igaz történetek szülésről, születésről

985. nap. Az első együtt töltött óra hiányzik a lelkemnek

Megjelent: 2013. jún. 16.

Nekem nem jó leírni ezt a történetet. Nem történt tragédia, a gyermek lassan kétéves, gyönyörű, okos, kiegyensúlyozott. Mégis.

Tudatosan készültem mindenre. Könyveket olvastam, jógáztam, a várandósságom olyan volt, ami a nagykönyvben meg van írva.

Pontosan azon a napon, amikor hivatalosan meg kellett születnie, hajnalban elfolyt a magzatvíz. A gyermek apját még hagytam aludni, én már nem tudtam. Otthonszülésre készültünk, a segítség délelőtt meg is érkezett, addig nemigen volt szükség rá.

Aztán volt egy pont, ahol valami elcsúszott. Nem tudom azóta sem pontosan, mit kellett volna másképp tennem. Nem volt vészhelyzet, a baba szívhangja erős volt, de én elfáradtam, nagyon elfáradtam. Erősen éreztem, hogy itthon nem fog menni.

Bementünk a kórházba. Persze, nem vallottuk be az előzményeket, úgysem értették volna meg. Csak az idős szülésznőnek volt szíve, lelke, amivel látott, az orvosok vakok voltak. Nem látták az embert, nem értettek semmit. Kaptam oxitocint, semmit sem ért. Tolófájás nem volt, annyira el voltam fáradva. Küzdöttem minden tartalék erőmmel, nyomták a hasam, semmi. Végül éjfél előtt vákuummal született meg ő.

Nem nagyon fogtam fel, mi történik. Érteni értettem, de nem éreztem semmit. A gyermek apja mesélte utána, hogy a baba nagy volt, erős, rózsaszínű, és az égvilágon semmi baja nem volt. Nem ordított, csak elégedetlenségének adott hangot, amikor leszívták az orrát. 9/10-es Apgar.

Nem kaphattam meg, mert ez a protokoll. Így utólag semmi sem érdekel az egészből, csakis ez! Mert ez olyan ostobaság, ami megfosztott attól, hogy az első órákban együtt legyünk. Pedig én magamnál voltam, neki pedig semmi baja nem volt. Elvitték, nekem pedig nem volt erőm ellenkezni. Az én kicsi babámat elvitték.

Azóta folyamatosan pótolom ezt a hiányt. Kendőben hordoztam, hordozom máig is alkalomadtán. Cicizik ezerrel és közöttünk alszik az ágyban. Nem történt tragédia. Csak a protokoll felülírta a fontos dolgokat.

Hamarosan, remélem, lesz még egy gyermekünk. Még bizonytalanság van bennem. Nem készülök tudatosan. Majd lesz valahogy. Egy csak a biztos: őt már nem vihetik el!

K. M.

Az ikrek születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.