arról beszéltem, ahogy Patrik megszületett. Köszönöm, hogy visszakaptam az önbizalmamat, örökre hálás leszek azért, amit értünk tettél.

Köszönöm azt is, amikor írtam Neked, hogy Norbi dadog, és azt válaszoltad, tegyem be a hintába sokat, azóta nem dadog. Bárcsak Norbit is Veled szültem volna!

Nagyon szeretünk, és reméljük, minden jóra fordul.

Puszilunk:

U. M.
Norbi >>>

Véletlenül kiválasztott mesék.