igaz történetek szülésről, születésről

888. nap: Trónon a harmadik… (Fanni érkezése)

Megjelent: 2013. márc. 11.

Elértünk mindent, amit egy család elérhet. Létszámunk négy főre nőtt: anya, apa, Dani és Dorka. Pontosan úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A rokonság boldog volt, hiszen pont így képzeltek el egy gyönyörű családot, mint az a reklámokban is látható. Papa, mama, gyerekek, egy fiú, egy lány, egyik szebb, mint a másik. Mosoly a fényképeken, büszkeség a nagyszülők szemében, mi kellhet még?

Dani már a negyedik évében járt, Dorka kettő és fél éves volt. Együtt nyaraltunk Rodoszon, autót béreltünk, és bejártuk az egész szigetet. Így jutottunk el Tzampikára is, egy többszáz lépcső megmászása után egy magas domb tetején lévő kicsiny kolostorhoz. Izgalmas volt megmászni, a gyerekek is nagyon élvezték. A kolostorról az a legenda járja, hogy a meddő asszonyok reménysége. Az az asszony, aki felgyalogol egészen a kolostorig, és az utolsó pár lépcsőfokot térden csúszva teszi meg, biztos lehet benne, hogy könyörgése meghallgattatik, és a kellő idő elteltével gyermekáldásban részesül. Bizonyságul telis-tele volt a kicsiny kolostor fala ragasztgatva azokkal a fényképekkel, amelyeket a hálás szülők köszönetnyilvánító leveleivel együtt küldtek el újonnan született gyermekükről. Nekünk nem voltak ilyenfajta ambícióink, de azért érdeklődéssel nézegettük a fényképeket, hallgattuk a legendát.

Októberben jártunk ott. Következő év júliusában megszületett Fanni lányunk! Persze, ez nem ment ennyire simán, mint ahogy ezt most ide leírtam. Nagyon sok izgalmon keresztül vezetett odáig az út.

Érdekes volt a család reakciója, amikor megtudták az örömhírt. A legemlékezetesebb számomra az volt, amikor erkölcsi szózat formájában hozták tudtunkra, hogy a mai világban milyen felelőtlenség csak úgy gyereket hozni a világra. „Pedig már minden olyan szépen alakult.” – hangzott fel a nagyszülői sóhaj, és nem rejtették véka alá, hogy velünk ellentétben, akik örültünk minden gyermekünknek, aki hozzánk érkezett, nekik konkrét elképzeléseik voltak az unokáik számát illetően, s lévén több „beszállító” ezen a téren, nem esett jól nekik, hogy nem tartottuk magunkat az ebbéli elvárásokhoz. Igazságtalan lennék, ha nem tennék említést azon kisebbségről, amelyhez tartozó rokonaink, főleg barátaink velünk együtt osztoztak örömünkben.

Az igazi nehézséget azonban a Timiért aggódók tábora jelentette, akik vérmérsékletüktől függően különböző módon hozták tudtunkra, hogy két császár után otthonszülési kísérletet tenni a mama és baba elleni bűnténnyel ér fel. Amit Timinek és a pocakjában Fanninak ki kellett állnia ez alatt a kilenc hónap alatt, azt nem kívánom senkinek. A kettő, még nem is óvodás gyermek ellátása eltörpült mindamellett a pszichikai nyomás mellett, amit azért kellett elviselnie, mert kitartott a szabadon szülés, szabadon születés és Ági mellett. Nem egy, nem kettő példa volt már rá, hogy két császár után is tudtak anyukák természetes módon szülni. Ági sem tagadta a kockázatokat, de tájékoztatott ezek megelőzésének és kezelésének lehetőségeiről is. A döntés Timié volt, és ő kitartott.

Két kudarcként megélt, császárral végződött szülés után el kellett hinnie, hogy ő is képes a csodára, az orvosok által csaknem kizártnak, de mindenképpen életveszélyesnek minősített tettre, képes lesz természetes módon megszülni harmadik gyermekét. A várandósság alatt az Ági által végzett vizsgálatok eredményei is ezt a reményt erősítették benne, amíg hitté nem érett.

Teltek, múltak a hónapok, és ő az újabb és újabb meggyőzési kísérletek ellenére sem adta fel az álmát. Persze, ezek időnként csúnya veszekedésbe, vádaskodásba fulladtak, de a család becsületére legyen mondva, a támogatásukat határozott ellenvéleményük ellenére sem vonták meg tőlünk.

Dani és Dorka is éppen az egyik nagymamánál várta, hogy megünnepeljük utóbbi születésnapját. Legalábbis így terveztük, hiszen Fanni addig semmi jelét nem mutatta annak, hogy meg szeretne már érkezni. Gyönyörű nyári vasárnap reggel volt. Még kimentünk megnézni építendő házunk alapját, amikor a méregetés miatti hajolgatás közben Timi megérzett valamit. Azonnal hívtuk Ágit, és már indultunk is a születésházként funkcionáló lakáshoz. A fájások szép lassan jöttek, majd el is múltak, annyira, hogy miután „belaktuk” a szülésekre fenntartott lakást, még ebédelni is el tudtunk menni. Timi már csak szolidan evett, de azért evett, mert az előző két szülés tapasztalatai alapján sejteni lehetett, hogy hosszú, kemény időszak vár ránk.

Délután ismét jelentkeztek a fájások, de még mindig nem érték el azt az erősséget és intenzitást, ami beavatkozást vagy bármilyen segítséget igényelt volna. Timi magányra vágyott, így befeküdt egy kád forró vízbe, bennünket pedig megkért, hogy amíg nem szól, foglaljuk el magunkat. Ágival és a két segítségként érkező doulával társasjátékba kezdtünk, de nem tudtunk nagyon belemelegedni.

Timi hamarosan szólított bennünket, és beindult a nagyüzem. Kísértetiesen hasonlított ez a szülés is ahhoz, ahogyan Dorkával kezdődött minden. Egy komoly kis csapattá kovácsolódtunk össze, amely teljesítette a szülni készülő nő minden óhaját. Ági a doulákkal együtt olyan alázattal szolgált a szó legnemesebb értelmében ennél a szülésnél is, amellyel kivívta, ha lehet, még nagyobb tiszteletemet. Én a múltkorihoz hasonlóan a fizikailag inkább megterhelő támogatásból vettem ki a részem, és eltökélt voltam, ha kell, akár egész éjjel bírni fogom, hiszen Timi is bírni fogja.

Nem volt erre szükség. Este negyed tíz környékén, alig négy óra vajúdás után megszületett Fanni. Timi olyan boldog volt, hogy a könnyeitől úszott a szoba. Ezek viszont már az öröm könnyei voltak. Egy igazi csodát élt meg, váltott valóra! Két császár után sikerült harmadjára természetes úton szülnie. Végigcsinálta, ráadásul végig jelen volt, végig ébren volt, és a megszületett gyermekét azonnal megkaphatta. Elsőként ő, aki kilenc hónapig testével óvta, táplálta és gyönyörködhetett benne, amint megnyugszik a hasán, amellyel mostantól már kívülről fog ismerkedni. Hamarosan mellére vette a babát, és megkezdődött első közös munkájuk, az étkezés. Így is aludtak el, együtt. Először a baba, majd a mama is.

Én pedig, a boldog apa új terepet találtam ki nem használt energiáim lekötésére. Felhívtam, akit fel kellett hívnom, és üzenetet küldtem mindenkinek, akinek mondott valamit, hogy „ma este 21 óra 15 perckor Fanni megszületett!” Szabadon, természetesen, ahogy ezt az Isten annak idején olyan szépen és jól eltervezte… számára is.

Egy többé-kevésbé átaludt, etetésekkel tarkított éjszaka után reggel összepakoltunk, és indultunk haza. Ma is előttem van a szomszéd arcára kúszó döbbenet, amint kérdésére, hogy mikor fogunk szülni, azt a választ kapta, hogy már szültünk. Azt hitte, időkiesést szenvedett el, hiszen előző nap még találkoztunk, és Timinek hatalmas pocakja volt, egy nappal később pedig… Hát, ez sehogyan sem ment a fejébe. Pedig otthon voltunk! Dorka születésnapjából, ha úgy vesszük, nem lett semmi. De tekinthetjük úgy is, hogy születésnapjára kapott egy kishúgot, mert hogy három év különbséggel ugyan, de egy napon születtek.

Mindez nyolc éve történt. A pici kis babából szép, iskolás lány cseperedett. Ő mit sem tud az egész történetről, ami a születését övezte. Fogalma sincs róla, hogy ajándékként micsoda hatalmas ajándékot hozott magával. Nem tudja még, hogy egy álom részese volt, ami az ő csodálatos születésével vált valóra. Egyszer majd eljön az idő, amikor hasonló helyzetben ő is döntés előtt áll majd, mint egykor az édesanyja. Akkor ő is megérti majd, mit is jelent szabadon szülni, szabadon, gyöngéden születni, és nagy tisztelettel fog megemlékezni azokról, akiknek mindezt köszönheti: az édesanyjáról és azokról az elkötelezett segítőkről, akik saját boldogulásuknál fontosabb küldetésnek tekintették ezt az ügyet. Végül is nem tettek mást, csak amit Isten is eltervezett… Hagyták, s ha kellett, támogatták, hogy a természet végezze a maga tökéletes munkáját. Fanni születése csak egy a sok közül, amely bebizonyította, hogy végzi is… ha hagyják.

L. Z.

Dani születése Apaszemmel > > >
Dani születése Anyaszemmel > > >
Dorka születése Apaszemmel > > >
Dorka születése Anyaszemmel > > >
Fanni születése Anyaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.