igaz történetek szülésről, születésről

Beavatás

Könyörgöm! Fessetek színeket,
villantsatok fényeket,
leheljetek illatot,
suttogjatok vagy üvöltsetek
…odaátról!
Becsapás
minden szín,
fény,
illat
és hang.
Egyedül ‒ képek nélkül.
Egyedül ‒ hangok nélkül.
Egyedül ‒ félelem nélkül.
Egyedül ‒ mint még soha.
Egy fehér szikla tetejéről
hangtalanul üvöltök.
Egy kopott matrac volt a nászi ágya,
ezen fogant s szült gyermeket,
s ezt a kopott matracot egész életében
csigaházként viszi hátán.
Megizzadt.
Hisz legalább egy tucatnyi
köldökzsinórt kellett
akkor éjjel
elvágnia.
Nem mosom ki a ruhám,
nem fésülöm ki a hajam,
nem szellőztetem ki a szobám,
nem csukom be az ajtót magam után.
Hagyjatok békén! Békén hagytak.
Ne bántsatok! Nem bántottak.
Ne szeressetek! Nem szerettek.
Szeressetek nagyon! Nagyon szerettek.
Takaróként húzom magamra a szoba tapétáját.
Első
fájdalommentes
kielégülés.
A bőröm, a húsom, a csontom emlékszik.
Én nem.
Romlott anya szült romlatlan gyermeket.
Ez ajándék vagy büntetés a Teremtőtől?
Nem merek Hozzád érni, nehogy beszennyezzelek.
A parttalan folyó sodrából egy gyermek halászott ki.
Kopogtak.
Ajtót nyitottam.
A férfi leült a szoba közepén.
Én nem kapcsoltam villanyt,
nehogy meglássa meztelen testem.
Mikor csókot adott a köldökömre,
piros könnyekkel kezdtem sírni.
Miért csak oda emelnek fejfát, ahol eltemetik az embert?
Miért csak oda zarándokolnak és visznek virágot?
Ahol fogannak s születnek, oda miért nem?

V. Z.

This post is also available in: angol