igaz történetek szülésről, születésről

1794. nap: Nem úgy készültem (Luca születése)

Megjelent: 2015. szept. 3.

Luca „kisasszony” harmadik gyerekként látta meg a napvilágot. Két fiú után nagyon vártuk már a kislányt. Már az ultrahangon egyértelművé tette, hogy ő bizony kislány, még a fiúk is látták.

A terhesség alatt a méhszáj már a 25. héten elkezdett nyílni. A vizsgálat után utaztunk volna az Alföldre, egy barátunkat vittük volna az édesapjához, de az orvos azt mondta, szó sem lehet róla. Azonnal menjek haza, és feküdjek. Ha nem teszem, haza sem enged. Napi egy konyak, fekvés, és talán nem lesz gond, de egy hét múlva kontroll.

Két fiú (öt és fél és háromévesek) mellett nem könnyű nyugton feküdni. De a kényszer mindent megold. Lassan megszoktuk az új helyzetet, de aztán jött a következő nehézség. Férjem Budapesten elesett, és bokaszalag-szakadást szenvedett. Hazahozni sem volt könnyű (az autóval együtt), hisz én nem mehettem, feküdnöm kellett, de utána műtét, majd szigorú fekvés. Mondtuk is, hogy tán sosem feküdtünk ennyi ideig egymás mellett. A gyerekeket édesanyám és az óvónő hordta oviba, az edzéseket lefújtuk, anyukám vásárolt nekünk.

Pár hét után a férjem már felállhatott, majd eljött a 36. hét, amikor engedélyt kaptam a könnyű járkálásra. Gondoltam, hogy nem sokat várat majd magára a pici lány, és így is lett, a 37. hétre megszületett Luca lányunk. A harmadik 58 cm-es (bár nála 57-et írtak be, de férjem látta, hogy 58 volt) és 3,80 kg-os gyermekünk.

Apa nagyon készült a kicsi lány születésére. Bölcsőt készített neki, amelyet ma is használunk Matyinál, sőt fonott babakocsit is kapott Luca rózsaszínű, selyem párnákkal. Mindkettő nagyon szép, igazi kislánynak való.

A szülés nagyon megviselt. Nem voltam rá lélekben felkészülve, és ma már tudom, hogy lehetett volna jobb.

A Strauss-estre készülődtünk, amikor kezdődtek a fájások. Csak jósló fájásnak gondoltam őket, nem voltak vészesek. Férjem figyelt fel a periodikusságukra, ő mondta, hogy be kellene menni. Á, mondtam én, ráérünk, ha nem múlnak, majd a Strauss után, úgyis ott leszünk a közelben. Nem hagyta azonban annyiban a dolgot, végül talán azzal győzött meg, hogy Gergőnél elment a magzatvíz, milyen kellemetlenül érezném magam, ha a Strauss-esten menne el, szép ruhában. Rendben, mondtam, menjünk be, majd onnan megyünk a Straussra. Anyukámnak szóltunk, a fiúk elmentek vele misére, aztán majd felvesszük őket a Strauss előtt, vagy ott találkozunk – mondtam én.

Bementünk, és közölték, hogy szülünk, sehová nem megyünk. Én akkor azt éreztem, hogy nem. Ez nem lehet, én most nem szülhetek. Nem úgy készültem. Minden tagom tiltakozott. Talán ez volt a baj; nem tudom…

Mindenesetre Luca másfél óra alatt megszületett, de közben levegőt venni is csak néha volt időm. Percenkénti fájások 50 másodpercig. Nagy levegő, és jött a következő. Viszont hamar vége lett.

És ismét megszületett egy csoda. Gyönyörű kislány. Fantasztikus érzés. A puha arcocskája, ahogy hozzám bújik… a mai napig nagyon tud hízelegni (szerintem csak egy kislány képes erre).

Mégis, amikor vittek ki a szülőszobából, végignéztem rajta, és azt mondtam, ide többet nem jövök vissza. Úgy is lett: Matyi nem a papás szobában született, minden másképp nézett ki, és másképp is történt.

Talán azért lett Luca annyira zeneszerető, annyira jó hallású, mert a Strauss-est „helyett” született. Még szünet sem volt, ő már megvolt, a szünetben már a fiúk is tudták.

K. T. B.

Gergő születése anyaszemmel > > >
Gergő születése apaszemmel > > >
Ádám születése anyaszemmel > > >
Ádám születése apaszemmel > > >
Luca születése apaszemmel > > >
Matyi születése anyaszemmel > > >
Matyi születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.