igaz történetek szülésről, születésről

1736. nap: Végre kiadtam a hangot magamból (Kadosa születése)

1736. nap: Végre kiadtam a hangot magamból (Kadosa születése)

A szülés egy héttel a kiírt dátum előtt kezdődött, hajnalban egy órán keresztül ötperces összehúzódásokkal. Kétségbeestem, mert a bábám még a világ másik oldalán volt, kórházba menni pedig egyáltalán nem akartam. Pörögtek a gondolataim, és abban maradtam magammal, hogy csak a legvégére megyünk be a kórházba, vagy megszülök itthon egyedül, és kihívjuk a mentőket. Úgy éreztem, hogy a szülést egyedül is végigcsinálom, de kell a szaksegítség ahhoz, hogy utána biztonságban érezzem magunkat. Szerencsére a fájások reggelre leálltak, és hat napig semmi nem történt, csak annyi, hogy a bábám hazaérkezett.

A kiírt dátum előtt két nappal nálam járt egy régi barátnőm, aki elmesélte a hatodik gyermekének a születését. Összevissza fájásokkal ment be a kórházba, ahonnan a családját hazaküldték, mondván, ki tudja, ebből mikor lesz gyerek. Mire a család hazaért, addigra a baba meg is született – szinte pillanatok alatt. Mint utólag kiderült, ez a történet volt a felkészítésünk az éjszakára.

A nagylányom itthon volt, a nagyfiam anyukámnál az ország másik végében. Este hívott Anyu, hogy a gyerek nyugtalan: kérdezgette egyfolytában, hogy megvan-e már a baba. Megnyugtattam, hogy őket hívjuk elsőként, ha megszületik.

Az este nagyon forró volt, már mindenki aludt. Én vártam, hogy elcsendesedjenek kint a szúnyogok, és az ablak mellett az ajtót is ki lehessen nyitni, hogy lehűljön a levegő.

Néha kósza jóslók jöttek, de teljesen összevissza. Hol két perc után, hol tízpercenként. Nem voltak túl erősek. Közben hasmenés jött rám, így lementem a szomszédos bozótban lévő budiba, mert a fürdőszobánk még csak félig volt kész.

Amikor másodszor is éreztem a hasmenést, magamhoz vettem a telefonomat a biztonság kedvéért, és amikor el akartam indulni, akkor az addig látszólag alvó férjem teljesen éber hangon megszólalt: „Vigyél magaddal telefont!”

Kicsit erősebbnek tűntek a jóslók, így menet közben felhívtam a bábám. Mondtam neki, hogy bocsi, nagy eséllyel fölöslegesen ébresztelek, de nem tudom, hogy most ebből lesz-e szülés. Mondta, hogy semmi baj, lezuhanyozik, iszik egy teát, és utána megbeszéljük a továbbiakat. Eközben jött egy újabb fájás. Ezt hallva a bába mondta, hogy ő már nem zuhanyozik, hanem készíti a cuccot a kocsiba és indul, hisz 45 perc hozzánk az út.

Mindeközben elkezdett dörögni az ég, a távolban villámlott. A férjem lejött utánam a bozótba: „Úristen, te itt akarsz szülni?” – és hazatámogatott. A nagylányom felébredt: „Anya, félek a vihartól!” Addigra már kétperces, erős fájásaim voltak. Mondtam neki: „Nincs idő megijedni, mert szülök”.

Próbáltam a fájások között irányítani a páromat és a még nem egészen 12 éves lányomat, hogy mit hol találnak, mit hová tegyenek, de közben a fájások jöttek, és olyankor csak az kerestem, hogy hol van egy kapaszkodó. A páromon éreztem, hogy kezd pánikolni.

Közben érezhetően jöttek a tolófájások. A férjem a szobába akart beterelni, mondván, ott van az előkészített ágy, de mondtam, hogy az nem jó, mert nem tudok kibe kapaszkodni, neki a gyereket kell elkapnia. Tehát marad a fürdőszoba, a tegnap(!) felszerelt mosdóba tudok kapaszkodni.

Közben a férjem felhívta a bábát, és mondta, hogy nem kell nyomnia a gázt, csak biztonságban érjen ide, mert ez már a kitolás, és úgyis lekési. De ez jó volt, mert a bába elmondta neki a szükséges instrukciókat, és érezhetően megnyugodott.

A nagylányommal közös erővel kidobálták a fürdőszobából (ami raktárként funkcionált) a fölösleges cuccokat, a földre került egy pléd és rá a dekubitusz, és már jött is kifelé a gyerek. A guggolás volt a legjobb pozíció, a férjem hátulról fogadta a gyereket, én pedig teli torokból sikítottam a fájások alatt. Életemben először, itt a negyedik gyereknél végre kiadtam a hangot magamból, ami jönni akart, és ez nagyon nagy segítség volt az erőadásban.

Amikor kibukkant a babácska feje, akkor a nagy sikoltásra felébredt kétévesem megjelent az ajtóban: „Hóóóvan Anya?” És hopp, kicsusszant az egész gyerek. Itt van Anya és a kistesó is!

Kicsit szerencsétlenkedtünk, hogyan is vegyem át a gyereket, aztán valahogy sikerült a páromnak átadnia a lábam között, és bementünk a szépen előkészített ágyra.

Amikor a bába megérkezett, Kadosa már bőszen szopizott.

Mint kiderült, ő volt a legnagyobb súlyú babám, 3900 grammal. Gyorsan felhívtuk anyukámat, szóltunk a nagyfiamnak, aki azonnal (hajnali háromkor) indulni akart.

A bába mindent rendben talált, velünk maradt a szükséges ideig, majd szép csendben elment, mi pedig eggyel többen szuszogtunk a pici házikónkban.

Cs. E.

Saját születésem > > >
Dávid születése anyaszemmel > > >
Orsi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése apaszemmel > > >
Kadosa születése apaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Hajni születése apaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.