igaz történetek szülésről, születésről

684. nap: Nagyon gyönyörű születéstörténet (Róza Júlia)

Megjelent: 2012. aug. 19.

Ez egy nagyon gyönyörű születéstörténet lesz – végre. Mikor Lázár megszületett a kórházban, és felhívtuk Ágit, azt mondta, császár után a következő nagyon jó, hogy megszületett hüvelyi úton. Nem baj, hogy nem otthon. Majd a harmadik meg a negyedik! Hahaha, gondoltam, hát ez aztán biztos, hogy nem így lesz! Harmadik??? Negyedik???!!! Ugyan!

No, és akkor várandós lettem. Mégis. Nem tervezetten, de megengedően. A furcsasága a várandósságnak az volt, hogy míg énbennem növekedett egy kisbaba, a papájában gyilkoltunk egy rákos daganatot. Az utolsó kemoterápiai koktélt szeptember 11-én kapta (jó kis dátum…), a kislány pedig október elején született meg. Ettől eltekintve csak az volt, hogy nyáron befejeztünk egy építkezést, és átköltöztünk az új házunkba az erdő mellé, a zöldbe.

Ezúttal mindenre fel akartam készülni: elmentem egy jó nőgyógyászhoz, aki kedves volt, és el tudta fogadni, hogy nem csináltatom meg az összes vizsgálatot, és hogy otthonszülést tervezek, és kiálltam a sort négyszer, hogy legyen négy pecsétem az egyszeri anyasági támogatásra. Micsoda megalázó dolog ez, hogy csak az kaphat alanyi jogon járó támogatást, aki részt vett egy előírt orvosi protokollban! Szerencsére, ez a kedves és jó orvos itt rendelt a helyi rendelőintézetben, nem kellett Pestre bemennem.

Tehát mindenre fel voltam készülve, és ezúttal egészen biztosan otthonszülésre készültem – most már a statisztikák is mellettem szóltak, első: császár, második: kórház, de hüvelyi, harmadik: otthon. Ez jó lesz! Meghívtuk egy jó barátunkat doulának, aki még egy doulaképzős tanfolyamra is elment lelkesedésében.

Éjszaka Lázár felébredt, és lent a nappaliban kellett vele lennem, ott aludtunk reggelig. Aztán éreztem, hogy folyik egy kis magzatvíz. Szép őszi reggel volt, napsütés, friss levegő, péntek. Szebus, 11 éves nagy, elment iskolába, mi meg felhívtuk Katát, hogy hagyja a második osztályt mással kirándulni, mert szülünk!

Ezt ő boldogan megtette, valamint megvásárolta az otthonszüléses kelléklistán található dolgokat, amelyeket még nem vettünk meg. Épp aznap akartunk elmenni az Alma utcába a Várótermi beszélgetésekre, ahol beszerezhettük volna, amire szükségünk volt. Még két hét lett volna a kiírt időpontig.

Délelőtt szépen, lassan jöttek a fájások, miközben akácot irtottunk Lázárral. Átjött az apukám, hogy bográcsban főzzön valami finomat nekünk meg a bábáknak, majd későbbre, ha kell. Talán ebéd után volt, hogy Laci meg Kata elmentek kötelet venni a mózeskosár felfüggesztéséhez, és én egyedül voltam a kertben. Lázár aludt. Körbenéztem, és örültem, hogy most van ma, és hogy megszületik ez a kisbaba, és hogy milyen szép is így ősszel minden. Néha már a fákhoz kellett dőlnöm az összehúzódások alatt, de nem volt semmi égbekiáltó.

Aztán visszajöttek a boltból, Lázár is felébredt, és apukám elindult vele a barátainkhoz, hogy most már akkor ne rájuk kelljen figyelnem. Szebus is odament hozzájuk suli után. Ágiékkal telefonon tartottuk a kapcsolatot, és mondtam nekik, hogy nyugodtan tartsák csak meg a csoportot, beszéljünk utána. Végül is mi baj lehet?

Így minden szépen el lett rendezve, és lám, valóban, mintegy varázsütésre, délután négy után elindult a görgeteg. Sűrűsödtek és mélyültek a fájdalmak, és Laci vagy Kata nagyon jól masszírozták a derekamat a fájások alatt, aztán meg forró, muskotályzsályás borogatást tettek a hasamra.

Mivel még nem volt teljesen kész a ház, mind a vízszerelő, mind a villanyszerelő mester eljött még, hogy akkor tutira legyen meleg víz, bojler, cső, miegymás, merthogy ma születik a kisbaba, és igen, itthon. Így aztán nagy örömünkre be is tudtam szállni a kádba, ahol folyt a meleg víz! Ezt Geréb Áginak is elmondtam telefonon, amikor a vízről érdeklődött. Ja, hogy a magzatvízre gondolsz?? Ja, az is elfolyt, igen, tiszta volt, persze, gyertek, minden rendben. De aztán épp jött egy fájás, amit Ági hallhatott a telefonban, és utána mondta, hogy akkor indulnak. Ez hét körül volt, a tanfolyam végeztével.

Az egész nagyon lassan és nyugodtan erősödött, semmi kibírhatatlan dolog, minden szépen épült az előzőekre. Végül bementem a kádba, és azzal küzdöttem, hogy ne legyen hatalmas tolási kényszerem, mint Lázár születésekor, nehogy túl korán, túl erősen nyomjak véletlenül. Sokat figyeltem a kifelé légzésre, lazítani próbáltam, meg a derekamat kértem, hogy nyomják, mert az nagyon fájt. Nem is hasam, csak ott hátul, deréktájon.

Aztán egyszer csak mondtam Katának, hogy oké, kiszállok a kádból, azt hiszem, elég volt, vagy kakilnom kell, vagy valami. Pont ekkor jöttek meg Ágiék. Kata lement hozzájuk. Gyors kézmosás után Ági fel is szaladt hozzám a fürdőszobába. Én a vécén ültem, és ő kérte, hogy nyissam szét a lábam, hadd lássa, mit lát. No, és akkor csak annyit mondott, hogy „Gyertek, lányok, jön a baba!”

És erre felszaladtak ők is (Ági és Juli) meg Kata is, és Ági gyorsan a kezébe kapott valami törülközőt, hogy legyen mibe elkapni a babát, aki bizony jött. Kata és Laci tartottak, ahogy a vécétől elemelkedtem. Mit csináljak, kérdeztem, semmit, mondta Ági, és egy hosszú, forró, égető érzés után ki is bukkant a babácska, és Ági szépen elkapta. Phffffúú, nagyon megkönnyebbültem, jaj de nagyon jó volt!! Megszületett.

Visszakértem a kezembe, és valahogy megpróbáltunk átbotorkálni a szobánkba az ágyhoz. Nézz felfelé, mondta Ági, és ezt nem értettem, de felnéztem, és bementem a szobába a törülközőbe csavart babával a karomban.

Ott kiderült, hogy még mindig vérzek, és Ági a méhemet kezdte finoman masszírozni. Utólag mondták el, hogy eléggé izgultak, mert tényleg véreztem, és nem keveset, úgyhogy nagyon örültek, amikor megszületett a lepény, ép volt, és a vérzés is elállt.

Azért bekötöttek egy sós vizes infúziót, és idegesen csacsogtak, hogy ki szúrjon meg, és hol egy valami, amire fel lehetne akasztani az infúziót, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem voltam fáradt, kivérzett vagy ilyesmi, csak igen-igen boldog. Borzasztó melegem is volt, egy nagy paplan alatt voltam, a babácska csúszós volt és nagyon rózsaszín, mindig lecsúszott rólam, nem érte el a cicimet. Apgar 10-es kis lény volt.

Aztán kis idő múlva kértem Katát, aki mellettem feküdt, hogy nézze már meg, fiúcska vagy kisleány született-e, mert ezt senki sem nézte meg a születés pillanatában. Kislány, súgta mosolyogva, és mindenki nagyon örült.

Aztán kitöltöttük a papírokat, Ágiék elbúcsúztak, de előbb mondták, hogy hát, te nem akartad, hogy itt legyünk? Ennyire gyorsan kellett szülnöd, nem is siettettél minket?… Igazából nem is tudtam, hol tartok, a kádban már bizonyára a tolófájásokkal lélegeztem együtt, és így szépen leszállt a baba, majd amikor megjöttek, már csak ki kellett bújnia. Köszönöm, Ági, hogy elkaptad! És hogy nem izgultál a vérzés miatt; én sem izgultam, és nem is volt baj.

Este fél kilenc volt, Laci odabújt mellénk az ágyra, Kata biztos takarított, aztán ő is odajött…

Neve még (nyolc napig) nem volt, de íme, megszületett csodálatos kis leánykánk, és végre, köszönjük, édes kis gyerek, hogy otthon, háborítatlanul jöttél a világra!

R. E.
Sebastian Mátyás (császár) >>>
Lázár Márton >>>
Dániel János >>> 

Véletlenül kiválasztott mesék.