51. mese: Megkésett, de igaz mese
Átsétáltunk a nappaliba, egy fájás pont az ajtóban kapott el, így egy nagy szusszanással az ajtófélfába kapaszkodtam. A bábám a horgolásból fel se pillantva megjegyezte, hogy ez egy jó fájás volt. „Mármint kinek?” ‒ kérdeztem én, nem kevés élccel, de boldogan. Tényleg elkezdődött!
Tovább
50. mese: Most vagy soha (Letti)
Tolófájások. Kanapé elé térdelek, belefúrom a fejem a kanapén lévő törülközőbe, melegem van, izzadok. Aztán vége, lélegzem, olyan jó a rövid pihenő. Arra gondolok, hogy ilyen a hullámzás, ahogy levegőért kapkodok két hullám között, amik elborítanak közbe-közbe.
Tovább
49. mese: Így igazságos (Marilla születése)
Hamarosan már azért eléggé mélyről jövő nyögéseim voltak, és emlékeztem, hogy ez már legutóbb is közvetlenül megelőzte a kitolást. Hát igazából bennem volt már régóta, hogy lehet, erre a szülésre nem fog ideérni a bába, és fejben már volt, hogy elképzeltem valamennyire, mi lesz akkor.
Tovább
48. mese: A VBAC-ről nemcsak papolni tudok
A sok éjszakázás miatt mondjuk nincs is sok erőm ahhoz, hogy megmozduljak. Csak arra koncentrálok, hogy engedjek. Engedjek utat a természet erőinek, hogy engedjem el ezt a babát. De hát hogyne engedném. Alig vártam, hogy végre itt tartsunk, annyira kínlódás volt az egész kilenc hónap.
Tovább
47. mese: Szex, lépcső, rock and roll ‒ avagy egy „sima” szülés története (Dóri születéstörténete)
Én bejöttem szülni ‒ engedelmesen, a rendelet szerint ‒ erre nem engednek be?? Hát akkor hol szüljek??… ‒ nincs már idő ezen gondolkodni, jön a következő fájás. Már csak egy alkalmas helyet keresek. Sima csempe mindenütt, ebbe nem lehet kapaszkodni… de itt egy vasradiátor, ez talán kézre áll, belekapaszkodom hát, és leguggolok, mert ez jön ösztönösen...
Tovább
46. mese: Lázasan
Aztán odakeveredett az a kis izgulós csávó (mármint a doki), és mondta, hogy nyomjak. Elkezdtem nyomni, mire mint egy tehervonat, végigdübörgött rajtam egy óriási erő, és iszonyatos erővel préselt. Szuper volt! Két nyomás volt mindössze, lenyűgözőnek találtam az erejét.
Tovább
45. mese: Minden a fejben dől el (Noa születése)
Egy ideig továbbra is négykézláb csináltam, ami jött. Nem tudtam, hogy haladok-e. Nem tudtam, hogy attól félek jobban, hogy haladok, vagy attól, hogy nem! Egy gyerek feje ki fog rajtam jönni! És az jön először! Nem lesz szép fokozatos felvezetés, rögtön a fej jön először! Ettől nagyon féltem… de nem akartam visszatartani sem. Toltam együtt a félelemmel.
Tovább
44. mese: Horgolás, Enya, hullámok (Dénes)
Fájtam, egyre sűrűbben, erősebben, végül már csak úgy tudtam elviselni, hogy hangot adok ki, egyre erősebbet, mélyebbet, hosszabbat, bele a fájdalomba, ami így elviselhetőbb volt, mégis elviselhetetlen.
Tovább
