696. nap: A legpuhább, legfinomabb, legnyugtatóbb (Borcsi születése)
Teljesen illegális volt a dolog. De engem nem érdekelt, semmilyen buta törvény nem veheti el tőlem ezt az élményt, ezt a csodát. Úgyhogy vállaltam, mindenki előtt titkolózva, csak a férjem és két fiam tudott a tervemről. Nem volt bennem kétely, bár el akartak bizonytalanítani. Tudtam, hogy minden rendben lesz. És így is lett.
Sokat vártunk erre a gyermekre, aki végül úgy döntött, megszületik.
Lassan, gyengéden indult, tízperces kontrakciókkal telt el egy fél nap. Aztán délután felgyorsult, erősebb lett, később fájdalmas. Sokat nyögtem a sétálás, kádban álldigálás, borogatás és ágyban fekvés közepette. Az utolsó egy-két órát végigüvöltöttem, mert fájt. Nem bírtam elengedni ezt az erőt, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. De nem is volt rá szükség. Mint utóbb megértettem, ennek így kellett lennie, így volt a legpuhább, legfinomabb és legnyugtatóbb a szülésem.
Boróka minden sérülés okozása nélkül csúszott ki, lassan, óvatosan, félúton meg-megállva. Csak a méhem dolgozott, én nem nyomtam, nem erőltettem semmit. Állva, a hitvesi ágyunk mellett kapta el drága kedves segítőm, akiben mindig is bíztam, mindig is barátként és nagyon közeli részemként fogom szeretni.
Két fiam lassan felfogta, most már tényleg itt van a kistestvérük, férjem irtó büszke volt rám, magára és arra, hogy itthon voltunk. Már nem hajtogatta, hogy mi lesz ha…. Már tudta, hogy a lehető legjobb kezekben vagyunk.
A kislányunk egy tünemény, egy kis dundi, erős, nyugodt, békés gyermek. Áldom az égieket, hogy elküldték nekünk!
Ha legközelebb újra babát várunk, ugyanilyen boldogan fogjuk őt is fogadni.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1794. nap: Nem úgy készültem (Luca születése)
- 1720. nap: Képrázatok 1. (Éva és Laki)
- 1591. nap: Megint „mi lett volna, ha…” (Marci és egy sikertelen VBAC kísérlet)
- 1218. nap: Mira érkezése, avagy amikor a kórházi gépezet teljesen „bedarál”
- 1322. nap: A kórháztól az otthonszülésig – a kórház (Frigyes)
