695. nap: Mi, ketten (Dani születése)

Mikor váratlanul bekopogott második kisfiam, Dani, azonnal tudtam, hogy én ilyen szülést, ilyen szörnyű napot nem akarok soha többé. Másik orvost kerestem, aki elvállalta a császár utáni próbálkozást. Az otthonszülés is megfordult a fejemben, de akkor még nem voltam elég bátor és elszánt. Ezt kicsit sajnálom. De tudom, hogy be kellett járnom ezt a hosszú és döcögős utat ahhoz, hogy végül harmadik gyermekem születése ekkora fantasztikus csoda lehessen.

De nem szaladok előre, mert második gyermekemet is csodálatos, erőteljes érzések közepette szültem meg. Mi ketten, kevés orvosi beavatkozással (burokrepesztés és kis oxitocin a kitolásnál) megcsináltuk! Hősnek éreztem magam, ott rögtön.

Egy angyali segítőm is volt a doulám mellett, akikre azóta is nagy szeretettel gondolok. Nem találjátok ki, ki volt. Hát persze, hogy épp akkor volt szülésznői gyakorlaton a bábám, akivel szültem végül itthon is. Más szóba sem jöhetett…

K. K.
Tomi >>>
Borcsi >>>

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 1254. nap: Kicsit nem értem, hogy most mi van, de oké (Borcsa születése)
• 1867. nap: Időtlenség (Rebeka és Damján doulaszemmel)
• 443. nap: Az első (Nem tudtam, mi vár rám)
• 1126. nap: Tudatosan tervezett Tivadar (Göncöl háttér- és apameséje)
• 1332. nap: Spanyol terhesgondozás és szülés (Nem tudtam rábízni magam senkire)