1924. nap: Február volt (1964)
A hatvanas évek szülészete…
Csak akkor mondta el anyám, hogy ő előzőleg megpróbálta rávenni az orvosát, hogy ne neki kelljen bemenni a kórházba, hanem az orvos jöjjön ki, amikor már megszületett itthon az unokája, a lányom. Anno anyunak nem sikerült ezt keresztülvinnie. (Aztán a szülésem után mindenkinek a „Megvan már az unokád?” kérdésre azt válaszolta: „Nem normális a lányom, otthon szült!” Jó volt, hogy előre nem tudta – kifejezetten ellenezte, féltett –, de aztán nagyon örült neki. Nézte a félnapos gyereket, hogy ilyen nyugodt babát ő nem látott még…)
De vissza több mint egy fél évszázadot…
Végighányta a kilenc hónapot. Egy törölköző volt mindig a retiküljében. Egyszer egy rendőr odament hozzá, amikor az utcán egy fánál hányt, hogy „Ne igyon annyit, asszonyom, ha nem bírja!”
Ötven kiló volt. A munkahelyén a laborban köpenyben dolgoztak, senki nem vette észre, hogy babát vár. Február végén születtem. A szomszédok nagykabátban látták csak, nem vették észre… meglepődtek aztán, hogy egy síró baba van nálunk.
Mikor bement szülni, és meztelenül rá kellett állni a mérlegre, jött az ügyeletes orvos: „Mi van, vetélés?” (Háromkilósan születtem.)
Feküdnie kellett a szülőágyon, de egész nap nem jöttem. Erős napsütés volt, a szemébe sütött a nap a nagy ablakon keresztül. Egy kedves orvostanhallgató törölte le a verítékes homlokát, húzta el a függönyt.
Majd kiszökött a szülőszobáról, lépcsőzött, hogy meggyorsítsa a szülést. Mezítláb, mert papucs nem lehetett nála a szülőszobán.
Mikor érezte, hogy kitolás van, halkan jelezte a madamnak, hogy úgy érzi, jön a baba. A madam azt mondta: „Ha maga azt csak úgy érzi, akkor még az nem jön!” Felcsapta a takarót, s látta, már domborodott a gát. Gyorsan szólt az orvosnak, az futva jött. Köpenyt sem vett.
Megszülettem.
Nyolcágyas kórterem. Jött a nővér egy vájdling vízzel és egy gyökérkefével, és sorba mosta le a frissen szült nőket. Anyu a sokadik – lett volna. De kiugrott, őt ugyan ne csutakolják meg így, lemosakodott.
Háromóránként hozták a babákat szoptatásra. Nem lehetett kibontani sem a pólyából. Persze ő kinyitott, megnézett, megvolt mindenem.
A gátmetszés varrata a kórházból hazaérkezése után nem sokkal szétszakadt, amikor az olajoskannát emelte, hogy a kályhába öntsön olajat.
Február volt.
R. E.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- Day 713. The first loss – at home
- Day 533. Perfect (The true tale of Andris’ birth)
- 1593. nap: Jó kis EDA (Marcus születésének története)
- 1217. nap: Otthon is, meg nem is
- 447. nap: Az ötödik (Csordultig telve hálával)
