601. nap: Végre hazaérni

Apai ági dédanyám, aki után a nevemet kaptam, bábaasszony volt. Egyszerű lélek volt – kéne tudni ezt az egyszerűséget. Mondják, az utolsó pillanatban is meg tudta fordítani a farfekvéses gyereket. Ő, az apai ági dédanyám írta a csontjaimba, hogy tudok szülni. Hogy a testem – dacára a vékonyságomnak, a szűk medencémnek – tökéletesen alkalmas gyerekkihordásra és szülésre. Ezt a csontomba írt örökséget csak a harmadik várandósságom alatt kaptam meg. A harmadik szülésemmel érkeztem haza.

Rádióban dolgoztam akkoriban, éppen léptem be az ajtón, amikor velem szemben egy nő igyekezett kifelé. „Várandós vagy?” – kérdezte, miután végigmért. Bólintottam. „Hol fogsz szülni?” „Otthon. Magamra zárom az ajtót.” – mosolyogtam. „Miért nem Geréb Ágival?” „Egyszer már megkerestem. Akkor született a negyedik gyereke. Nem tudta vállalni.” „Akkor majd most! – mondta a nő határozottan. Néhány nap múlva fölhívott: „Ági szeretettel vár. Hívd föl!” Ekkor nagyjából huszonnyolc hetes voltam. Orvos nem látott. Ági is csak egyetlen ultrahangot kért a 37. héten.

Akkoriban a vidékieknek az otthonszülés azt jelentette, hogy a szülés időpontjának közeledtével föl kellett utazniuk Budapestre, és ott őket egy család befogadta. Gyönyörű, emberhez méltón szép. Bennem mégis óriási volt az ellenállás: én föl nem utazom, úgy éreztem, az ugyanolyan idegen környezet volna, mint a kórház. Fogalmam sem volt, mi lesz, 250 km-re élek Budapesttől, ha Ági vállalná is, hogy lejön, nem valószínű, hogy időben ideér.

Akkorra már többszörösen megtapasztaltam, hogy az Ég – akár tudunk róla, akár nem – térden állva lesi minden kívánságunkat. Az Ég most is ott volt, ott térdelt mellettem.

„Negyedikétől hatodikáig ne szülj, konferencián leszek Kőszegen.” – mondta Ági. Én hatodikára lettem volna kiírva – az időpontot magam számoltam ki. „Az csak 70 km Zalaegerszegtől, átjössz, ha mégis?” – kérdeztem. Bólintott.

Negyedikén este kértem a páromat, csináljon képet rólam. Eddig mindkét alkalommal, mielőtt szültem, előző nap fotó készült rólam.

Az első méhösszehúzódásom hajnali háromkor volt, ötkor hívtam föl Ágit, hét óra tizenkét perckor a kezében volt egy tündöklő lány, Jázmin. (Második neve Aglája, azt jelenti: tündöklő.)

Ez a harmadik volt az első szülésem, amely magától indult meg. E szülés után kaptuk meg az időt, hogy a gyermekem világra hozzon engem anyának. És ezzel, a harmadik szüléssel kaptam kézhez végre a dédanyai örökségem, hogy tudok szülni („élni, halni” J. A.) egymagam. Kisebbik lányom olyan természetesen született, ahogy az óceán hullámzik.

Köszönöm, és örök hálám dr. Geréb Ágnesnek, hogy a dédanyai örökségemhez hozzásegített.

S. K.

Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• Day 951. Alma from Őrség
• Day 374. I was given another chance – Benedek’s birth
• Tag 1445. Was gibt es Schöneres als das Wunder einer Geburt im eigenen Zuhause zu erleben?
• 1782. nap: Eljött az idő…
• Day 716. Nightmare (Eliza)

This post is also available in: angol