igaz történetek szülésről, születésről

1716. nap: Végre van gyerekünk! (Andrea születése)

1716. nap: Végre van gyerekünk! (Andrea születése)

Amikor az első szülésem után a gyermekágyból felépültem és a gyászból kicsit magamhoz tértem, a legfontosabb dolgom az volt, hogy a betegségemet kikezeltessem. A vesemedence-gyulladás és a vele járó kellemetlen tünetek ugyanis nem múltak el, vissza-visszatértek. Szerencsére volt orvos a férjem családjában, az ő bajmegállapító osztályára feküdtem be talán egy hétre. Mindenféle vizsgálaton részt vettem, és sikerült megtalálni és végleg kikezelni a betegséget.

1964 decemberében sikerült újra teherbe esnem! Nagyon örültem, de sokszor eszembe jutott az elvesztett babám. A férjem és a többi családtag is mellettem állt, biztatott, hogy biztosan nem lesz semmi baj. A félidő elteltével már nyugodtabb voltam és teljesen bizakodó.

Szerencsére teljesen egészséges voltam, és a várandósság sem okozott rosszulléteket, nem hánytam, nem émelyegtem, jó volt az étvágyam, viszont mindig álmos voltam. Dolgoztam, éltem a dolgozó nők és feleségek életét, és vártam a babánkat, hétvégéken nagyokat sétáltunk a férjemmel.

Eljött a nyár, jó meleg volt, a várakozás izgalma töltött el. Augusztus 20-án délután vendégeink voltak – ez nem volt ritka dolog, férjemnek sok barátja volt, akik szinte naponta megfordultak nálunk –, éppen sakkoztak a férfiak. Én pedig már szívesebben aludtam volna, örültem volna, ha hazamennek végre a cimborák – kb. este 10 órakor. Ők nem akartak még hazamenni. Kértem a férjemet, hogy vessen véget a sakkpartinak, de valahogy nem akarta ezt megtenni, még sok bábu volt a táblán. Megmérgesedtem, és felborítottam a sakktáblát! Nagyon meglepődtek a pasik, rögtön szedelőzködni kezdtek!

Alighogy kiléptek az ajtón, megéreztem az első fájást. Szóltam a férjemnek, hogy most pedig hívjon mentőt, megyünk szülni a J. kórházba. Nem volt akkor még mindenkinek telefonja, az utcára kellett menni telefonálni. Még utolérte a barátait, egyet visszaküldött, hogy vigyázzon rám. Az meg még nem volt közelébe sem szülni készülőnek, meg volt ijedve, nem tudta, mit csináljon. Még bűntudata is volt, amiért ilyen sokáig maradt.

A kórházi csomagom össze volt készítve, mire a férjem visszaért a telefonálásból, már a mentő is megérkezett. Férjem megvárta a kórházi felvételemet, azt mondta a madam, hogy majd később lesz ebből gyerek, és hogy nyugodtan hazamehet a férjem, telefonáljon reggel. Elkísértem a lépcsőházig, és láttam, hogy a barátai is bejöttek a kórházba.

2.2A fájások nem folytatódtak, néha éreztem egyet-egyet, ezért a szülésznő adott egy ágyat, hogy nyugodtan feküdjek le, nem lesz ebből még gyerek. Nagyon jót aludtam kb. fél ötig. Egy pukkanásra ébredtem. A burok volt.

Felgyorsultak az események, öt óra öt perckor felsírt teli torokból a kislányunk: Andrea. 3100 g, 53 cm, teljesen egészséges. Tökéletes!!! Erre vágytam! Apja kilenc órakor telefonált, és nagyon örült, hogy végre van gyerekünk!

L. G.

Lyukas szívvel > > >
Csaba > > >
Réka > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.