igaz történetek szülésről, születésről

1920. nap: Ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomogassak (Enikő)

1920. nap: Ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomogassak (Enikő)

Veszélyeztetett voltam, mert egy évvel korábban volt egy terhességem, ami nem maradt meg.

A terhesség alatt nem voltak problémáim, se hányinger, se más, csak vérszegény voltam, amire szedni kellett gyógyszert.

A gyerek farfekvéses volt, a kiírás előtt kilenc nappal fordult meg. Érezhető volt, hogy a baba valami nagy dolgot csinál, és utána éreztem is, hogy megfordult, onnantól nem lent, hanem fent rugdosott.

A szülés előtt három héttel már kellett amnioszkópiára járni, minden második nap.

Azt mondta az orvos november másodikán – október 23-ra voltam kiírva – , hogy ha november 4-ig nem szülök meg (már nyitva voltam kétujjnyira és megrövidült a méhszáj), akkor már úgy menjek be, hogy rögtön menjek a szülőszobára fel.

Úgy is volt, fél nyolckor mentem a szülőszobára, ott ugye a szokásos előkészítő eljárások után nyolc órakor feküdtem fel a szülőágyra. Meg volt beszélve, hogy EDA-val fogjuk csinálni, a szülést burokrepesztéssel indította az orvos. Ez jó volt, mert folyamatosan éreztem, ahogy keményedik a hasam, de nem fájt, így nem voltam annyira kimerült a végén.

Már elég hosszadalmasra nyúltak ezek a tolófájásszerű valamik, akkor az epidurálist már nem adták, hogy érezzem, hogy mikor jönnek a fájások. Otthagytak egyedül és mondták, hogy ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomogassak. Hát én úgy nyomogattam, ahogy gondoltam. Aztán elég sok idő eltelt, nekem hosszúnak tűnt, végül aztán jött a szülésznő meg a doki, hogy na, akkor most szülés van.

Jöttek a tolófájások, mondták, hogy nyomjak, és délután négy óra körül meglett a gyerek. Megmutatták, elvitték és megmosdatva, felöltöztetve hozták vissza.

Akkoriban még nem volt divat a babás szoba, csak szoptatásra hozták ki őket.

Elég sokára jött meg a tejem, talán a harmadik-negyedik nap. Ezzel aztán voltak is problémák, mert nem nagyon szopizott a gyerek, volt olyan, amikor jöttek a látogatók, pont látogatási idő volt, és az én gyerekem üvöltött végig. Mondtam is nekik, hogy ha hallották, akkor tudják, ez volt ő, az én gyerekem! Mert ő nem szopott, csak ordított, míg a többi gyerek csendben volt.

Utána rendes időben hazamentünk, nem volt semmi különösebb nagy besárgulás.

N. Cs. E.

Anikó > > >

 

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.