igaz történetek szülésről, születésről

1715. nap: Lyukas szívvel, 1964

1715. nap: Lyukas szívvel, 1964

Tizenkilenc éves voltam, amikor először teherbe estem. Még nem voltunk házasok, de a párom hallani sem akart más megoldásról, csakis a gyermek vállalása jöhetett szóba közöttünk. Nagyon hamar összeházasodtunk, és örültünk egymásnak és a babánknak.

Nem is volt semmi baj a terhesség során, egészséges voltam, rendszeresen jártam terhesrendelésre, soha semmi rosszat nem állapított meg a nőgyógyász. A szülés várható ideje június közepe volt.

Februárban – nagyon hideg volt – a szüleim végre lakást kaptak, és segítettem a költözésben. Én vártam és vigyáztam a teherautót a földszinten, míg a többiek felhordták a holmikat a nyolcadik emeletre. Már délután sokszor kellett pisilnem, csípős fájdalmas volt, éjszakára pedig vesegörcseim is lettek. Másnap kerültem orvoshoz, aztán urológiára. Megállapította az urológus, hogy vesemedence-gyulladásom van, felírt valami antibiotikumot, pontosan nem emlékszem, hogy mit. Ez a betegség elkísért aztán az egész még hátralevő terhesség alatt.

Június 11-én korán ébredtem arra, hogy sürgősen vécére kell mennem. Igyekeztem is, még időben odaértem, de nem tudtam befejezni a pisilést, csak folyt belőlem a víz. Ez a magzatvíz volt. A férjem természetesen mentőt hívott, irány a J. kórház. Fájásaim nem voltak, a szülésznő és az orvos is hitetlenkedtek. Azért sétálgattam, beszélgettem a szülésznővel.

Tizenegy óra körül kezdődtek a fájások, és nagyon hamar fel is erősödtek. A szülésznő abbahagyta a hímzést, szaladt az ügyeletes nőgyógyászért, és fél 12-kor már szültem is.

Amikor már kint volt a baba, akkor kérdezgetett az orvos, hogy mikorra voltam kiírva, milyen problémák voltak a terhesség alatt, milyen gyógyszereket szedtem stb. Akkor tűnt fel nekem, hogy hiszen nem sírt föl a babám!!! – Nagyon tájékozatlan voltam, hiába olvastam a terhesség alatt könyveket a témában!

A gyermekem 1600 g súlyú volt, nagyon pici, feje mint az öklöm. Megmutatták, meg is simogattam, puszilgattam, aztán azonnal elvitték a koraszülöttosztályra. Többet akkor nem is mondott az orvos, csak hogy nagyobb gondoskodást igényel, mint amit itt tudnak neki biztosítani. Szoptatni nem lehetett, ezért fejtem a tejet, és felvittem a csecsemő osztályra.

Egy ilyen séta alkalmával – éppen velem volt a férjem – találkoztunk véletlenül a szülészorvossal. Megállt mellettünk, és azt mondta, ne fűzzünk sok reményt a kislányunkhoz.

Én az ötödik napon hazamehettem a kórházból, a kislányunk természetesen a csecsemőosztályon maradt. A lefejt tejet naponta bevitte valaki, olyankor vagy megmutatták a kislányt, vagy nem.

Június 18-án táviratot kaptam: meghalt a kislányunk.

Már túl voltunk a gyászon, két egészséges gyerekünk volt – három- és egyéves –, amikor egy napon becsengetett két fiatal lány, és a meghalt kislányunkat kereste név szerint! Majdnem elájultam!! Tőlük tudtam meg, hogy a kislányunk lyukas szívvel született, nem volt esélye az életben maradásra. A szívét az orvosi egyetemen őrzik, az orvosképzést segíti. Kérdezgettek a terhesség alatti betegségeimről, a gyógyszerekről, a családban előfordult születési rendellenességekről.

L. G.

Andrea > > >
Csaba > > >
Réka > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.