igaz történetek szülésről, születésről

667. nap: Másképp kell mindennek történnie (Janka születése)

Megjelent: 2012. aug. 2.

Drága Janka, még meg sem fogantál, de már tudtam, hogy másképp kell mindennek történnie. Még egyszer ez nem történhet meg. Még egyszer nem fektethetnek be a kórházba… Még egyszer nem indulhatnak be a kontrakciók amiatt, mert mások vajúdnak mellettem… Még egyszer nem lehet, hogy ne higgyék el nekem, hogy fáj… Még egyszer nem lehet, hogy másfél napig ne tudjak aludni a kontrakcióktól… Még egyszer nem lehet, hogy ennyi beavatkozással görcsösen erőltessék a megszületést, míg végül elakad a baba… Még egyszer nem akarok császármetszéssel szülni…

Így hát más utat kellett keresnem. És kezembe akadt egy könyv: A születés művészete. Egy csodálatos új világ tárult fel előttem. Hát így is lehet? Létezik ilyen? Nálunk is? Három hónapos lehettem, amikor először hívtam fel Ágit, hogy a lehetőségekről érdeklődjem. Sose felejtem el azt a kedvességet, amivel ismeretlenül is fogadott. Először is gyógyuljak meg – szólt a tanács, mert hallotta a telefonban a náthás hangomat –, aztán vár a legközelebbi információs esten.

A várandósság kettős érzéssel töltött el. Egyrészt boldog voltam, vártam Janka születését, ugyanakkor nagyon féltem legbelül. Miután első gyermekünket császármetszéssel segítette világra az orvos, kérdésemre azt válaszolta, négy-öt év elteltével vállalkozhatom hüvelyi szülésre. Most pedig 19 hónap lesz a két baba között. Párhuzamosan olvastam A születés művészetét s a hagyományos kismamakönyveket. Jártunk információs hétre Ágihoz, s közben egy háttérorvoshoz – aki vállalta, hogy szükség esetén fogad – vizsgálatra. Néha homlokegyenest ellenkező információk kavarogtak a fejemben.

Mire eljött a szülés ideje, már eléggé szorongtam. Ráadásul eljött a kiírt nap, s a kórházi gyakorlat szerint túlhordás esetén ismét császározni szoktak… Így hát nem csoda, ha beindult valami – ami még csak a látenciaszak lehetett. Ez azonban kevéssé volt vigasztaló számomra, mert mégis elég erős kontrakciókat jelentett ahhoz, hogy ne nagyon tudjak pihenni, mással foglalkozni. S még több mint harminc óra telt el addig, míg kislányunkat végre a karomban tarthattam.

A tágulás lassan bár, de haladt, mire azonban a kitoláshoz értünk, rettenetesen elfáradtam, s hajnalodni kezdett. Ráadásul egy soklakásos házban voltunk, s a reggel, az ébredő lakók zajai teljesen elborzasztottak. Most mindenki hallani fog… És mit fognak gondolni… S legfőképpen rám tört a félelem: mi lesz, ha a méhem szétnyílik a korábbi vágás mentén? Ez így együtt elég sok volt ahhoz, hogy leblokkoljon, s gyakorlatilag leálljon a szülés.

Végül jött Ági racionális döntése: be kell menni a kórházba. Tudtam, hogy ez a mondat sok esetben segít, mert eléggé ijesztő ahhoz, hogy mégiscsak beindítsa a szülést, de számomra már ez sem hozott változást, így hát valóban bementünk a kórházba, ahol először csodálkoztak, hogy miért csak most jöttünk, de aztán a háttérorvos megérkezve átvette az irányítást, s perceken belül megvolt a baba.

Vágás, altatás, rettenetes ébredés, varratok, cukros vízzel és hipoglikémiával való riogatás és néhány nap ott-tartózkodás után végre hazamehettünk. S bár Janka csak félig otthon született, mégiscsak sikerült legnagyobb félelmemet, az ismételt császármetszést elkerülni.

P. Zs.
Boldizsár >>>
Zsigmond >>>
Gyurka >>>
Vetélés > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.