1413. nap: Hol van még január közepe? (Győző)
Nem terveztünk több gyereket, nem is gondolkodtunk rajta… mivel Boróka nehezen jött össze, fel sem merült bennünk a védekezés. Épp elkezdtem dolgozni, és furcsa tüneteket kezdtem érezni. Kellett pár nap, mire leesett, mitől is lehet, utána pedig kellett azért még pár nap, mire őszintén tudtam örülni… A sors úgy hozta, hogy lett egy nagyon jó barátnőm (Andi). Az elsők közt tudta meg, hogy babát várok, az ő őszinte öröme segített elhessegetni a rossz érzéseimet a várandósságommal kapcsolatban.
Kicsit aggódtam Boróka miatt, mert másfél éves létére anyatejen kívül nem evett meg semmit. Végül könnyen vette azt, hogy a tej elfogyott, hamar rájött, hogy az étel mire való. Persze ez nem zavarta abban, hogy szopizzon tovább.
Lett egy szülésre felkészítő zárt csoportunk, öten voltunk benne, nagyjából azonos terminussal. Nagyon jó volt összejárni, csak magunkra figyelni! Nagyon sokat segítettek a lányok/asszonyok a jelenlétükkel! Nagyjából mindenki egy doktornőhöz és szülésznőhöz járt. Körbenézve nem is volt más lehetőség, ha az ember lánya háborítatlanságra vágyott. Én is beálltam a sorba.
Megint úgy nézett ki, gond van a vérnyomásommal. Egy egész napos vérnyomásmérő bebizonyította, hogy csak ha orvos közelében vagyok, akkor van gond.
Szépen telt-múlt az idő, mind az öten szépen kigömbölyödtünk.
Egyszer csak a 32. hét környékén, mint derült égből a villámcsapás kiderült, hogy a doktor nénink olyan élethelyzetbe került, hogy nem tud minket tovább vállalni. Volt nagy kapkodás, ki az, aki ennyi idősen vállal, és megfelel az igényeimnek…
Felmerült bennem az otthonszülés gondolata, de ha lehet ilyet mondani, a legrosszabb időpontban vártam Győzőt. Jogszabály már volt, engedély nem. Volt egy gyötrelmes hetem. Teljesen döntésképtelen voltam. Láttam magam előtt, hogy megint bedarál a rendszer…
Andinál voltunk, beszéltünk róla, mi lenne a jó döntés… melyik kórház, melyik orvos… egész idő alatt azt vártam, hogy kimondja, hogy lehet ám otthon is szülni. És kimondta. És bónuszként azt is mondta, hogy évek óta foglalkozik már kismamákkal, de eddig a szüléstől mindig távol tartotta magát, de kipróbálná magát dúlaként is, a helyszíntől függetlenül. Úgy éreztem, egy szikla gördült le mellkasomról, teljesen megkönnyebbültem.
Innentől olyan voltam, mint valami beépült titkos ügynök. Titokban tartottam szinte mindenki előtt, hogy mire készülök. Nem tudták a nagyszülők, a rokonok, a védőnő… nehéz volt hazudni…
A csoporttal tartottunk egy kis ünnepséget utolsó alkalommal. Mindenkinek vittünk egy szem gyöngyöt és egy gyertyát. A gyöngyökből karkötőt fűztünk, így egymás jókívánságai velünk lehettek végig. A gyertyát pedig hazavittük, és ha a másik vajúdni kezd, akkor meggyújtjuk. Én a karkötőt Győző születése után vettem csak le.
Január másodika volt a hivatalos dátum, én január közepében gondolkodtam, de abban biztos voltam, hogy nem lesz decemberi gyerek.
December 27-én a nagyszüleimnél karácsonyoztunk. Messze laknak… én végig úgy éreztem, hogy haza akarok jönni, a saját kis vackomra… nagyon furcsa honvágyam volt… közben persze gondolatban legyintettem magamra, hogy minek… hol van még január közepe.
Este hazajöttünk, és megnyugodtam. Az esti altatás (cici) közben éreztem meg az első fájást. Hiába „szültem” már egy gyereket, nekem mégis ez volt az első IGAZI! Arra gondoltam: de jó! Két hét van még hátra, milyen szépen dolgozik a testem! Aludni nem tudtam, rendszertelenül fájdogáltam egész éjjel. Örültem neki nagyon, láttam, hogy mégis működöm. Képes a méhem kívülről adagolt oxitocin nélkül is tenni a dolgát. Talán ekkor hittem el először igazán!
Reggelre elmúlt, én délelőtt aludtam, délután pedig átjött Andi. Képtelen voltam beszélni vele, csak ültem, és néztem ki a fejemből. Valahol máshol jártam már. Mikor ment el, azt mondta, hogy hajnalban hívni fogom… én nem értettem, mit beszél… hol van még január közepe…
Az esti szopi megint elindította a fájásokat szépen. De jó! Most készültem, szünetekben könyvet olvastam, filmet néztem… kutyámmal játszottam, és bocsánatot kértem tőle, amiért még kevesebb időm lesz rá… Négy körül jöttem rá, hogy talán másmilyenek ezek a fájások, mint a tegnapiak voltak… de biztosan nem szülök még… hát hol van még január közepe… tegnap négy-öt körül elmúlt, hatkor áthívom Andit, ha addig még tart.
Telefon után negyed órával meg is jött. Kérdezi, szóltam-e a bábának. Hát még nem… mert hát még nem biztos, hogy ez az. Kis unszolásra felhívom őt is. Megbeszéljük, hogy még ne induljon, valami talán van, majd szólok. A kórházban 12 óra összefüggő fájás kellett ahhoz, hogy kitáguljak… hol vagyunk még ahhoz… (meg a január közepéhez).
Küldök SMS-t a lányoknak, lehet gyújtani a gyertyámat. Párom közben felébred, reggelizik, tesz-vesz… Olyan jó, hogy megjött az Andi, méri a fájásokat, mosolyog, vizet forral… Elfekszem a kanapén. A fájások jönnek-mennek, már nincs más dolgom, csak kiengedni Győzőt. Andi borogat, ez valami csoda… kapok előre is, hátra is… itat, velem van, nem vagyok egyedül.
Sűrűsödnek a fájások, erősebbek, a hangom is előjön… telefonálni kéne. Hívom a Bábát… még ne gyere… de már biztosan szülök. Andi szemöldöke ráncba szalad. De hát én még alig szenvedek… még biztosan nem tartunk ott, hogy bába kéne.
A következő fájásnál érzem, hogy mégis jó volna, ha jönne. Mintha megindult volna valaki kifelé… Telefonáltam. Siet, azt mondta.
Andi vizet forral a borogatáshoz, borogat, és elrendezi alattam a lepedőket… minden muskotályzsálya-illatú. Boróka is felébred, reggelizik, odajön, megnézi, mit csinálunk. Kérem apukáját, menjenek le a ház elé, várják a bábát!
Néha jön egy-egy pihenősebb, rövidebb fájás. Együtt örülünk. Biztos a lányok küldték, rám gondoltak. Én végig az oldalamon feküdtem, pedig mi mindent elterveztem!
Aztán érzem, hogy jön a feje. Hol a bába? Andi azt mondta, csak a burok, nyugodjak meg, mindjárt jön. Megnyugodtam, hiszen ő is nyugodt volt. Aztán észrevettem, hogy hörgök, tudtam, hogy ez a kitolásra jellemző hang, és a Bába nem ér ide.
Éreztem mindent. Éreztem, ahogy centiről centire halad Győző szép kerek feje, feszíti a gátam, majd visszacsúszik. Következő fájásnál újra, mindig egy kicsit tovább. Éreztem azt a hatalmas erőt, ahogy feszíti a testem, újra és újra. Hallottam a hangom. Éreztem, ahogy a feje átbukik a gátamon, és kizúdul egyszerre belőlem mindenestől. És elöntött a finom meleg magzatvíz.
Győző burokban született, Andi lefejtette róla és a hasamra rakta. Ekkor jött meg a Bába, nyomában a családom.
Én el sem hittem, hogy ennyi volt… megszületett Győző, pedig hol van még január közepe… meg hát hol van az a nagy szenvedés, kimerültség, amire emlékszem? A méhlepény is megszületett hamar. Minden rendben volt.
Győző szép nagy baba volt, 4390 g, igazi férfias hanggal. Elmentem zuhanyozni, azalatt a segítőim rendbe raktak mindent. Mire végeztem, már csak az a szuszogó csomag árulkodott arról, mi is történt itt korábban. Én majd’ kicsattantam, annyi energiát éreztem magamban!
Hátra volt még a nagyszülők beavatása a dolgokba, és a gyerekorvost, védőnőt is felhívtam. A reakciókban kellemesen csalódtam. Az első sokk után mindenki kedves volt és segítőkész.
Lassan én is felfogtam, hogy bizony december 29-én is meg lehet születni. Sőőőt, az a legjobb dátum.
F. K. Cs.
Boróka születése anyaszemmel > > >
Boróka születése apaszemmel > > >
Győző születése apaszemmel > > >
Győző születése Doulaszemmel > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1667. nap: Új év, új emberek
- 390. nap: Már nagykorú (Csenge születéstörténete)
- 1414. nap: Leonidasz király (Győző apameséje)
- 1743. nap: Hosszú nap
- 754. nap: Belém csapott egy villám (Szonja születése)
