igaz történetek szülésről, születésről

1737. nap: Kadosa, az ellenállhatatlan

1737. nap: Kadosa, az ellenállhatatlan

Második otthonszülésre készültünk. Minden a már megszokott rendben haladt. Edina a formalitás és a rendszertől jövő támogatás kedvéért kénytelen-kelletlen begyűjtötte a megfelelő számú nőgyógyászati pecsétet. Már sikerült még inkább kívül maradni a félelemkeltésen és a betegségiparon. Lassan érkezett a várandósság vége, az elméletileg kiszámolt szülési idő.

Elkezdődtek a fájások, de Edina az összevissza jövő összehúzódások miatt bizonytalan volt. Akkor még jellemzően a szomszéd kinti vécéjét használtuk (kb. 100 méterre a háztól), és a párom elindult kifelé. Jött az érzés bennem, hogy utána kell mennem. Mire utolértem, már jött visszafelé telefonnal a kezében. „Mit csinálsz, kint a bozótosban akarsz szülni?” – kérdeztem.

A vonalban a bába volt és ő is úgy érezte, hogy azonnal csomagol és indul. Visszajöttünk a házunkba, Csabi már fent aludt a tetőtérben. Én rögtön előkészítettem az ágyat a szüléshez, de Edina megint a fürdőszobát választotta, az előtte frissen felszerelt mosdótálat kapaszkodónak.

Izgatott lettem a helyzet gyors alakulása láttán. Villámsebesen kipakoltuk Orsival, Edina nagylányával az akkor még félig építőanyag-tárolónak használt fürdőszobát. Leterítettem egy többrét hajtogatott extra vastag pokrócot, rá a dekubituszt. A fájások pillanatok alatt ütemesek és gyorsak lettek. Felhívtam a bábát, de ő még csak félúton tartott az autópályán idefelé.

Egyértelmű lett, a baba születését nekem kell segítenem. Mivel a legfontosabbnak a természetes ritmus szerinti folyamatot tartjuk, meg sem fordult a fejünkben, hogy visszatartsuk. Ennek így kellett lennie. Bennem kiélesedett a készenléti állapot. A külvilág megszűnt létezni számomra, csak Edinára figyeltem. A mosdó előtt guggolt, abba kapaszkodva, én pedig mögötte-alatta vártam a jövevényt.

Kadosa olyan ellenállhatatlanul jött, mint ahogyan azóta is éli az életét. Az első nyomásra kibukkant a fejecskéje. Meglepődtem, mert még teljesen úgy látszott, mint aki még igazából bent érzi magát, csukott szemmel, csukott szájjal látszott. Nem maradt idő a további gondolkodásra, mert a második nyomásra kicsusszant a teste is a babának. A kezeim közé érkezett, és varázsütésre minden beindult. Egy öregember tekintetével nézett rám az akkor még bokszoló orra felett, és egyből felsírt.

Épp azzal bajlódtam, hogy hogyan is adom oda Edinának a gyereket, hogy a köldökzsinórral ne tekerjem körbe, amikor az ajtóban álmos szemmel megjelent a kétéves Csabi: „Hóvananya?” Ő is belecsöppent egy születés történetébe, amit mi egyáltalán nem bántunk.

Edinát és Kadosát betámogattam az ágyra, határtalan boldogságot éreztünk. Megcsináltuk!!! A baba szopni kezdett, és végszóra betoppant a bába. Innentől ő felügyelte a babát és az anyát is.

N. A.

Dávid születése anyaszemmel > > >
Orsi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése apaszemmel > > >
Kadosa születése anyaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Hajni születése apaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése apaszemmel > > >

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.