igaz történetek szülésről, születésről

1521. nap: Ez minden gyermeknek járna!

Megjelent: 2014. dec. 4.

Amikor megtudtuk, hogy a harmadik gyermekünk a pocakomban van, már sok mindent megéltünk az első kettővel. Azt hiszem, nyugodtabban, zavartalanabb örömmel vártam őt, mint korábban a testvéreit. A várandósság végére azonban még mindig nem tisztult le teljesen, hogy hol fogok szülni. Azt tudtam, hogy nem szeretnék kórházba menni, viszont azt sem akartam kijelenteni senkinek, hogy nem is fogok. Fenntartottam magamnak a jogot, hogy bármikor döntsek ebben.

Az utolsó napokban megnéztünk néhány drága magánkórházat, ahol háborítatlan szülést ígértek, de már a honlapokról kiderült, hogy az 5-600 000 Ft nem a zavartalanság ára, hanem a luxus elhelyezésé, és ha bármi történik, az orvosok itt is maguk döntenek, és VEZETIK a szülést, nem kísérik. Amúgy meg nem is akartam otthon hagyni a nagyobb gyermekeimet napokra.

A kicsi három héttel a kiírt időpont után szánta rá magát az indulásra. Addigra már minden lehetőségemet kihasználtam a kórházban, hogy elkerüljem az indítást, és a védőnőm sem volt éppen nyugodt miattunk. A 36. héttől voltak jósló fájásaim, annyira, hogy néhány nappal a szülés előtt csináltam egy komoly vakriasztást, de akkor még reggelre lecsendesedtek a fájások.

Egy este már igazán azt éreztem, hogy most már szeretném megszülni a kisbabámat. Elmondtam ezt a férjemnek, és kértük Istent, hogy amint lehet, induljon el a szülés. Még el sem engedte a kezemet az ima után, amikor megéreztem az első kontrakciót. Volt néhány 20 perces fájásom, amik alatt még egyszer visszaaltattam a nagyokat, majd talán egy óra múlva szóltam a testvéremnek, hogy szülünk. Ő eljött, és végig velem volt! Hamarosan felébredtek a gyerekek, így Apa innentől kezdve róluk gondoskodott.

A fájások egyenletesen erősödtek és sűrűsödtek, én hamar kikapcsolódtam a való világ történéseiből. Eljött hozzám egy drága asszony, aki tapasztalatával és szeretetével végig segített az úton. Csak annyi kapcsolatot létesítettek velem, ami segítség volt, de nem zökkentett ki! Javaslatok hely- és helyzetváltoztatásra, masszírozásra, borogatásra, és… nem emlékszem mindenre.

Azt hiszem, nem voltam túl ügyes, aggódtam, hogy nem jól csinálom, úgy próbáltam elviselni a kontrakciókat, hogy nyomtam, amikor a baba még nem indult el. Ebben a környezetben azonban szemrehányás és beavatkozások helyett megnyugtatást és hasznos tanácsokat kaptam, és a kísérőimből áradó nyugalom rám is hatással volt.

Végül azt éreztem, hogy jönnie kellene már, de nem indul. Ekkor az én indítványozásomra megrepesztettük a burkot. Ezután a fejecske azonnal érezhetően elindult lefelé. A kitolás alatt még többször helyzetet változtattam, végül az ágy mellett guggolva szültem meg a fiamat, úgy hogy a húgom tartott közben hátulról. Azt tudom, hogy addigra már igencsak fogytán volt az erőm, valószínűleg a korábbi haszontalan nyomások miatt is, de valódi kemény fájdalomra itt már nem emlékszem. A szükséges erőt pedig a szeretetteljes és megfontolt segítség még előcsalogatta belőlem.

Megkaptam a kisfiamat, magam mellé fektettem, és ekkor elaludtak a nagyok, és bejött az édesapja is.

B. A.

Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >
Unokahúgom születése > > >
Unokaöcsém születése > > >
Negyedik gyermekem születése > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.