599. nap: Nő szülte lányát, lánya szülte fiát, mégsem váltak anyává

Anyám, amikor elmesélte a születésem történetét, jóllehet, nem ringott előre-hátra, miközben beszélt, de a hangsúlyok és -lejtések nélküli mondatai jobban megkínoztak, mintha testi fájdalmat okozott volna.

Huszonnyolc év alatt mi sem változott, az első szülésemlékem anyáméval egybefolyik, többé szét nem szálazható.

A szülésznő beült a szétterpesztett lábam közé, hogy leborotválja a szeméremszőrzetemet, a fenekembe műanyag csövet dugott, hogy kimossa a bélsárt, a szülőszobán az orvos hanyatt fektetett, gépekkel kapcsolt össze, a kitolási szakban kikötött, mint egy állatot (mert mi a Föld állataival is – híján mindenfajta együttérzésnek, áhítatnak – így bánunk), gyönyörű izmaimat elvágta, hogy aztán összevarrja, fizikai és kémiai beavatkozások sorával gázolt bele a szülésem saját ütemébe, végül a gyermekemet elvette tőlem.

A burokrepesztéssel indított méhösszehúzódások a hasamat kősziklává keményítették, fájdalom, szünet, fájdalom, szünet; a szülész belenyúlt a hüvelyembe, kézzel tágított a méhszájon; fájdalom, fájdalom, fájdalom; a sebtiben elém tartott műszeres tálba epe loccsant; fájdalom, fájdalom, fájdalom; „Szikét!” – mondta, belevágott eleven izmaimba; szünet, szünet, szünet; vér és könny, vér gyöngyözött a sebszélekből, visszhangozva toccsant a kórházi kövön, könny bugyogott a szememből, kopogott, mint ólomgolyó; szünet, szünet, szünet; „Szívókorongot!” – mondta a szülész, a végét ráillesztette a koponyámra, szívás, a korong vérömlenyt húzott a fejemre, mint veréb apró csontja, elroppant a kulcscsontom, „Szívás!”.

Szemünk sugarával követtük a gyermekünk útját a csap alá, a mérlegre, a pelenkázó asztalra, ki a szülőszobából, szemünk sugara láthatatlan hurkokat rajzolt a levegőbe, az utolsó ott maradt az ajtónál lebegve, mint egy elvarratlan fonalvég, miközben gyermekünk a csecsemős nővér sietős járásának ütemére ringott végig az epesárga folyosón, tőlünk el, mielőtt minket anyává szülhetett volna.

Én szerencsés vagyok, engem a harmadik gyerekem világra hozott anyának, és ezzel adott anyát a két nagyobbnak is.

S. K.

Második gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 1249. nap: El van EZ most zsibbadva (Ágika)
• 1553. nap: Fiam született – trilógia (az első szülés, ahol a gyermekből gyermek lett, a lányból pedig anya: Iván)
• 15. mese: „Gyere, baba! Akarom!” (Juliska születésének története)
• 1462. nap: „Nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát…” (Bucó születése)
• 1132. nap: Zsuzsi – szuper volt!!! (vagy mégsem?)