igaz történetek szülésről, születésről

1718. nap: Már igazán kerek a világ (Réka születése)

1718. nap: Már igazán kerek a világ (Réka születése)

Már két gyerek – egy fiú és egy lány – boldog édesanyja voltam 30 évesen, amikor rám tört valami nagyon erős vágy egy kicsi gyerek után. Nem gondoltam, hogy ez megtörténhet! Azt gondoltam korábban, hogy kerek a világ, így, ahogy van, két különböző nemű gyerekkel. És mégsem!

Már egy éve igyekeztünk megvalósítani, hogy legyen egy újszülöttünk, amikor végre sikerült! A nagyobb gyerekeink éppen kiskutyát szerettek volna, de amikor megmondtuk, hogy mi, felnőttek meg testvérkét akarunk „adni” nekik, azonnal lemondtak a kutyáról.

Érdekes volt, hogy soha, egy terhességemnél sem voltam hányós, émelygős, csak ez az utolsó kezdődött egy kiadós kikerülhetetlen, magától induló hányással. Elég rossz volt maga a hányás, de örültem is, mert ez volt a jel!

Más érdekes aztán nem is történt. A nagyok néha meggyanúsítottak, hogy nem is lesz testvérük, mert még nem volt elég nagy a pocakom – szerintük. Türelem kistesót terem!

A terhesrendelésen – ugyanaz az orvos – azt hitte, nála szültem, meg majd most is! Veszélyeztetett terhesnek nyilvánított, és félidőtől nem dolgoztam. Igaz, hogy vérszegény voltam, valami vasinjekciókat kaptam vénásan, a vérnyomásom is alacsony volt, de más panaszom nem volt, csak mindig aludtam volna. – Sokat lehettem a nagyobb gyerekeimmel, és ez jó volt! Mind a két nagy gyerek iskolás volt már, nem kellett napközibe járniuk, főztem, sütöttem a kedvükért.

Elmúlt a tél, és a tavasz meghozta a szülés idejét is. Húsvétra külföldi vendégeket vártunk. A vendégek anyósomnál szálltak meg, de persze hozzánk is eljöttek látogatóba, a nagyszombatot pedig nálunk töltötte a család és a vendégek, összesen 12 fő.

Vasárnapra mi mentünk vendégségbe anyósomékhoz. Már reggel éreztem kis szurkálást a pocakomban, napközben is, de kibírhatóan. Nem voltam megijedve, és nem akartam kórházba menni húsvét vasárnap!

Este azonban már nem mertem húzni az időt, én a kórházba mentem, férjem pedig a gyerekekkel haza.

A szülőszobán minden ágy foglalt volt, madam pedig csak egy volt. Megvizsgált, és úgy látta, hogy van még idő, se borotválás, se beöntés, sétáljak csak nyugodtan! Nyugodtan sétáltam. És jártam vécére, és néha bementem a szülőszobába körülnézni, hogy van-e már számomra hely?

Végre felszabadult a madam, és szólt, hogy most ad beöntést, jöjjek! Mentem, és rögtön a vécébe mentem a beöntés után, a vécé után meg a szülőágyra. Semmire nem volt már idő! Megint az ügyeletes orvosnál szültem – de ez egyáltalán nem zavart!

4.2Húsvét hétfőn, hajnali fél kettőkor megszületett Réka: 3300 g, 53 cm, és nagyon szép!

Délelőtt 11 óra körül bejöttek a testvérei az apjukkal megnézni a testvérkét. Rájuk néztem, és sírva fakadtam a boldogságtól! Csak néztek a szobatársak, nem értették a helyzetet.

Ahogy ezt leírtam, most is rám tört az akkori érzés! Pedig ennek már 42. éve!

Amikor Réka megszületett, éreztem, hogy „kiürültem”, több gyerekem már nem lesz, most már igazán kerek a világ!

L. G.

Lyukas szívvel > > >
Andrea > > >
Csaba > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.