igaz történetek szülésről, születésről

1741. nap: Születés az ősök útján (Buda Zalán)

1741. nap: Születés az ősök útján (Buda Zalán)

Motoszkálás… Motoszkálás!… Hány óra? Kint tök sötét van, Edina rendezkedik a szobában, ki-be mászkál, rakosgat. Próbálok visszaaludni, mindhiába. – „Abbahagynád?” Végre csönd. Visszafekszik, alhatok tovább.

Újra felébredek, kintről a fürdőszobából fény szűrődik ki. Ez már gyanús. Két héttel a „vakriasztás” után talán meghallotta a gyermek a hívást? Hiszen tegnap mondtam: „Gyere, várunk, itt az idő!” Szülünk?

Edina áll a szobában az ismerős ringatózós pózban, arca átszellemült. Már nem is kell válasz, ezt ismerem. Rögtön kipattan a szemem, éber vagyok, tudom a dolgom. Ahogy az már a szertartások előtt rendszeresen szokásom, hívom a segítőket, most leginkább Boldogasszonyt, az istenanyát. Eltölt a nyugalom. Minden rendben!

A sors szépen felkészített minket, amíg idáig eljutottunk: bába nélkül szülünk, csak mi ketten, apa és anya van jelen. No, meg persze a három közös gyerekünk, akik éjszaka lévén mélyen alszanak.

Csabi fiunk nyitotta a sort hét évvel ezelőtt, őhozzá kötődik a legelső otthonszületés-élményem a felkészüléssel, a hitünk megtartásával, hogy minden rendben van, és minden rendben lesz. Akkor értettük meg a gyermek isteni rendeltetését, és tanultuk meg feltétel nélkül elfogadni az érkezőt, bármilyen is lesz, elfogadni a történéseket, bármi is alakul. Természetes születés volt, bábával, segítőkkel, olyan volt, mint egy szép álom, minden és mindenki a helyén.

Kadosa volt a következő. Nála már nem tudott ideérni a bába, olyan gyorsan jött. Ő azóta is olyan, mint egy kis buldózer. Jött a következő fokozat a beavatásban. Nem volt mese, Edina guggoló testhelyzetben préselte ki a gyereket a félig kész fürdőszobánkban, a mosdótálba kapaszkodva, alatta többrét hajtott pokróc és az elmaradhatatlan dekubituszlepedő. Enyém volt a feladat, fogadni a kisfiamat. Az „utómunkákat” már a bába segítette, a köldökzsinórt ismét én kötöttem el és vágtam el.

Két és fél éve Hajnácska szintén új tapasztalatokat hozott magával a születésekor, leginkább Edinának. Érthető lett számunkra, miért is olyan fontos a megfelelő testhelyzet kiválasztása a kitolásnál. A köldökzsinóron csomó volt, mégis minden rendben lett. A homeopátiás vérzéscsillapítás is remekül működött.

Most pedig itt vagyunk egymással, az elmúlt évek sok-sok súrlódásai és vitái a múlt süllyesztőjében, a bizalom és a szeretet teljes, csak a feladat és a pillanat létezik.

Hajnácska felébred. Még van idő a vajúdás közben összebújni hármasban (négyesben), elmagyarázni a kislánynak, hogy mi is történik. Ő is érzi, itt most történés van. Alig lát ki a szemén, de látszik, sehogy sem akar lemaradni. Nagy, okos szemei a távolba révülnek. Újra egyenletes szuszogás hallatszik. Visszaaludt.

Edina beköltözik a fürdőszobába. Egy teli kád meleg vízben fekszik, én mellette őrködöm. Még egyikünk sem tudja pontosan a folytatást. Mindketten nyugodtak vagyunk, tudjuk a legfontosabb feladatunkat: jelenlét minden pillanatban, és a képességünk, tudásunk alkalmazása. Az összehúzódások rendre megjönnek. Aztán valami hirtelen változik.

Ez már a kitolás, Edina megérinti a gyerek fejét a szülőcsatornában. Én már erre nem vagyok hajlandó. „Hol szülsz? Most dönteni kell! A kád vagy a szoba?” Pillanat alatt leterítem az ágy elé a vastag, puha pokrócot, rá a dekubituszt. Edina még a kádban, sietek vissza. Épp a következő tolófájás jön. Érzem, menni kell! „Ne várj! Most gyere, mert különben már nem jössz ki a kádból.” Ketten megyünk befelé, Edina rám támaszkodva. Négykézláb helyezkedik el az ágy előtt, annak szélére támaszkodva.

És most jön a csodafogás! Hála néked Márti, hogy megmutattad napokkal ezelőtt. A „csípőlapátot”, nyomom két oldalról párom csípőcsontját hátul és fönt, alul jön a baba. El kéne engednem??? – „El ne engedd!!! Nyomd tovább!!!”

Edina tartja Buda Zalán fejecskéjét, néhány másodperc múlva kicsusszan a kis testecske is a puha pokrócra. Megszületett Buda Zalán!

Öröm és izgalom. Nézzük, minden rendben? Felsír a baba, de nagyon hörgős az első levegővétele. Az orrszívó kevés. Párom pillanat alatt bekapja a kicsi orrát, és kiszívja, kiköpi a váladékot, már szabad az út.

Felsegítem kettőjüket az ágyra. Buda Zalán feltűnően szép, rózsaszínű, kisimult, kissé még bátortalanul keresi a cicit. Megtalálja. Jé, a köldökzsinóron itt is csomó, mint Hajninál.

Edina boldog, a helyzethez képest feltűnően fitt, semmi repedés. A méhlepény háromnegyed óra múlva jön, elkötöm a köldökzsinórt, már csak itt-ott látszik benne vér. Elvágom a sterilizált ollóval. Az én feladatom most a méhlepény vizsgálata, teljesen ép. Régi hagyomány szerint fogjuk elültetni egy facsemete alá.

Közben felébrednek a gyerekek. A fiúknak már ismerős a helyzet, a szülés alatt csendben figyelnek mindhárman, érzik a pillanat jelentőségét.

Az ágyon öten összebújva. Edina az újszülöttel a mellkasán, Hajni, Kadosa és Csabi. Együtt örülünk.

N. A.

Dávid születése anyaszemmel > > >
Orsi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése apaszemmel > > >
Kadosa születése anyaszemmel > > >
Kadosa születése apaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Hajni születése apaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.