igaz történetek szülésről, születésről

1820. nap: Felelősek vagyunk a gyerekeink születéséért

Megjelent: 2015. szept. 29.

A harmadik gyerekkel sokat vártunk. Kerestem a HOGYAN-t. Tudtam, hogy jó anyja vagyok a gyerekeimnek, de úgy éreztem, hogy mint „biológiai” anya, megbuktam. Se megszülni, se szoptatni nem tudtam őket.

A harmadik gyerek tervezésekor jutottam a Napvilág Születésház nyomára, ahol az információs est egy mondata nagyon szíven ütött: még az őzmama vajúdása is leáll, ha megzavarják, és nem érzi biztonságban magát. Mindenki ott fog tudni jól szülni, ahol biztonságban érzi magát. Ez az: ez hiányzott nekem, a biztonság! Hazafelé azt mondtam a férjemnek: vagy itt fogok tudni szülni, vagy sehol.

Mire a harmadik gyerek is a szívem alatt volt, elkezdtük a felkészítést. Lelki tanácsadást is kértem, úgy éreztem, szükségem van a lelki nehézségek, az anyasággal kapcsolatos problémáim feldolgozására. Itt erre is volt lehetőség.

Nem volt könnyű ez a szülés sem. Túlhordás után, nehéz és hosszú vajúdással, de éreztem, hogy hisznek bennem, az erőmben, a testemben. Ha kellett, forró borogatásokat kaptam, ha akartam, kádban vajúdhattam, sőt, ha akartam, kettesben maradhattam a férjemmel.

A kitoláskor olyan testhelyzetet vehettem fel, amilyet csak akartam. Csak javasoltak, de sohasem utasítottak. Nem is egy-, többféle testhelyzetre volt szükség, hogy a baba megszülessen, de a kísérők türelmesek és segítők voltak.

A megszületés pillanata pedig eufórikus volt. Semmihez sem hasonlítható. Olyan energiával töltődtem fel egy pillanat alatt, ami nemcsak a nehéz vajúdást feledtette, de a következő három-négy hónapra is hihetetlen erővel és örömérzettel töltött fel.

A baba is egészen más volt, mint a császárral születettek. Azonnal kereste nemcsak velünk, de a család többi tagjával is a kapcsolatot. Boldog bizalommal fordul a világ felé – ez a személyiségének a része lett.

Felelősek vagyunk a gyerekeink születéséért. Ahogy születnek, az az első, alapvető élményük a világról. A császáros babáknak nincs lehetősége megtapasztalni, milyen megküzdeni a világrajövetelért. Anyja meleg, puha teste helyett pedig idegen kezek, műtőslámpa és garatleszívás várja. Az anya pedig a tomboló „örömhormonok” helyett egy komoly hasi műtétből kell, hogy felépüljön, miközben ugyanúgy el kell látnia csecsemőjét. A császármetszés utóhatásairól nem is beszélve: összenövések, egyebek. Én is a testemben hordozom őket.

Maradjon meg a császármetszés annak, ami: életmentő műtét. Ne a könnyebbik, kényelmesebb időbeosztást lehetővé tévő, gyorsabb, megoldás legyen. Nem ez a baba, és nem ez az anya érdeke.

V. G.

(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.