1802. nap: Három gyermekünk

Az első gyermekünk császármetszéssel született. (Leállt a tágulás és már 20 órája vajúdtam.) Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább szép maradt a feje, legbelül azonban azt éreztem, selejtes vagyok. Egy nő, aki nem képes szülni, pedig semmilyen szervi problémája nincs!
Kerestem a lehetőségét, hogy minél többet tanuljak a szülésről. Pár könyv elolvasása után még inkább szerettem volna, ha második gyermekünk normális úton jön a világra, hiszen a szülés egy életre meghatározó élmény a babának és a mamának is, meg a papának.
Egy ismerősöm ajánlott egy szülésfelkészítő tanfolyamot, Ágiékét. Elvégeztem, és ez életem egyik legjobb döntése volt. Itt valódi felkészülés történik. A párok, egy teljes héten át hangolódnak rá a szülésre. Jó volna kötelezővé tenni!!! Addig is melegen ajánlom mindenkinek, aki babát vár.
Második gyermekünkkel otthon és az érdi Születésházban vajúdtam. Végül a cs-i kórházban kötöttünk ki. Ott is vajúdtam még, majd megcsászároztak. Kiderült, hogy az amúgy is rövid köldökzsinórba teljesen belegabalyodott a baba, ezért nem tudott rendes úton megszületni. Életveszélyes helyzetbe nem került, sem a baba, sem én. (Egy rokonomnak köszönhetően erről a szülésről kering az a mendemonda, hogy Geréb Ági az anyukát kivérezve lökte be a kórházba….)
Harmadik gyermekünk születésénél megadatott, hogy teljesüljön a vágyam! Most már tudom, milyen érzés először szemezni a babával, miközben a pocakomon fekszik, és a köldökzsinór még összeköt bennünket. (Az első két babát az altatás miatt csak később láthattam.) Milyen, amikor másnap tudok ülni; nem fáj a hasam még hónapokig. (A védőnők, akik a szülést követő harmadik napon meglátogattak, nem hittek a szemüknek. Azt mondták, hogy olyan, mintha nem is szültem volna.) Milyen, amikor rögtön kialakul a mély kötődés baba és mama között.
Köszönöm, Ági és Ági és Móni és Zoli, hogy hagytatok a saját ritmusomban szülni!
Köszönöm azt az odafigyelést, amivel körülvettetek!
L. T.
(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)