igaz történetek szülésről, születésről

1831. nap: Képriport (Első szülésünk: Zoárd születése)

1831. nap: Képriport (Első szülésünk: Zoárd születése)

Hol volt, hol nem volt, a kórház sorompóján innen, az üvegajtón túl, az u-i kórház sürgősségi részlegének egyik szobájában volt, hogy megérkeztünk szülni.

A terhes nőnek akkor illik bemenni a kórházba, normális esetben, ha fájásai rendszeresen, ötpercenként jönnek, vagy elfolyt a magzatvize. A sürgősségin elveszik a papírjait, átöltöztetik egy hálóingbe, leborotválják, majd beöntést kap. Ez a beöntés nem egy túl kellemes dolog. Persze, érthető, hogy a kórházban nem szeretnék, ha szülés közben kakás lenne a kecske, de ezt másképp is meg lehetne oldani, mint ezzel az agresszív módszerrel, amely nemcsak kellemetlen, hanem szülés után hetekig székelési problémákat okozhat a nőnek, pont abban az időszakban, amikor egyébként is sok más gondja van azon a tájékon. Emberbarátabb helyeken ezt megoldják egy glicerines kúppal, még jobb helyeken nem avatkoznak bele, mert tudják, hogy szülés előtt a szervezet amúgy is ösztönösen kiüríti a végbelet. Persze, nem a vajúdás legelején.

szules002ufoA szülő nőnek gyakran nagy segítséget jelent vajúdás alatt, ha szerettei mellette vannak, tartják benne a lelket, vagy segítik, akár fizikailag is. Van olyan nő, aki nagy társaságot szeretne maga köré, van, aki csak a kedvesét, anyját vagy a legjobb barátnőjét akarja támasznak, és van olyan is, aki mindenkit elkerget maga mellől. Sőt, az is megtörténhet, hogy egyik pillanatban elkergeti a mellette állót, a következő pillanatban segítségét kéri. Ilyenkor bármi normálisnak számít, a nő körül ilyenkor tudatosból minden átlép ösztönösbe, ezért nem kell meglepődni, ha egyik pillanatban úgy kapaszkodik beléd, mintha sosem akarna elengedni, de rá öt percre eltaszít, mert úgy érzi, túl közel vagy. Persze, ez ritka, legtöbb esetben jól jön a segítség, akár fizikai, akár lelki.

Sajnos egészségügyi rendszerünk nem úgy van felépítve, hogy a családot és a barátokat beengedje a kórházba szülés alatt, habár a 46/2003 törvény 32. cikkelye tisztán kimondja, a páciensnek jogában áll a család és a barátok támogatásában részesülni a kezelés teljes időtartama alatt. szules003ufoNa, ebből a törvényből annyira futja a gyakorlatban, hogy az országban pár helyen megengedik az apás szülést, azaz az apát beengedik a szülésre. Nagy szerencsénkre U-n van az egyik olyan kórház, amelyik lehetővé teszi az apás szülést, ez mindenképpen nagy pozitívuma az itteni kórháznak, ráadásul két apás szülőszoba is van.

Elviekben nemcsak apás szülésre van lehetőség itt, hanem vízben szülésre is. A kád már legalább hat éve ott van, és a kórház vezetősége már számtalanszor nyilatkozott a sajtónak a vízben szülés lehetőségéről, csak épp azt nem mondták el, hogy nincs személyzet, aki bevállalna vízben szülést. A szülésznők szerint legalább pár napra el kellene küldjék őket tapasztalatcserére, hogy megtanulják ezt a technikát, de sem a kórház, sem az osztály vezetősége nem hajlandó áldozni erre.

Na, de ha a vízben szülést nem is vállalnák be, a vízben vajúdás levezetését van, aki bevállalná. A gond csupán az, hogy a kádat nem lehet megtölteni meleg vízzel, mert nincs rácsatlakoztatva a vezetékes meleg vízre, hanem egy olyan bojlerre kötötték, amely nem képes még egy arasznyira sem tölteni a kádat. A szoba túlsó felén lévő kagylónál ott van a kórház vezetékes meleg vize, de hatalmas technikai kihívás átvezetni azt a szobán, sokkal könnyebb egy lepedőt teríteni a kádra.

szules004ufoA kismamának nehéz otthon éreznie magát a kórházban. Az a legzavaróbb, hogy rendszeresen felnyúlkálnak neki, mindenki látni akar valamit, legtöbben azt, hogy mennyire tágult. Itt minden attól függ, hogy mennyire tágultál, az egész vajúdás egy tágulási versenyfutás. Ha nem tágulsz elég gyorsan, az hatalmas gond errefelé, és feltétlenül beavatkozásokhoz vezethet. Na, próbáld meg úgy elengedni magad, hogy ha nem engeded el magad elég gyorsan, akkor valaki felnyúl neked két ujjal, hogy elősegítse lazulásod.

Az asszony szerint szüléskor az alfeled mintha átmenne magántulajdonból köztulajdonba, nem te döntöd el, hogy ott mi történjen. Ez nem csak lelkileg, hanem gyakorlatilag is rossz, mert megzavarja és meghosszabbítja a vajúdás egyébként meghittnek és intimnek tervezett folyamatát.

A kórházban az idegen környezet, az idegen emberek, a folyamatos szakmai beavatkozások és a bejelentkezés bürokratikus folyamata elvonják a kismama figyelmét arról, ami benne zajlik és aminek át kellene adnia magát. Nem csoda hát, ha sok esetben megesik az, hogy a nő bejön a kórházba ötpercenként jelentkező fájásokkal, és pár óra múlva ezek frekvenciája visszaesik negyedére, majd huszonvalahány órát vajúdik, míg megszül.

szules005ufoA vajúdó nők rengeteg érdekes pozíciót tartogathatnak tarsolyukban. Mindenkinek másképp kényelmes elviselni a fájdalmat. A szakkönyvek azt írják, hogy a legjobb nem ellenkezni a fájásokkal, inkább át kell adni nekik a helyet, és ki kell használni őket, hogy ők tolják ki a gyereket, ne a nő, erőből. Na, de ahhoz, hogy egy kismama igazából át tudja adni magát az érzéseinek, olyan pozíciót kell találnia, ami ezt elősegíti. A nő ösztönösen érzi, hogy mi a jó neki, de ez általában nem a kórházi ágyban fekvő vízszintes pozíció.

Nyilván, a kórházi alkalmazottak nem rajonganak, ha a közös vajúdóban szülő nő bemászik az ágy alá és ott ordít, de aránylag szívesen engedik, hogy a vécére üljön. A legtöbb nő a következő pozíciókat kedveli vajúdásra: a vécén ülő (itt a gravitáció is segít), az állva valamire rátámaszkodó (például mosógépre vagy konyhapultra, vagy egy férfiemberre), és a négykézlábas, vagy térdelő és valamire ráfekvő pozíció. A vécén üldögéléssel kell vigyázni, időnként nem árt felállni az ülőke által elszorított vérkeringés javítása végett.

szules006ufoA meleg víz kellemesebbé teszi a vajúdást, de finoman kell bánni vele, mert nagy mennyiségben akár annyira is csökkentheti a fájdalmakat, hogy a vajúdást lelassíthatja, megnyújthatja. Az u-i kórház dicséretére legyen, hogy volt lehetőség a meleg vizes zuhanyra, igaz, ez nem mindenkinek jár ki, csak az apás szülőszobában van zuhany, és ott is csak kettő közül egyben.

A felnyúlkálós jelenségsorozat csúcsa a burokrepesztés. A burkot azért repesztik meg, hogy felgyorsítsák a vajúdást. Mivel én nem is szültem, és nem is vagyok szakember ezen a területen, nem tudom megmondani, hogy mennyire segít ez a szülő nőknek, vagy mennyire fontos elvenni a nőtől az esélyt, hogy maga döntsön, akarja-e siettetni a vajúdást, vagy nem.

szules007ufoAz asszony már szült kettőt, egyet burokrepesztéssel és egyet anélkül, és határozottan a másodikat választaná. Lehet, azért is, mert neki úgy repesztették a burkot, hogy nem figyelmeztették előtte, azt hitte, hogy vizsgálják, és egyszer csak érezte a szúrást. Nem igaz, hogy percekkel azelőtt nem volt szó arról, hogy majd aztán lehet, hogy burkot akarnak repeszteni, de nem kell izgulni, mert az nem fáj, ellenben abban a pillanatban, amikor az megtörtént, az orvos nem szólt neki, hogy figyelj, most ez fog történni, ráadásul a nemfájós ígéret is hanta volt, a szúrást határozottan érezte, és a gyermek is nagyot ugrott. Bőgve jött vissza a szülőszobába, és akkor még nem is tudta, hogy a burokrepesztéses vajúdásgyorsítás arról is szól, hogy a fájdalmai felerősödnek.

Kórházba érkezésünk után bő nyolc órával úgy néz ki, elkezdődik a szülés, fel kell mászni a kecskére. Hadd szóljak pár szót erről a békés állatról. A képen látható kecske egy aránylag új és nagyon szép példány, bizonyára nagyon drága volt, mint minden profi kínzóeszköz. szules008ufoHa a nő normálisan fekszik rajta, hogy a dereka pont illeszkedjen a székhez, akkor nincs mibe kapaszkodni. Kapaszkodás nélkül, égbe emelt lábakkal nyomni pedig elég nehéz, az orvosi egyetemen biztos tanítják, hogy hogy kell, de egy halandónak nincs gyakorlata ebben. Ha ellenben a nő leereszkedik a székben annyira, hogy meg tudja ragadni a lábtartó pálcáit, akkor a dereka a levegőben marad, és az egész súlya a farkcsontjára nehezedik.

Első szülés után az asszony hónapokig járt a farkcsontjával az ortopédiára, a második szülés után a farkcsontkálvária még most is tart. De térjünk vissza ide az első szülésre, ahol a kecske megteszi a hatását, a kényelmetlen pozíció miatt az asszony nem tud nyomni, a szülés kudarcba fulladni látszik, az iram lelassul.

Hogy a nyomási lendület ismét beinduljon, visszatérünk a vécére, sikerrel. A képen látható nyomás ellenben nem tökéletes, és erre sajnos csak utólag, két és fél év után, a képeket nézegetve jött rá az asszony. Látható, amint lábujjhegyen állva, vállait előre és felhúzva nyom, ezzel a nyomást a fejébe küldi, nem lefele.

szules009ufoA fejbe küldött nyomás nem túl egészséges, első jelei a szem kivérmesedése, vagy akár egy ér elpattanása a szemben. Ezt elkerülendő, a nyomást lefele kell küldeni, úgy, hogy a talpat leengedjük, a vállakat lefele és hátra húzzuk, a szájat és torkot ellazítjuk, és egy mély hangot adunk ki. Azt ellenben tudni kell, hogy a kórházban nem rajonganak a hangosan szülő és vajúdó anyákért, ezért apás szülés esetén bevethetünk egy titkos fegyvert is, a csókolózást. A csók ellazítja a szájat és a méhszájat is.

Vissza a kecskére. A kecske legnagyobb szerepe az, hogy az orvos és a szülésznő tálcán kapja a gyereket. A szülő nőnek sokkal kellemesebb lenne más pozícióban szülnie, például vécén ülős pozícióban (erre találták ki a szülőszéket, amelynek felső pereme olyan, mint egy elöl kivágott kör), vagy térden állva, négykézláb. A gravitáció nagy dolog, ellene dolgozni pedig butaság. Az asszony például ismételten rákérdezett, szülhet-e az ágyon, négykézláb, és a válasz az volt, hogy nem, azaz csak akkor, ha minden kecske foglalt.

A kecske monopóliumhelyzetét nyilván megtörné, ha a nőgyógyászok ezentúl csak ebben a pozícióban kakálhatnának. Hamar rájönnének, hogy nem túl kellemes égbe emelt lábakkal nyomni. Ugyanakkor az is lehet, hogy nem az orvosokkal van a baj, hanem a rendszerrel, amely képzi és fenntartja őket. Gondoljunk csak bele, hogy ezeknek az orvosoknak több mint kilencven százaléka csak ilyen típusú szülést látott, soha nem nézett végig egy háborítatlan, felnyúlkálás-megszurkálás-felkecskézés nélküli, természetes pozíciójú fiziológiás szülést. Akkor honnan tudják szegények, hogy milyen az? Ők beleszülettek ebbe a rendszerbe, és amíg nekik kényelmes, mert nem nekik kell ott feküdni, addig nem változtatnak rajta. Ez a rendszer biztos, hogy nem fog megváltozni, míg a szülész főorvosok nagy része férfi.

szules011ufoA szülés nagyjából úgy zajlik le, mint a filmekben, „nyomjál!”, „tarts ki!”, „nyomjál!”. Ez így nagyon látványos, csak épp a szülő nőnek nem a legjobb, ha más parancsára nyom, nem pedig a saját ritmusára. A kórházi alkalmazottak pedig úgy érzik, nekik kell diktálniuk a ritmust.

Úgy egyébként az egész rendszer úgy dolgozik, hogy gyengítse a nőben a hitet, hogy a teste képes természetesen, magától megszülni a gyereket, azt az érzést keltvén, hogy szüksége van a rendszerre. Betegként kezel, mintha a tested nem működne rendesen. Ennek egyik csúcspontját akkor volt alkalmam megfigyelni, amikor az orvos ráfeküdt az alkarjával az asszony pocakjára, és teljes erejével nyomta lefelé, préselvén kifele a gyereket. Ezt akkor úgy értelmeztem, hogy segített az asszonynak hamar megszülni a gyereket.

Hadd mondjam el itt azt is, hogy habár sok rosszat el tudunk mondani az u-i szülészetről, van egy nagyon jó oldala is: támogatja a hüvelyi szülést, ha nem muszáj, nem császároznak meg. Hallottunk híreket olyan helyekről, ahol harminc év fölötti első szülést nem engednek csak császárral. Egyik ismerősünknek az orvos kerek perec megmondta: „ha velem akarsz szülni, akkor császár”. És a nő vele akart szülni. Ilyenekről egyre többet hallunk, arról is, hogy az orvosok képesek meg is magyarázni a nőknek, hogy mennyire előnyös nekik, hogy császárral szüljenek, na, de túl tág téma ez, hogy most itt belemélyüljünk. Csak gratulálni szeretnénk az u-i szülészetnek, hogy nem kapta el őket is a császárláz, harminc év fölött is engednek természetes úton szülni, és ha az első gyereket császárral szülted, a másodikat még megszülheted természetesen is.

szules012ufoA nyomás addig nehéz, amíg a gyereknek kibújik a feje, onnan már minden magától megy. De még mielőtt odaérnénk, hadd tegyünk említést a gátmetszésről. Az asszony mind a kétszer kérte, hogy ne metsszenek gátat, és egyszer sem hallgatták meg kérését. Az első szülésnél ott voltam én is, meg voltam bízva, hogy ne hagyjam, hogy metsszenek. Elküldtek, hogy hozzak valamit az asszonynak, addig pedig ők szépen metszettek. Az asszony sem vette észre, csak utólag, mert ő el volt foglalva a nyomással.

Hogy mennyire jó vagy rossz ez a gátmetszés, nem tudom én így laikusként felmérni. Az biztos, hogy hetekig, esetenként évekig fáj utána, mert azt láttam az asszonyon. Hívei azt állítják, hogy jobb, mint a repedés, hamarabb gyógyul. Ellenzői azt, hogy butaság minden szövetet keresztbe vágni, nagyon kicsi az esélye annak, hogy rossz helyen repedjen, ha egyáltalán reped.

Az előbb megdicsért u-i szülészeten kötelező módon, protokollszerűen vágnak, hiába kéred a megfogadott szülésznőt, hogy ne vágjon. Ugyancsak protokollszerűen végzik azt az U alakú gáttágításnak nevezett valamit, amikor benyúlnak és megfeszítik a gátat, azt remélvén, hogy attól ellazul. Közben pont fordítva, inkább görcsbe rándul tőle. Aztán, mert be van görcsölve, vágni kell a gátat, mert nem tágul rendesen. Na, de amikor felbukkan a gyermek, hirtelen elfeleded a gátmetszést, akkora az öröm.
Megszületés után a gyermek első dolga az lenne, hogy úgy vakon nekiinduljon és mellre másszon, megkóstolja az előtejet. Ez a mellre mászás és az anyával való bőrkontaktus rendkívül fontos lenne a gyereknek, hisz ő épp világot váltott, az anyaméh biztonságából kilépett egy új, idegen világba, ahol fél.

De a kórházban ezt nem így gondolják. Szerintük sokkal fontosabb az, hogy a gyereket megmérjék, az Apgar-skála szerint besorolják, a köldökzsinórját minél hamarabb elvágják, szemébe csípős cseppet csepegtessenek, majd odapasszolják egy újszülöttosztályos nővérkének, hogy minél hamarabb vigye fel.

szules013ufoA köldökzsinór elvágásánál megjegyezném, hogy egyes szakemberek szerint míg pulzál, nem lenne jó elvágni, mert a gyerek vérszegény lehet később, és hirtelen kell elszakadnia attól az oxigénforrástól, ami a köldökzsinóron keresztül látta el őt. Elvágáskor arra sem ártana ügyelni, hogy a gyerekhez ne legyen túl közel a vágás. Ha egy háromnegyed órát hagynák a gyereket a köldökzsinóron, tisztán látszana a vonal a gyerektől 8-10 centire, ahol el kell metszeni a zsinórt. Jaj persze, a mai modern orvostudomány az ilyen babonákban nem hisz, az orvos meg is verne tekintetével, ha ilyet mondanánk neki.

A fiamat nemrég, kétéves korában vérszegénységgel diagnosztizálta a családorvos. Attól még a második gyerekünket szintén ugyanilyen bánásmódban részesítették születéskor, mert nincs idő. Ez az általános kifogás az u-i szülészeten, máshol nem tudom, mivel magyarázzák.

A szemcseppek beadását ellenben mindenütt azzal, hogy megelőzésképpen adják be: ha az anya esetleg gonorrhoeás lenne, ne vakuljon meg a gyerek. Hogy miért nem tudják előtte letesztelni az anyát, hogy beteg-e, nem tudom. Biztos könnyebb cseppentgetni. Aztán, hogy mit érez az anyját kereső, de nem találó, amúgy is alig látó csecsemő, amikor a szemébe nyomják a csípős cseppeket, azzal végképp senkinek nincs ideje foglalkozni. Az idő pénz.

szules014ufoA gyerek kiérkezte után nem ér véget a szülés, meg kell várni, hogy megszülessen a köldökzsinór másik végén levő méhlepény. Ez normálisan akár egy óráig is eltarthatna, de itt is meg lehet gyorsítani a folyamatot, egy vegyszert fecskendeznek a szülő nőbe. Ez az u-i szülészeten nem opcionális. Más szülészeteken nem tudom, hogy van, de A-n az egyik ismerősünkből szó szerint kirángatták a placentát, mert nem volt türelmük megvárni, hogy megszülessen. A méhlepény megszületése után megvizsgálják annak épségét, és ha a nőben nem maradt belőle, akkor tekinthető lezártnak a szülés.

A placentához kapcsolódik az a történetünk, amely a második fiunk születésénél került be a családi naplóba: az asszony olvasta valahol, hogy régi szokás a méhlepényt elásni, és föléje gyümölcsfát ültetni, almát a lánynak, körtét a fiúnak. Mivel engem nem engedtek be a szülésre, a tervezettel ellentétben, röviddel a szülés után felhívott, hogy kiküldeti egy zacskóban a placentát, vigyem haza és ültessek rá egy körtefát. Egyébként is november volt, faültetés szezonja, közel ötven fát ültettem el a kertben abban az időszakban. A nővérkék be is csomagolták a méhlepényt, de a főorvos nem engedte meg, hogy ideadják. Hogy miért? Csak.

szules015ufoEzen a képen a gyerek karszalagja a téma. Hogy fogják hívni a gyereket? Mondjuk. Pár perc múlva a nővérke felébred: össze vannak házasodva? Nem. Na, akkor kihúzzuk az apja nevét. Ezt hivatalosan úgy hívják, hogy „az állam védi a családot”. Ezt mind a két fiunknál eljátszották.

A gyermek további sorsa szempontjából rendkívül fontos lenne, hogy megszületésétől fogva mellen csüngjön. Az előtejben lévő ellenanyagok, majd a tejben lévő anyagok biztosítják neki a későbbi fejlődésének biztos alapját. Sajnos a protokoll azt irányozza elő, hogy amint a gyerek megszületett, egy nővér fel kell, hogy vigye az újszülöttosztályra, az anya pedig lent marad a szülészeten. A protokoll be nem tartása a boríték címzettjének jóindulatán múlik csak, de legtöbb szülő nő meg sem próbálja megszoptatni gyerekét, mert azt mondják neki, jobb, ha elviszik, hogy ő pihenni tudjon. A császárral szült nőknél a helyzet még rosszabb, ők egy napig nem tehetik mellre gyereküket.

A következmények változatosak. Gyakran megesik, hogy a kicsit elkezdik tápszerezni, emiatt lustábban szopik, az anyának valamelyik jóakaró azt mondja, hogy teje nem elég tápláló, ezért növelik a tápszer adagját, a gyermek még kevesebbet szopik a mellből, az anya teje elapad, na, ilyenből sokat hallunk, habár a forgatókönyv személyenként változhat, sok függ attól, hogy kikkel hozza össze a sors a fiatal anyukát.

Az asszony szerint a jó tejbeindításnak az a titka, hogy minél gyakrabban mellre kell rakni a gyereket. Vannak ilyen okos elméletek, hogy csak háromóránként szabad táplálni a kicsit, de ezeknek agresszív hirdetői nem tudják felfogni, hogy a gyerek gyomra ilyenkor még cseresznyenagyságú. Tanácsot könnyű kapni ilyenkor jobbról-balról, de mikor hirtelen kiderül, hogy oda az anyuka teje, akkor a tanácsadók közül senki sem vállalja a felelősséget.
A szülés után az asszony erősödő fájdalmakra panaszkodott. Semmi baj, nyugtatta a szakszemélyzet. Hamarosan annyira erősödtek a fájdalmak, hogy sírt fájdalmában. „Jaj, Ramóna, ne túlozz!” – hallgattuk pár órán keresztül. Azt éppen nem mondták a szemébe, hogy hülye, hisztis liba, de a tekintetükből ezt lehetett kiolvasni.

Jó négy óra után döntöttek úgy, hogy mégiscsak megnézik, nincs-e baja. Felültették a kecskére, és elkezdték kiszedni belőle a vért. Eléggé disznóvágás hangulata volt az akciónak, az asszony üvöltött fájdalmában, ahogy ezek dolgoztak benne, a lába közé rakott nagy tálban pedig csak egyre gyűlt és gyűlt a vér. Én még ennyi emberi vért nem láttam egy helyen, pedig életemből egy évet kórházban töltöttem.

Annyi vért veszített, hogy egy adott pillanatban elájult, a szemei felakadtak és a nyelvét lenyelte. Szerencsére gyorsan sikerült az állkapcsát kinyitnom és a nyelvét kihúznom, ő most csak arra emlékszik, hogy ment egy fény felé, és én ordibáltam neki, majd a kezem a szájában volt. És arra is emlékszik, hogy a beavatkozás végén a doktor úr úgy nézett ki véres kötényében, mint egy mészáros.

A történet itt nem ért véget, másnap reggel megműtötte a főorvos, morgolódások közepette, durva stílusban. Aztán vért adtak neki, megtömték infúzióval, s túlélte.

Mi a tanulság ebből? Az, hogy a kórházban is ugyanúgy bajod eshet, mint otthon. Vagy talán még könnyebben. Ha itthon történik mindez, és az asszony hatalmas fájdalomra panaszkodik, nem várunk négy órát a kórházba menéssel, abban bízva, hogy bizonyára túloz.

Egyikünk sem haragszik a kórházi személyzetre azért, mert vérömleny keletkezett. Tévedni emberi dolog, az orvos is ugyanúgy tévedhet, mint egy szakács, egy kőműves vagy egy újságíró. De ha felhívod a figyelmét, hogy baj van, mert érzed, hogy baj van, és ő azt mondja, hogy túlzol, majd utólag kiderül, hogy egyáltalán nem túloztál, akkor nemcsak a szakmai tévedéseit kell megbocsátanod, hanem az emberieket is.

szules018ufoAz asszony ismét elájult, amikor leszállt a kecskéről, ölben kellett elvinni az ágyig. Olyan volt, mint egy rongybaba. Végül tolószéken vittük fel az újszülöttosztályra, pár infúzió és egy szelet lekváros kenyér elfogyasztása után. Nem volt könnyű, úgy kellett tartanunk, hogy a feje ne legyen sokkal magasabban, mint a lába, mert ha nem, vesztette el az eszméletét.

Fent az újszülöttosztályon még ültem vele pár órát, kiszolgáltam mindennel és segítettem neki mozgolódni. A személyzet nagyon kedves és szívélyes volt velünk, nem úgy, mint másnap, amikor a reggeli műtét után délben be akartam menni elkeseredett és mozgásképtelen nőmhöz, és az egyik nővér elkezdett ordibálni, hogy hogyan is képzelem el, hogy bemehetek, mintha azelőtt való nap nem az én ölemben érkezett volna az asszony abba az ágyba.

Ismét arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a kórház legnagyobb problémája nem a szakmai tudás, hanem egyes alkalmazottak emberségének hiánya. Habár, ha jobban meggondolom, nem is egyes emberek emberségének hiányával van baj, hanem az egész rendszer embertelenségével. Egy báb vagy, akit megfejnek és továbblöknek. Ha nem sikerül jól a dolog, egy számjegy leszel a negatív statisztikában, vagy talán még az sem, ha sikerül csendben tartani a dolgot.

Egy magyarországi bábát, aki otthonszüléseket vezetett, letartóztattak, elítéltek, és házi őrizetbe vettek. Geréb Ági a neve, statisztikája sokkal jobb, mint bármelyik kórházé. Legnagyobb hibája, hogy túl jó, és nem veti alá magát a rendszernek, annak a rendszernek, amelyik be akarja bizonyítani a nőknek, hogy a testük nem képes szülni, csak boríték segítségével. A szakmai féltékenység nagyon nagy úr, főleg, ha hatalommal társul.

E. U. Z.

Zoárd születése anyamese > > >
Nimród születése anyamese > > >
Nimród születése apamese > > >
Medárd születése anyamese > > >
Medárd születése apamese > > >

A képriport eredetije a manna.ro és az uh.ro portálokon jelent meg.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.