igaz történetek szülésről, születésről

1921. nap: Ezekkel a fájásokkal még nem fog megszülni (Anikó)

1921. nap: Ezekkel a fájásokkal még nem fog megszülni (Anikó)

Anikóval két hónapig voltam a kórházban, veszélyeztetett voltam vele is, és hogy ne nyíljon ki a méhszáj, befektettek. Akkor ugye otthon volt nekem Enikő, a negyediken laktunk, lift nem volt, és mondták, hogy ha nem tudom megállni, hogy felvegyem, cipeljem a gyereket, akkor inkább feküdjek be. Tudtam, hogy úgysem tudom megállni, hogy otthon ne csináljak semmit, a gyereket ne emeljem fel, meg az emeletet is csak mászni kell. Ebből kifolyólag úgy döntöttünk, hogy inkább befekszem, és így október-novemberben bent voltam (január 3-ra voltam kiírva).

Hát ez elég hosszú volt. Nagyon soknak tűnt. November végén hazaengedtek, és kb. egy hónapot otthon voltam.

December végén, karácsony után nem voltam benne biztos, de mintha a nyákdugó távozott volna. Ezért fogtam magam és bementem a kórházba. Mondtam, hogy mi van, megvizsgáltak, úgy gondolták, hogy ebből még nem lesz szülés, de már ne menjek haza. Így hát bent töltöttem egy pár napot. Akkor is volt ez az amnioszkópiás vizsgálat (akkor még nem volt NST).

Mivel a doki akkor épp ügyeletes volt, én meg éreztem, hogy elég gyakran keményedik a hasam, mondta, hogy lépcsőzgessek, hátha attól beindul. Fájásaim nem voltak, csak keményedett sűrűn.

Én járkáltam, de nem volt semmi különösebb, aztán este fél hét körül találkoztunk a folyosón, ahogy ott sétálgattam, és akkor mondta, hogy jöjjek, megnézi, hogy mi a helyzet.

Megvizsgált és mondta, hogy szerinte menjek fel a szülőszobára. Felmentem, megrepesztette a burkot, csak utána a fájások nem akartak jönni. A szülésznő nézett rám folyamatosan. Nagyon kellett pisilnem, rettentően. Kértem gázt, de azt nem tudtam igazából szívni, mert kettőt beleszívtam, utána eldobtam, nekem az nem jött be.

Utána ott szenvedgettem, mert az a pisilési inger nagyon erős volt. Mondtam a szülésznőnek, hogy hozzon nekem ágytálat, állandóan ezen sírtam, de mondta, hogy nem kell, mert csak a gyerek nyomja.

Már fél tíz, tíz óra lehetett, mire elkezdtek a fájások erősödni és sűrűsödni. Előtte mondta a szülésznő, hogy ezekkel a fájásokkal még nem fogok megszülni. Tehát vártuk, hogy mi lesz, hogy legyen valami. Nagy nehezen aztán beindult, de amikor beindult, onnan már gyorsan ment. Jöttek a tolófájások, és húsz perc alatt megvolt a gyerek. Még éppen január elsején.

Az elsőhöz képest ez gyorsabb volt mindenképpen.

Itt viszont nem sírt fel a gyerek, a doki elkezdte ütögetni a hátát, aztán elkezdett sírni. Nem rakták rám, csak mutatták, hogy lány, és elvitték.

A többi ugyanúgy volt, mint az első gyerekkel: háromóránként szoptatás, nem túl nagy besárgulás, időben hazamenetel.

N. Cs. E.

Enikő > > >

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.