igaz történetek szülésről, születésről

1870. nap: Elaltatták és lett egy fia (a bátyám születése)

1870. nap: Elaltatták és lett egy fia (a bátyám születése)

Anyukám azt mesélte, én legalábbis annyira emlékszem, hogy az orvos megmondta, hogy a bátyám mikor fog születni, és előtte valamennyivel befektették anyukámat a kórházba. Semmi baja nem volt bent, csak unatkozott. Hímzett, hogy jobban teljen az idő, az jó volt.

Aztán eltelt a kitűzött nap. Anyukám mondta az orvosnak, hogy szerinte nem jól számolt, ő tudja, mert ő volt ott: van még hátra egy hét.

Kivárták még azt az egy hetet, de akkor sem történt semmi. Akkor megszületett a döntés: császár. Anyu örült neki. Nem hitt benne, hogy tud szülni, hiszen gyenge a hasizma, a műtéttel viszont nem volt gondja.

Megkérték, hogy „ezzel a csinos fiúval sétáljon át a műtőbe, de ne máshova menjenek”. Ha jól értettem, Anyunak tetszett a poén, legalábbis mindig szórakozva mesélte.

Aztán túl lett rajta, elaltatták és lett egy fia, aki nagyon hasonlított az apukámra, ami nagy öröm volt. Táviratban ment a hír a vidéki nagymamának. Anyukám háromóránként megkapta szoptatni a bátyámat, felöltöztetve, a rokonok pedig monitoron keresztül láthatták a babát.

Tíz nap múlva mentek haza a kórházból, ahol – császáros révén – hetekig gondoskodtak a nagyszülők az újdonsült anyáról, neki csak szoptatni és gyógyulni kellett.

Anyukámat fűtötte a szakmája iránti szenvedély és zavarta az otthoni bezártság, ezért a bátyám, az hiszem, kétéves korában bölcsödébe került. Aztán hamarosan megszülettünk az ikerbátyám és én, de ez már egy következő történet.

Ó. Á.

Anyukám születése > > >
Apukám születése > > >
Saját születésem > > >

 

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.