igaz történetek szülésről, születésről

1830. nap: Első szülés: a rémtörténet (Zoárd születése)

1830. nap: Első szülés: a rémtörténet (Zoárd születése)

Ahányszor az első szülésem eszembe jut, újra és újra elkap a sírhatnék. Öt éve volt, mégsem tudtam még feldolgozni.

A doki, akit ajánlottak (idegenek voltunk a környéken, távolról költöztünk ide), kedves volt. A szülésznő, akit ajánlott, szintén. A szülésznővel egyszer leültünk beszélgetni, hogy majd hogy szeretném, mondtam pár dolgot, két dolgot tudtam biztosan, nem szeretnék gátmetszést és a babát ott szeretném magam mellett, hogy rögtön megszoptathassam szülés után.

A 36. héten kiderült, epepangásom van, a laborértékek a normális szinte négyszeresei. Orvosságot kaptam, éjjelente nem aludtam, úgy vakarództam, és kezdődött a huzavona. A doki mindig adott egy hetet, ha nem szülök meg addig, akkor ismét labor. Folyton ott kóválygott a beindított szülés lehetősége, amibe féltem belegondolni is.

Bennem csak az volt, hogy a magzat tüdeje kb. a 38. hétre lesz teljesen kifejlődve, így aztán valahogy így néztek ki a babámmal való beszélgetések: „Tudod, kicsi fiam, minél hamarabb meg kell szülessél, hogy ne essen bajunk, de a 38. hetet várd ki”, és az én kicsi fiam akkor még nagyon szófogadó volt. Letelt a 38. hét, úgy, hogy a doki most már ultimátumot adott, ha nem születik meg egy héten belül, indítják. Én még annyit kértem a kicsi fiamtól, hogy hagyja, hogy a bodza- és a fenyőrügyszörpöt eltegyem, aztán jöhet.

Délután végeztem a szörpökkel, estefele már jöttek a hullámok, hét-tíz percesek voltak. Lefeküdtünk, de nem sokat aludtunk, mert egyre határozottabban jöttek. Felhívtam a szülésznőt, hogy úgy néz ki, megindult a szülés, s kérdeztem, mikor induljunk. Kiderült, épp ügyeletben van, a szülészeten pangás, menjünk be, ha ötpercesek lesznek.

Hajnali kettőkor bent voltunk. Az apás szülőszoba pont üres volt, az, amelyiket kinéztem, hogy ott szeretnék szülni.

Jött a kórházi protokoll: borotválás, beöntés, kétóránkénti tágulásellenőrzés. Szerencsére a párom is velem volt, apás szülésre készültünk, így valamennyire biztonságban éreztem magam, bár amikor beértünk, a fájások lelassultak.

A szülésznő otthagyott minket magunkra. Jó volt így, csak én valahogy vártam volna, hogy többet magyarázzon, mire is számíthatok, hogy nyugtatgasson.

Mikor megvolt a protokoll szerinti tágulás (már nem emlékszem pontosan), burkot repesztettek, hogy meggyorsítsák a folyamatot. Bizonygatták, hogy ez nem fáj, nekem mégis fájt, sőt, a baba is ugrott egyet a hasamban.

Ettől kezdve sokkal erősebbek lettek a fájások, az idő valahogy módosult, mert a kétóránkénti vizsgálatok nagyon közel kerültek egymáshoz számomra, már nem akartam menni, kívántam, hogy hagyjanak békén, folyton kizökkentettek abból a tudatmódosult állapotból.

Zuhanyoztam, az nagyon jó volt, a forró víz a derekamon isteni volt, képes lettem volna ott maradni a végtelenségig, de az 50 literes bojler nem bírta az én vízimádatomat. A szülésznő arra biztatott, hogy járjak, hogy jobban táguljak. A fájásokkor a párom nyakába kapaszkodtam és közben csak feküdni szerettem volna, elmerülni a fájdalomban.

Teljes táguláskor felkerültem a kecskére. Modern volt, állítható, de én valahogy nem éreztem kényelmesen magam rajta, de szólni már nem mertem, úgy éreztem, ők jobban tudják, hogy milyen pozícióban kell nekem ülnöm, feküdnöm. Átvették teljesen az irányítást, mondták, hogy mikor nyomjak, hogy vegyem a levegőt, én meg éreztem, hogy a vezényszavak nincsenek szinkronban a testemmel, nem jó úgy és olyankor nyomni, amikor ők mondják, de hát ők jobban tudják, mint én, és közben nőtt bennem a meggyőződés, hogy nem vagyok képes ezt végigcsinálni, hogy nem vagyok képes szülni.

Nyomtam és úgy éreztem, semmi sem történik, a baba nem halad, megint nyomtam, teljes erőből, s megint sikertelenség. Végül feladtam, éreztem, hogy én ezt nem bírom tovább, császároljanak meg, vegyék ki belőlem ezt a gyereket, én itt feladom, nem tudom megcsinálni.

Akkor jött a dokim, aki közben bejött a szülésemhez, és nekiállt kikönyökölni a babát belőlem. Közben vezényeltek, hogy nyomjak, nyomjak, s egyszer csak éreztem, hogy kibukik a baba feje a gáton. Hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, majd egy következő nyomásnál a teste is kicsusszant. Nagyon boldog voltam és iszonyú fáradt, de úgy éreztem, még így is megérte, és bármikor szülnék még egyet, akár ugyanígy.

A babát rögtön ellátták, majd Apának adták. A szülésznőt kérdeztem, hogy ugye, nem kellett vágni, s ekkor a döbbenet, hogy de. Én nem éreztem, mikor csinálta, a párom sem vette észre, és a szülésznő pedig nem szólt, hogy csinálni fogja.

Összevarrtak, visszamehettem az ágyba, és csodálhattam a pici fiamat. Rögtön meg is szoptattam és gyönyörködtünk benne. Aztán elkezdett fájni a hasam és a derekam, egyre jobban. A szülésznő nyugtatgatott, hogy az nem is fáj annyira. Mikor már szinte sírtam, megvizsgált, akkor derült ki, hogy a hüvelyemben egy vérömleny keletkezett. Mivel közben már ettem, nem kaphattam érzéstelenítést, így anélkül műtöttek meg.

A babámat el kellett vigyék mellőlem, úgy üvöltöttem, harmadnap kaptam csak vissza.

Katétert kaptam, mert szülés óta nem pisiltem. Reggel tízkor szültem, este hatkor még a szülőszobán voltam, mert amikor fel akartak emelni, hogy átvigyenek az újszülöttosztályra, folyton beleájultam. Másnap reggel ismét megműtöttek, egy napig még katéter volt s infúzió. Ami fent befolyt, lent folyt is ki.

A babámat egyszer láttam a nap folyamán, amikor a kedves csecsemős nővér behozta és megmutatta, hogy jól van, megszoptatni nem tudtam, mert előtte jól megetették, majd vitték is el.

Harmadnapra kivették belőlem a csöveket, megkaptam a babámat, aki attól fogva szinte folyton cicin lógott, velem aludt. Egy hétig ültünk bent a kórházban, mint akik császárral szültek, közben vérátömlesztést is kellett kapjak.

Hónapokig tartott a felépülés, közben elkezdtem keresni egy másik utat, hogyan lehet másképp szülni, nem így, mert éreztem, hogy kell legyen más lehetőség is.

B. R-K.

Zoárd születése apamese > > >
Nimród születése anyamese > > >
Nimród születése apamese > > >
Medárd születése anyamese > > >
Medárd születése apamese > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.