Beavatás
| Könyörgöm! Fessetek színeket, villantsatok fényeket, leheljetek illatot, suttogjatok vagy üvöltsetek …odaátról! Becsapás minden szín, fény, illat és hang. Egyedül ‒ képek nélkül. Egyedül ‒ hangok nélkül. Egyedül ‒ félelem nélkül. Egyedül ‒ mint még soha. Egy fehér szikla tetejéről hangtalanul üvöltök. Egy kopott matrac volt a nászi ágya, ezen fogant s szült gyermeket, s ezt a kopott matracot egész életében csigaházként viszi hátán. Megizzadt. Hisz legalább egy tucatnyi köldökzsinórt kellett akkor éjjel elvágnia. Nem mosom ki a ruhám, nem fésülöm ki a hajam, nem szellőztetem ki a szobám, nem csukom be az ajtót magam után. Hagyjatok békén! Békén hagytak. Ne bántsatok! Nem bántottak. Ne szeressetek! Nem szerettek. Szeressetek nagyon! Nagyon szerettek. Takaróként húzom magamra a szoba tapétáját. Első fájdalommentes kielégülés. A bőröm, a húsom, a csontom emlékszik. Én nem. Romlott anya szült romlatlan gyermeket. Ez ajándék vagy büntetés a Teremtőtől? Nem merek Hozzád érni, nehogy beszennyezzelek. A parttalan folyó sodrából egy gyermek halászott ki. Kopogtak. Ajtót nyitottam. A férfi leült a szoba közepén. Én nem kapcsoltam villanyt, nehogy meglássa meztelen testem. Mikor csókot adott a köldökömre, piros könnyekkel kezdtem sírni. Miért csak oda emelnek fejfát, ahol eltemetik az embert? Miért csak oda zarándokolnak és visznek virágot? Ahol fogannak s születnek, oda miért nem? |
     |
V. Z.
This post is also available in: angol
