igaz történetek szülésről, születésről

1735. nap: Csabi nyitotta a „sort”

1735. nap: Csabi nyitotta a „sort”

Csabi fiunk nyitotta a sort hét évvel ezelőtt, őhozzá kötődik a legelső otthonszületés élményem a felkészüléssel, a hitünk megtartásával, hogy miden rendben van és minden rendben lesz.

A sors nagyszerűen adagolta a helyzeteket a várandósság alatt. Egy ijesztő vérzés adta meg a jelet ahhoz, hogy Edina válasszon a pörgés-rohanás, munkahely és a ráhangolódás, harmónia között. Találkoztunk normális szemléletű orvossal is, akivel egyetértettünk a magzatvíz-mintavétel kockázatosságában és fölöslegességében, ha mindenképpen elfogadjuk a születendő gyermekünket, bármilyen is legyen. Ismételgettük a tudatosságot az otthonszüléssel kapcsolatban, hogy kinek és mit mondunk el, és hogy ellenálljunk a társadalmi gyakorlattá lett félelemkeltésnek. Akkoriban értettük meg a gyermek isteni rendeltetését és tanultuk meg feltétel nélkül elfogadni az érkezőt, bármilyen is lesz, elfogadni a történéseket, bármi is alakul.

Természetes születés volt, bábával, segítőkkel, olyan volt, mint egy szép álom, minden és mindenki a helyén volt. Pont, ahogyan a belső képünket kialakítottuk és fenntartottuk magunkban. A legfontosabb szempont – a baba és az anyuka természetes és háborítatlan harmóniája – ragyogóan érvényesült. Mindketten belekóstoltunk Edinával abba, hogy hogyan kövessük pillanatnyi érzéseinket. Új szerepbe kerültem, és igyekeztem a lehető leginkább beletanulni a „jelenlét” által. Figyeltem a számomra addig még ismeretlen történéseket és a bába és segítője munkáját. Közben halkan szóltak a kedvenc meditációs zenéink Oliver Shantitól, minden olyan meghitt, szeretetteli és egyben izgalmas volt.

Éjfél körül: „Most már aztán gyere ki!” – hangzott el Edina szájából, mire én egyből megértettem, hogy magyarul miért gyereknek hívjuk a születőt.

Párom végül bábai tanácsra a fürdőszobába költözött egy kád meleg vízbe, és itt már felgyorsultak az események. A fájások besűrűsödtek, én pedig vittem volna be a szobába az asszonyt, de meglepetésre nem akart jönni, sőt! „Hozzám ne érj!” – mondta. Így hát maradtunk a fürdőszobában. Én a kád előtt álltam, Edina bent, feltérdelve a kád szélére és a nyakamba kapaszkodva.

Megindult a kitolás. A bábának így be kellett hajolnia mellettünk a kádba és úgy várni az újszülöttet. Micsoda alázat és feladattudat! Semmi vezénylés, semmi beavatkozás, semmi tekintélyelvűség: első a születés természetességének pillanatnyi érzésektől vezérelt folyamata.

Csabi két nyomásra kint volt. Sokkal szebb baba lett, mint amilyen véres, megviselt, ráncos babára számítottam. Az a sok vér, ami ilyenkor távozik, azért meglepett.

Edina rögtön a mellére vette a gyereket, aki felsírt. Kívülről láthatóan mindene egészséges volt. Végre negyvenhárom évesen elkapott az az örömérzés, amit annak idején huszonhárom évesen hiányoltam magamból Niki lányom megszületésekor. Akkor csak egy szép kisdedet láttam egy üvegajtón keresztül, amikor már minden lezajlott, felöltöztetve, bepólyálva, mintegy kívül maradva az eseményeken.

A bába megvizsgálta Edinát és Csabit, és a köldökzsinór vége még mindig bent volt a méhlepénnyel együtt. Csak semmi sietség! Megszületett a méhlepény is, megint rengeteg vér jött. Kissé megint meghökkentem, de láttam a bábán, hogy semmi rendkívüli nem történt. Megkereste a köldökzsinóron a megfelelő pontot és elkötötte, én pedig ünnepélyesen elvágtam azt.

A vérzés rövidesen abbamaradt, és a segítőink elbúcsúztak. Immár hárman feküdtünk az ágyban, az egész olyan meghitt és csodálatos volt, hogy a virrasztás ellenére alig tudtam elaludni, elengedni a pillanatot.

N. A.

Dávid születése anyaszemmel > > >
Orsi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Kadosa születése anyaszemmel > > >
Kadosa születése apaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Hajni születése apaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.