igaz történetek szülésről, születésről

1871. nap: A császárt ismeri, azzal nem volt baja (a mi születésünk)

1871. nap: A császárt ismeri, azzal nem volt baja (a mi születésünk)

Anyukám két gyereket akart, se többet, se kevesebbet. Kolléganőjének hosszan ki is fejtette, hogy miért pont kettőt.

Mikor másodszor várandós lett, többen mondták neki, hogy szerintük két baba kell, hogy legyen a kivételesen nagy és gyorsan növő pocakban, de ő ezt meg sem hallotta. Az orvostovábbképzőbe, vagy hova járt terhesgondozásra, ahol az országban elsőként már volt ultrahangkészülék, mindig mindent rendben találtak. Csak a hasa nőtt nagyon.

Mondták neki, hogy ne egyen annyit, mert elhízik, értse meg, hogy a háborúban is nagy babák születtek, a baba elveszi, ami neki kell. A szoptatáshoz kell rendesen enni, hogy legyen elég tej, de várandósan vigyázni kell az elhízásra. Hát nem evett, ahogy mesélte, a végén már csak répát. A hasa mégis nagyon nőtt.

Egyszer azt mondta az orvos, hogy túl sok a kis rész, és túl kicsik a nagy részek, vagy valami ilyesmi. Ez nem hangzott jól, de anyukám nem izgatta rajta magát túlzottan.

Aztán eljött a szülés ideje. Bent feküdt, vizsgálták, apukám kint várakozott. Vizsgálták, vizsgálták. Egyszer csak az ultrahangos orvos rájött: ikrek vagyunk. Elkülönített három szívhangot. Jött mindenki megnézni, anyukámra rá sem hederítettek, mindenki az orvosnak gratulált a felfedezésért.

Majd döntés született: császár, mert „egy keresztben, egy farral”. Anyu megkönnyebbült: a császárt ismeri, azzal nem volt baja, de abban nem hitt, hogy tudna szülni. Apukám annyit látott, hogy két csecsemős megy, két pólyát visznek, és mivel tudta, hogy csak Anyu szül, rájött, hogy akkor ikrei lesznek.

Anyunak több emléke maradt erről a műtétről, mint a bátyám császárjáról, mert később altatták és hamarabb ébredt föl, hogy a lehető legkevesebb altató jusson belénk. Én születtem másodiknak.

A menetrend a szokásos: háromóránként kihoztak szoptatni, tíz nap múlva haza, otthon nagyszülői segítség. A bátyám maradt bölcsödében, de velünk három évig otthon maradt Anyu. Azt mondta, az ikerbabák ráébresztették, hogy „az a dolga, hogy otthon maradjon”.

Ó. Á.

Anyukám születése > > >
Apukám születése > > >
Bátyám születése > > >
Saját születésem > > >

Bence fiam születése > > >
Eszter lányom születése > > >
Rebeka lányom születése > > >

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.