igaz történetek szülésről, születésről

1924. nap: Február volt (1964)

1924. nap: Február volt (1964)

A hatvanas évek szülészete…

Csak akkor mondta el anyám, hogy ő előzőleg megpróbálta rávenni az orvosát, hogy ne neki kelljen bemenni a kórházba, hanem az orvos jöjjön ki, amikor már megszületett itthon az unokája, a lányom. Anno anyunak nem sikerült ezt keresztülvinnie. (Aztán a szülésem után mindenkinek a „Megvan már az unokád?” kérdésre azt válaszolta: „Nem normális a lányom, otthon szült!” Jó volt, hogy előre nem tudta – kifejezetten ellenezte, féltett –, de aztán nagyon örült neki. Nézte a félnapos gyereket, hogy ilyen nyugodt babát ő nem látott még…)

De vissza több mint egy fél évszázadot…

Végighányta a kilenc hónapot. Egy törölköző volt mindig a retiküljében. Egyszer egy rendőr odament hozzá, amikor az utcán egy fánál hányt, hogy „Ne igyon annyit, asszonyom, ha nem bírja!”

Ötven kiló volt. A munkahelyén a laborban köpenyben dolgoztak, senki nem vette észre, hogy babát vár. Február végén születtem. A szomszédok nagykabátban látták csak, nem vették észre… meglepődtek aztán, hogy egy síró baba van nálunk.

Mikor bement szülni, és meztelenül rá kellett állni a mérlegre, jött az ügyeletes orvos: „Mi van, vetélés?” (Háromkilósan születtem.)

Feküdnie kellett a szülőágyon, de egész nap nem jöttem. Erős napsütés volt, a szemébe sütött a nap a nagy ablakon keresztül. Egy kedves orvostanhallgató törölte le a verítékes homlokát, húzta el a függönyt.

Majd kiszökött a szülőszobáról, lépcsőzött, hogy meggyorsítsa a szülést. Mezítláb, mert papucs nem lehetett nála a szülőszobán.

Mikor érezte, hogy kitolás van, halkan jelezte a madamnak, hogy úgy érzi, jön a baba. A madam azt mondta: „Ha maga azt csak úgy érzi, akkor még az nem jön!” Felcsapta a takarót, s látta, már domborodott a gát. Gyorsan szólt az orvosnak, az futva jött. Köpenyt sem vett.

Megszülettem.

Nyolcágyas kórterem. Jött a nővér egy vájdling vízzel és egy gyökérkefével, és sorba mosta le a frissen szült nőket. Anyu a sokadik – lett volna. De kiugrott, őt ugyan ne csutakolják meg így, lemosakodott.

Háromóránként hozták a babákat szoptatásra. Nem lehetett kibontani sem a pólyából. Persze ő kinyitott, megnézett, megvolt mindenem.

A gátmetszés varrata a kórházból hazaérkezése után nem sokkal szétszakadt, amikor az olajoskannát emelte, hogy a kályhába öntsön olajat.

Február volt.

R. E.

Saját szülésem > > >
 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.