igaz történetek szülésről, születésről

38. mese: A megváltó oxitocin (Dóri születése)

Megjelent: 2016. jún. 13.

Tizenhatodikán este éreztem fájásokat. Szépen lassan elkezdett sűrűsödni, először hét-, majd ötpercesek lettek. Még vártunk egy kicsit, nehogy vaklárma legyen, majd amikor teljesen biztos voltam benne, hogy ezek nem jóslók, elindultunk! Ötperces fájásoknál jártunk.

Fél 12-re értünk be a kórházba, itt felvették az adatokat, megvizsgáltak. Méhszáj egyujjnyi… Az NST szépen mutatta a fájásokat, mondták, ha így megy tovább, reggel tízre meglesz a kislányom!

Teltek az órák, a fájások erősödtek, de az idő két fájás között tolódott: először hét, utána tíz, végül teljesen rendszertelen lett. Reggel fél hétkor néztek újra méhszájértéket, ami sajnos még mindig egyujjnyi volt… Nem tágultam! Ez ment délelőtt 11-ig. Apa hősiesen velem volt végig…

Tizenegy után letettek osztályra és közölték, hogy pihenjek, mert itt ma nem lesz baba. Teljesen elkeseredtem, fáradt voltam… Még aznap néztek egy flowmetriát és ultrahangot, amiről teljesen kétségbeestem, mivel a 36. héten 88 volt a BPD és 40+2-nél ugyanúgy 88-at mértek! Mivel 36. héttől harmadik stádiumban érett volt a lepény, így én ezt úgy fogtam fel, hogy azóta semmit nem nőtt, csak „vegetált a pocakban”: itt már sírtam!

babaAludni nem tudtam a fájások miatt. Tizenhetedikén este egész éjjel ugyanúgy fent voltam… Kezdődött minden elölről… Mivel kórházban voltam és nem akartam a szülőszobán egyedül vajúdni, inkább csendben, halkan tűrtem a fájdalmat, tudtam, hogyha szólok, felvisznek szülőszobára, de mivel semmit nem csinálnak, ugyanúgy visszatesznek osztályra! Így telt az éjszaka.

Tizennyolcadikán reggel NST, itt 30 perc alatt egyet rúgott, azt is úgy, hogy megpiszkálták… Délelőtt jött a vizit… Itt se mondtak semmit, csak annyit, hogy várunk, szóljak, ha a fájások rendszeresek lesznek! Fájások voltak, de rendszer benne nulla! Újabb flow, áramlás jó…

Kezdtem azt hinni, hogy ma se lesz baba… Újabb NST, lelassult mozgás, szívhang viszont jó, de a nővér azért szólt a doktornak. Ránézett az NST-re, mondta, hogyha vége, megvizsgál. Méhszáj kétujjnyi! Vett magzatvizet, amiről nem lehetett eldönteni, hogy zavaros-e vagy sem…

Itt közölte velem, hogy készüljek, megyünk szülni, bekötik az oxitocint! Ez számomra egyenlő volt a megváltással! Sírva hívtam fel Apát, hogy készüljön, mert megyünk! Ez volt délután fél kettőkor!

kincsemA szülőszobán megkaptam a kúpot, majd fél háromkor bekötötték az oxit! Itt már velem volt Tomi is. Mivel elég jól reagáltam az oxira, így nem kelhettem fel, folyamatosan oldalt kellett feküdnöm, nézték Dóri szívhangját, mivel 200 fölé ment, mondták, hogy muszáj úgy maradnom. Szomjúság volt rajtam, fáradtság… Apa vizes ruhával törölgetett, fájásoknál szorítottam a kezét.

Éreztem, hogy jönnek a tolófájások. Mondták, hogy látják a haját, én itt elsírtam magam, hogy van haja. Hét tolófájásból megvolt a kislányom! Gátat vágtak, de majdnem megvolt a gátvédelem is, de mivel nem tudtam kihagyni tolófájásnál egy nyomást se, így egy picit vágtak.

Én férfit így sírni még nem láttam! Rám tették a babát. Elkezdtek összevarrni, de annyira remegtem, hogy nem bírtam tartani a kislányt, így elvitték fürdeni… Apa ment vele. Utána még hármasban egy órát töltöttünk a szülőszobán.

F. K.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.