igaz történetek szülésről, születésről

1717. nap: „Fogadott” orvos (Csaba születése)

1717. nap: „Fogadott” orvos (Csaba születése)

Nagy boldogság volt számunkra Andrea születése. Nagyon szép, okos, kedves másfél éves volt, amikor kopogtatott a testvérkéje. Mindig is több gyereket akartunk a férjemmel – ő azért, mert nem volt testvére, én meg azért, mert két testvérem is volt. Tehát örömmel fogadtuk a kicsikét! Már tudtam, hogy nem lehet baj!

A terhesség nem volt nehéz – én voltam nehéz, +25 kg! –, minden rendben volt. A vérnyomásom volt egy kicsit alacsony, az orvos szerint ettől voltam mindig álmos. Nagyon szerettem enni, szerettem a savanyúságokat, citromot ettem desszertként. Andival sokat sétáltunk, hamar szobatiszta lett, aranyos ruhákat varrtam neki, babáztam vele.

Megint csak a terhesrendelésre jártam, nem magánorvoshoz, de akihez tartoztam a terhesrendelésen, addig mondogatott, amíg „megfogadtam”. Lehet, hogy ennek köszönhettem, hogy a szülés várható ideje előtt hat héttel kiírt, azt hiszem, szülési szabadságnak hívták, nem kellett tovább dolgoznom.

Arany élet volt! Élveztem, hogy Andival játszótérre mentünk, együtt aludtunk a délutáni mese után. A szülés ideje előtt pedig előkészítettem a csecsemőruhácskákat, a pólyát, fertőtlenítettem a pelenkákat – nem kellett újakat venni.

Rátaláltam egy iskolatársamra, akinek pont kilenc hónapos kislánya volt, és sok időt töltöttünk együtt négyesben. Egy ilyen alkalommal erős fájásaim lettek, és Mari barátnőm gyorsan mentőt hívott, megőrizte a kislányomat, amíg a férjem hazaért a munkából. Tudta, hogy ez már a harmadik szülésem, nem akart bába lenni.

A kórházba érve megvizsgált az ügyeletes, hívta az én orvosomat, és elhelyeztek egy kórteremben, mondván, nem lesz ebből még baba, de nyitva van a méhszáj, nem mehetek már sehova. – Két hétig vártam a kórházban, hogy történjen már valami!

3.2Aztán történt valami! Egy vasárnap, látogatási időben kezdődtek a fájások, és szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva, erősödtek, rövidültek a köztes idők. Éjjel kb. 11-ig sétáltam fel-alá a szülőszoba előtt, időnként megnézett a madam – egy kis vékony nő volt –, aztán 12-kor telefonált az orvosomnak, hogy jöjjön, mert most már mindjárt megszületik egy gyerek. Én pedig megkértem, szóljon az ügyeletesnek, mert én bizony nem várok az orvosomra!

Így is történt! Fél egykor megszületett Csaba: 3300 g, 54 cm. Jó erős hangja volt.

A „fogadott” orvosnak már csak a placentával és a gátvarrással volt dolga. Sokáig nehezen ültem, kár volt rábízni ezt is.

L. G.

Lyukas szívvel > > >
Andrea > > >
Réka > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.