igaz történetek szülésről, születésről

1282. nap: Átcuccolva (Margaréta születése)

Megjelent: 2014. ápr. 9.

Arra a napra voltam kiírva, amikor az első gyermekem született. Csak épp két évvel később. Egy szüléssel a hátam mögött rutinos kismamának éreztem magam, igazából az is voltam. A várandósság rendben zajlott, Áginak épp volt engedélye, nemcsak bábaként, hanem orvosként is tevékenykedhetett, adhatott beutalót, csinálhatott rákszűrést, minden szép volt és szabályos. Ági mondta, hogy kis falunk még sincs olyan messze Pesttől, mint gondolta, 20 perc alatt benn lehet lenni kórházban, kijön hozzánk szívesen.

Emlékszem, egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi van akkor, ha egyszerre több szülés is beindul, azt válaszolta, hogy eddig még mindig jól alakult, legfeljebb az egyik anyuka átcuccol valahova.

Ez a vajúdás is reggel indult, én már csak ilyen vagyok, van időm ilyenkor mindent elrendezni, és tudom, hogy csak délután fog begyorsulni a szülés. Férjem aznap államvizsgázott a jogon, elküldtem a vizsgára, éreztem, még van időm. A doulámmal és Ágival telefonon tartottuk a kapcsolatot. Férjem is hívott, sajnos nem remekelt az államvizsgán, volt ugye egyéb dolga is, kérdezte, mennyi ideje van még, mert az indexe benn van a tanároknál, azt csak a vizsga legvégén fogják kiosztani. Mondtam neki, hogy az egyest már nem kéne megvárnia, megkapja azt úgyis, ha nincs ott, jöjjön csak haza, már nem vagyok annyira virgonc és magabiztos, mint voltam, amikor elküldtem vizsgázni.

Meg is érkezett ő is, és a doulám is, és nekiálltak felkészíteni a házat a szülésre. Kádfertőtlenítés, műanyag lepedő húzása, és hát mivel férjem gondos apuka, fogott néhány festőnejlont meg ragasztószalagot, és a hálónkat meg az előszobának a fürdő felé vezető részét letakarta. Úgy rémlik, a falat is egy bizonyos magasságig. Emlékszem, Ági mennyire nevetett, amikor meglátta a hálónkat: „Mire készültök ti, disznóvágásra?” – kérdezte.

Ági megvizsgált, kétujjnyi, mondta, még messze a szülés. Az első vizsgálatkor meg még amikor ura vagyok magamnak, lámpalázas vagyok, teljesítménykényszerem van, azt akarom, Ági lássa, milyen erősek már a fájások, hogy nem hiába hívtuk már, azt akarom, jó sok ujjnyit mondjon. Ilyenkor a drukk miatt simán lelassulnak, leállnak a fájások, bizonygatom, hogy azért voltak, erősek voltak, szabályos időközönként. Ági tudja, érzi, tapintatos, félrevonul, csak akkor jön, amikor hívom. Én meg, míg véglegesen magával nem ragad a szülés örvénye, viselkedem. Emiatt inkább félrevonulok, beülök a kádba, már magam számára is terhes vagyok. Akarom, hogy jöjjenek a fájások, és jönnek is szépen. Már hárompercenként, erősek, sokáig tartanak, hatékonyak.

Ekkor tudom meg, hogy mi zajlik a háttérben, beindult két másik szülés is, ők Budán vannak egy villában, ahol két szoba be van rendezve intézményen kívüli szülésre, én lennék a harmadik. A telefonok alapján Ági úgy érzi, mindhárom szülés záros határidőn belül lezajlik, mennünk kéne, hogy mi is ott legyünk. Van ugyan ott még szoba, de nincs berendezve, nekem már tök mindegy, hol leszünk, férjem lelkesen pakol, visszük a berendezést is, zsámolyt, hőlégbefújót, matracot, takarókat, gyerekruhát, törölközőt, vízforralót. Itt hagyjuk a gondosan előkészített, lenejlonozott terepet.

Már sötét van, mire odaérünk, egyre hevesebben vajúdok, férjemék rendezik a szobát, én beülök egy ülőkádba, Ági szaladgál a három vajúdás között. Aztán magával ragad megint az az erő, ami segít világra hozni az új életet, Ági már csak velem van, a véghajrában beelőzöm a másik két kismamát. Kiszállok a kádból, férjembe kapaszkodom, és három nyomásra megszületik Margaréta.

Nem vagyok én ilyen könnyű szüléshez szokva, az első szüléskor nagyon elhúzódott a kitolás, abban a hitben gazdálkodtam az erőmmel, hogy sokkal tovább fog tartani, a béke mellett, ami megszáll szülés után, még sok-sok erőt érzek, nem vagyok kifáradva. A baba gyönyörű, kisimult, egyből szopik, Ágitól közben megkapom a puszimat a homlokomra, megdicsér, ügyes vagyok, mondja.

Lassacskán összeszedelőzködünk, indulunk haza. Hajnal van, farkaséhes vagyok, megállunk egy gyorsétteremnél hazafelé, sokat kell várni, mire kiszolgálnak, ülünk az autóban, és akkor nézünk magunkra, hogy nézhetünk ki, az üléseken zacskók, véres lepedőkkel, méhlepénnyel, ölemben egy újszülött, tuti a rendőröket hívja a kiszolgáló, mondom, és csak úgy buggyan fel bennünk a kacagás. Boldogok vagyunk.

J. B.

Huba > > >
Lucus > > >
Titi > > >
Julcsi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.