1846. nap: Örökre belém égett ez a kép (Matyi születése otthon)

Tehát az otthonszülést választottuk. Nagy dilemma volt, főleg nekem. De a felkészítő tanfolyam után már sokkal könnyebb volt e döntés mögé állni.
A hivatalos orvosi vélemény szerint császármetszés után csak császármetszés következhet. Timi mindenképp normálisan akart szülni és a kórház sem a szíve csücske. Ennek ellenére szinte az utolsó pillanatig nyitva hagytuk a kérdést, de az utolsó találkozásunk a választott doktornővel a kórházban eldöntötte a kérdést: otthon szülünk.
Huszonegyedikén este már nagyon beindult valami, de miután kiderült, hogy Ági vidéken van, Timi visszaszívta. Egy kis pohár bor után még aludt egy jót.
Másnap este tíz körül újraindult minden, és Ági és Böbe is hamarosan megérkezett. Gátmasszás, forró borogatás, kádban vajúdás, vécén vajúdás, guggolva vajúdás. Valamennyire én is segíthettem, azt hiszem, Timi néha örült, hogy ott vagyok.
Nagyon hosszú volt a kitolási szakasz. Timi oroszlánüvöltést hallatott. Ági azt javasolta, hogy menjünk kórházba. Timi nem akart. Összeszedte magát és végül guggolva, úgy hogy én tartottam hátulról, sötétben megszületett Matyi. Ahogy kibújt, én Timit rögtön magamra húzva az ágyra fektettem, és Ági már nyújtotta is felénk a kicsit.
Örökre belém égett ez a kép: Fekszünk az ágyon háton és felülről jön felénk Matyi. Hú, de szép, hú, de szép, mondtuk lelkesülten. Néhány perc után: Nézzük meg, fiú vagy lány? Fiú!
Matyi Timi mellén, én feléjük hajolva nézem őket. A kicsi nem sírt. Kis idő múlva elvágtam a köldökzsinórt. Majd jött a méhlepény.
Matyi megindult kúszva egészen a ciciig és hangosan cuppogva szopni kezdett.
Ágiék elpakoltak és halkan elmentek. Mi pedig feküdtünk hárman a nagy ágyon, köztünk Matyi. Nagy béke volt bennem. Rövid alvás után rendet raktam, lementem bevásárolni és nyüzsögtem a gyerekágyasok körül.
Ez a születés életem egyik legnagyobb élménye volt.
Z. Zs.
(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)