igaz történetek szülésről, születésről

1833. nap: Képriport (Második szülésünk: Nimród születése)

1833. nap: Képriport (Második szülésünk: Nimród születése)

Két és fél éven keresztül az asszony fő érdeklődési köre a szülés és a gyereknevelés volt. Egyik könyvet a másik után olvasta, képzésekre és előadásokra járt, most pedig itt lett volna az ideje, hogy kamatoztassa tudását, úgy szüljön, ahogy szeretne. Csakhogy a rendszer nem örült ennek. Kérdezte az asszony az orvost, lehet-e dúlát bevinni szülésre. „Igen” – mondta az orvos.

A dúla az a személy, aki a vajúdás és szülés alatt azzal foglalkozik, hogy a szülő nőnek könnyebb legyen. Masszírozza, borogatja, segít neki kényelmes pozíciót találni, lelkileg támogatja, felkészíti arra, hogy mi fog következni, megnyugtatja, ha kell, segít neki, hogy bele tudja engedni magát a légzésbe, a fájdalomba, segít neki magára és a szülésre koncentrálni.

Pár hét múlva az orvos azt mondta: „visszatérve arra a dúlás dologra, nem lehet”. Na, akkor nem fogunk a kórházban vajúdni.

Szívesen szültünk volna otthon, de nem találtunk senkit, aki levezesse a szülést. Fel kellett volna mennünk Pestre, ha nem akarunk kórházban szülni.

szules019ufoEgy adott pillanatban még azon is gondolkodtunk, hogy megszüljük itthon a gyereket, s aztán kihívjuk a mentőt, hogy bent a kórházban elvégezzék a vizsgálatokat. Ezzel csak az lett volna a baj, hogy én távol állok attól, hogy szakember legyek szülés területén, habár az asszony mellett passzív dohányzóként lassan három éve szívom magamba a szülést. Nem vagyok felkészülve technikai akadályok elhárítására, az sincs, amivel a gyerek szívhangját meghallgassam, az asszony pedig érthető okok miatt kiszámíthatatlan állapotban lesz, nem biztos, hogy eszébe jut minden, amit tanult.

Aztán azt is végiggondoltuk, milyen lenne, ha otthon vajúdnánk, és a kórházban szülnénk. Minden eshetőségre beszereztünk egy köldökcsatot és az otthonszülési listán fellelhető összes tételt, arra az esetre, ha mégis kipottyanna a gyerek otthon, ugyanakkor arra is felkészültünk, hogy esetleg bent kell vajúdni a kórházban.

Az asszony berakta táskájába a frissen vásárolt gumitömlőt, amivel bent vajúdás esetén a kagylótól a kádig lehet vezetni a meleg vizet. Mert ne mondjam, hogy a kórházban azóta sem oldották meg, hogy a három éve reklámozott kádat fel lehessen tölteni vízzel.

A nagy napnak úgy vágtunk neki, hogy nem tudtuk, mi lesz. Az asszony anyai ösztöneiben bízva azt mondtuk, amíg kedve van, ülünk itthon, amikor úgy érzi, hogy nagyobb biztonságban érezné magát a kórházban, akkor autóba ülünk és bemegyünk.

szules020ufoA vajúdás reggeltájt kezdődött, de délutánig a nap úgy zajlott, mintha normális hétköznap lenne. Délután ötkor kezdtek keményebbekké válni a fájások, elkezdődött a borogatás. Fél hatkor elvittem a gyereket az óvónénihez. Nehezen vált meg az anyjától, de hirtelen olyan nagyfiú lett belőle.

Az otthon vajúdás sokkal jobban ment, mint a kórházban. Volt, amire rátámaszkodhatott, senki nem szólt közbe, ha az asszony térdelni akart, vagy ráfeküdt a mosógépre, vagy bemászott a kádba. A muskotályzsályás illóolajos forró borogatás, ami szinte mindenkinek beválik, nekünk is bevált. Annyira forró víz kell hozzá, amit az ember keze még elbír, ebbe kell mártani a rongyot, aztán rácsepegtetni az olajat, és kész. A szülő nő érzi, hogy hova kívánja a borogatást éppen, a derekára vagy a hasára.

szules021ufoKét fájás közben olvasni is volt idő, nyugodtan teltek a percek. Fél hét körül az asszony úgy érezte, közeledik a szüléshez. Megnéztük a tágulási csíkját, nyolc centi körül volt. Tízcentis tágulás körül kezdődik a szülés.

A tágulási csík a vajúdó nő végbelétől felfele induló piros csík, a két párna között igyekszik felfelé, és megközelítőleg a tágulás mértékével megegyezik. A nőgyógyászok nem szeretnek tudni róla, mert akkor elvesztik a folyton felnyúlkálós munkakörüket.

Úgy döntött az asszony, hogy menjünk be a kórházba. Felöltözés, közben a fájások közt lekváros kenyér és pihenés. Vajúdás közben nagyon fontos enni is, mert energiára igencsak szükség van, és pihenni is, ha lehet. Soha nem lehet eleget pihenni szülés előtt.

Hét órakor már a kórházban vagyunk, fájások közt haladunk előre a folyosón. A beöntés, szerencsére, ezúttal elmarad, ilyen előrehaladott állapotban már nem csinálják. Nem is lett volna, ami kijöjjön már, mert a szervezet automata öntisztítási folyamata már itthon kiürítette a végbelet.

szules023ufoÉrdekes ez a hálóinges játék: lent a sürgősségin a civil ruhák helyett ráadnak az emberre egy sürgősségis hálóinget, amit fent a szülészeten levettetnek, és feladnak rá egy szülészetis hálóinget. Az első hálóing csak arra jó, hogy végigsétáljon vele a kismama száz métert a folyosón. Biztos, ennek is megvan a logikája. Itt szabályok vannak.

„Itt szabályok vannak” – közli az asszonnyal egy fiatal kórházi alkalmazott, amikor az asszony azt mondja, nem megy be nélkülem szülni, mert apás szülésről volt szó. Persze, a beszélgetés úgy kezdődött, hogy a hölgy közölte, hogy nekem kint kell maradnom, mert nincs most apás szülés. Végül az asszony lesz, aki nem tartja be szavát, és bemegy nélkülem, mert a piros ruhás nő hazai pályán játszik, és előnyben van.

Hét óra három perckor elfoglalom helyemet a bejáratnál, várva, hogy szólítsanak, hogy bemehetek. Elvégre azért végeztem tanfolyamot a MAMO-nál, hogy beengedjenek apás szülésre. Pár perc múlva kijön a főorvos, és megkérdi vigyorogva, hogy mit csinálok itt. Mondom, hogy várok, abban reménykedve, hogy hamarosan beengednek. „Nem fogják beengedni” – mondja széles vigyorral, olyan hangsúllyal, mintha nem ő lenne az, akinek be kellene engednie. Azért nem engednek be, mert túl sok a szülés, és nem illik, hogy a közös vajúdóba engem férfiként beengedjenek. Kérdem tőle, hogy a szülés is közös szülőszobában lesz, vagy külön? A szülőszobában egyedül lesz az asszony, válaszolja. Megkérem szépen, engedje meg, hogy legalább szüléskor ott legyek vele. „Még meglátjuk” – jön a válasz a vigyorgás mögül, közben a zsebében mozgatja kezét, ujjait egymáshoz dörzsöli. Távozáskor még visszamosolyog nekem.

szules025ufoKét perc nem telik el, hív az asszony, hogy teljes tágulása van, kezd szülni. Nem érdekli, hogy hogyan, de menjek be, mert szüksége van rám. Na, most mit csináljak, szökjek be, és legyek benne holnap az újságban, hogy ismét erőszakos események voltak a kórházban, vagy inkább várjak még pár percet, a főorvos kegyelmében bízva, hátha megesik a szíve rajtam. Várok. Hiába.

Hallom a bezárt ajtó mögül az asszony üvöltését. Megszült. Én nem voltam mellette. Gyáva féreg voltam. A főorvos úr rendszere ismét jelesre vizsgázott emberségből. Maholnap dicshimnuszokat zeng ismét az újság a kórház és a szülészet zsenialitásáról, az igazgató úr nyilatkozik, mindenki tapsol.

Közben megjelenik a színen két takarítónő, az egyik kedvesen közli, hogy a sarok után van egy pad, menjek nyugodtan oda, és üljek le, nehogy felfázzak a betonon. Elbeszélgetek velük. Az egyik szerint orvost kellett volna fogadnunk (boríték), és akkor beengedtek volna apás szülésre. A másik azt magyarázza folyton, hogy ez a rendszer nagyon jól működik, csak én nem látom át, ezért érzem úgy, hogy az emberségesség fejezetnél bajok vannak.

Hét óra harminchét perckor, harmincöt perccel a szülészetre érkezésünk után, már viszik is el a gyereket. Ez sem volt sokat az anyjával, gondolom, és jól gondolom. Azt mondták az asszonynak, nincs idő mellre rakni a gyereket, kevés a csecsemős nővér, és sietni kell. Nekem megengedi a nővér, hogy egy gyors pillantást vessek a gyerekre, de csak annyi. Sajnos, nincs most idő gyönyörködni benne. Majd holnap.

Beszélek telefonon az asszonnyal. Jól van, csak mérges. Összeveszett valami vén szipirtyó szülésznővel, mert tiltakozott a gátmetszés ellen, és az felháborodott, hogy ez nem kívánságműsor, milyen dolog az, hogy minden páciens bejön az utcáról a kívánságaival. A poén az, hogy az asszony nem is a szipirtyóval szült, hanem egy normálisabb fehérnéppel, a vénasszony csak véletlenül került oda pofázni.

Közben az is kiderül, hogy azért voltak foglaltak az apás szülőszobák, mert az egyikben egy nő feküdt, azt nem tudni, hogy kinek a kije, hogy nem feküdhetett a közös vajúdóban, mint a többiek, a másikban pedig a főorvos valakijének a magánpáciense szült, és itt nem szeretném részletezni, hogy miről van szó, mert nem akarok bosszút állni a rendszer egyik szereplőjén sem.

A főorvos úrnak az arcán szívesen ellapítottam volna a vigyort aznap este, de aztán megnyugodtam, és rájöttem, hogy nem kell én megbüntessem, mert megbünteti ő saját magát. És ez érvényes a játszmának az összes olyan tagjára, aki hatalmával folyamatosan visszaél.

Végezetül egy jó tanács: a borítékot mindig előre add oda! Az asszony egyik ismerőse a szipirtyóval szült, és nagyon durva, morgós szülése volt. A végén odaadott egy borítékot, mire a néni sokkal kedvesebb lett. Ha tudta volna, előre adja oda.

Az asszony pedig azt mondja, ha előre tudta volna, hogy ilyen lesz a második szülés, inkább nem megy be a kórházba, otthon nyomja ki. Abban pedig szinte biztos, hogy az u-i szülészeten még egyszer nem akar szülni, ha ez a politika nem változik.

E. U. Z.

Zoárd születése anyamese > > >
Zoárd születése apamese > > >
Nimród születése anyamese > > >
Medárd születése anyamese > > >
Medárd születése apamese > > >

A képriport eredetije a manna.ro és az uh.ro portálokon jelent meg.

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.