igaz történetek szülésről, születésről

1869. nap: „Aztán nem adják azt ingyen!” (Apukám születése)

1869. nap: „Aztán nem adják azt ingyen!” (Apukám születése)

A nagymamám egyedüli gyerek. Úgy mesélte, hogy azért, mert az ő születésével nagyon megszenvedett az anyukája, és mivel az apukája nagyon szerette az anyukáját, többet nem akart ilyet. Ez a történet nekem mindig nagy kontraszt volt a nagypapáméval, azzal, hogy neki tíz testvére volt, azzal, hogy ebből a sok gyerekből úgy három érte meg a felnőttkort, és hogy mennyit verte a nagypapámat és a többi családtagot az ő apukája.

A nagymamámnak két fia született: Apu és az ő öccse. Apu otthon, az öccse szülőotthonban született, ahol a nagymamám „szorította a vaságy végét”, aztán megszületett a nagybátyám.

Az első szülésem előtt annyit mondott a nagymamám eligazításképpen, hogy „aztán nem adják azt ingyen!”. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen direkt családi eligazítás nekem a szüléshez.

Ó. Á.

Anyukám születése > > >
Bátyám születése > > >
Saját születésem > > >

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.