igaz történetek szülésről, születésről

1639. nap: Mese, mese, mátka, így született egy királylányka – ez egy szülésmese

1639. nap: Mese, mese, mátka, így született egy királylányka – ez egy szülésmese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, négy szép dali herceg édesanyja. Érezte, hogy nem teljes még a család, hiányzott egy kislányka. Esténként azért imádkozott, hogy megkaphassa ezt az ajándékot. Hetek, hónapok teltek-múltak, míg egyszer csak beköltözött valaki a pocakjába. Hamar megérezte az anyuka, hogy imái meghallgattattak, és most kislányt hord a szíve alatt.

A várandósság alatt egészségesek voltak végig, de nem volt egyszerű kihordani egy babát négy gyermek mellett. Teltek-múltak a hetek, hónapok, és elérkeztek az utolsó időszakhoz. Az anyuka arra vágyott, hogy otthon hozhassa világra leányát, de nem volt erre lehetősége az előzmények miatt, így készült a kórházi szülésre. Nehezen ment. A vajúdás hetekig tartott, apránként, időről időre előhozva bizonyos félelmeket, ki nem mondott gátakat. Anya és baba teste közben érlelődött a szülésre-születésre, de a vajúdás mindig megállt, amikor el akart indulni a kórházba. Ez az anyuka nagyon szeretett volna megfelelni az országa törvényeinek, betartani a szabályokat, de nem ment neki. Amikor lélekben feladta ezt az elvárást maga felé, akkor pár nap múlva indult el a folyamat.

Már nagyon-nagyon várta a kis királylány érkezését, többször is azt hitte, meg fog születni, de sosem lett belőle semmi. Feladta a reményt, és akkor, az egyik délután megváltozott valami. Sokat sírt, és közben olyan másak lettek a kontrakciók. Az az érzése támadt, éjjel megszületik a kicsi leánykája, de nem merte már beleélni magát, inkább nem szólt róla senkinek. Úgyis ritkák voltak még ezek a méhtevékenységek. No, meg nagycsalád mellett nem lehet napközben szülni, túl nagy a nyüzsgés.

Éjjel, amikor lecsendesedett a ház, egyre gyakrabban jöttek a hullámok, amik fokozatosan elvarázsolták és befelé vitték az anyukát a babájához. Forróság öntötte el ilyenkor, muszáj volt felállnia, majd táncolnia, a hullám ereje erre késztette, és ő hagyta magát. Kellemes zene szólt közben, béke és csend ölelte át, jól érezte magát egyedül a babájával ez az édesanya, nem hiányzott senki és semmi, csak ők voltak ketten a béke szigetén.

Mikor kezdték túlságosan magukkal ragadni a hullámok, eszébe jutott, hogy a meleg víz segíthetne neki kiengedni a kis királylánykát. Kicsit nehezére esett, de rászedte magát, hogy beálljon a zuhany alá két kontrakció között. Előtte feltekerte a fűtést és takarókat készített ki, hogy ha megszületik a kisbabája, ne fázzon. A zuhany alatt aztán rájött, hogy milyen jól tette, hogy rászedte magát a vizes vajúdásra, mert nagyon jólesett átmasszíroznia a meleg vízsugárral domborodó, komolyan dolgozó pocakját.

Méhe kapuja ekkorra teljesen elsimult, bő kétujjnyi volt, aminek tudata lendületet és erőt adott az anyának, hogy most végre tényleg megszületik ez a kisleány, pár óra, és a kezében tarthatja, ölelheti, beszívhatja bőrének finom illatát.

Két hullám közti szünetben a derekát masszírozta vagy hűtötte magát, ugyanis ahogy egyre elragadóbbak lettek a hullámok, úgy egyre forróbb vízre volt szüksége, hogy ne sodorja őt el az ár, de a sok forró víztől meg melege lett. Így vajúdott végig a zuhany alatt. Jó volt neki egyedül, senki sem zavarta meg, esély sem volt így, hogy bárki vagy bármi kizökkentse ebből az utazásból.

Ahogy telt az idő, sűrűsödtek a kontrakciók, fáradt az anyuka, jólesett volna szünetekben lepihennie neki, de sajnos nem volt rá lehetősége, állva kellett maradnia olyankor is. Egyszer csak kezdte elveszíteni az erejét, türelmét, néha rátört a sírhatnék, úgy érezte, nem bírja már tovább ezt a hullámzást. Erről eszébe jutott, hogy a tágulási szak vége felé előfordul ez a „nem bírom tovább” érzés, le is ellenőrizte a helyzetet, és valóban alig volt már a méhszájból. Ez újra erőt adott neki. Mindjárt kint van! Már csak egy kicsit kell kibírni, és megláthatja gyermeke szépséges arcát.

Arra gondolt, most már elkelne a segítség, a szája is kiszáradt teljesen, egy pohár meleg, édes teára vágyott, hogy fizikailag is erőt meríthessen a kitoláshoz. Többször is próbált kimenni a zuhany alól, hogy segítséget kérjen gyermekei apjától, de nehéz feladat volt már ez akkor, olyan sűrűn és erősen jöttek a hullámok. Aztán csak sikerült felébreszteni. Kért egy áldást is, hogy legyen ereje a folytatáshoz, és hogy minden rendben menjen továbbra is.

Aztán szaladt vissza a zuhany alá, csak ott volt már jó, sehol máshol, a teát is megkapta közben, épp időben még, mert hirtelen törtek rá a tolófájások. Ezek is olyan másak voltak most, mint a többivel, ilyen tolófájást még egyikkel sem érzett. Nem volt nagy különbség a tágulási és a tolófájások közt – tán csak az, hogy jobban és kicsit másképp fájt. Abból jött rá, hogy ez már a kitolás, hogy nem esett jól tovább a forró víz, eltartotta magától a víz sugarát, és megváltozott a légzése, lihegős, lefelé tolós gyors levegővételekre az addigi mélyről jövő hangzós légzés helyett.

A másodiknál érezte, hogy elindult babája kifelé, de visszacsúszott. A következő tolófájásnál megint elindult és megint visszacsúszott. Majd újra és újra. Akkor úgy érezte az anyuka, nem bírja ezt a fájdalmat tovább, a következő tolófájásnál nagy erővel segít megszületni a babának, bevállalva így a gát sérülését.

Sikerült is kitolnia, és a várva várt királylányka édesapja kezeibe érkezett meg. Az anya átvette tőle, a hasára rakta, átölelte. Apa kicsit aggódott és megkérdezte, lélegzik-e a baba. Ezzel anya figyelmét gyermeke első lélegzetvételére irányította. Nem vett levegőt rögtön, de a zsinór elevenen élt még köztük, nem aggódott az anya, hisz babája szép rózsaszín volt, mocorgott, kiköpdöste a magzatvizet, és pár másodperc múlva megejtette élete első lélegzetvételét. Csodaszép pillanat volt ez.

Anya bement immár hasán pihegő kicsinyével az előre fűtött, meleg szobába, Apa betakarta őket. Az anyukából kitört egy örömkiáltás: „Megcsináltam, kint van!”. A kis királylányka nem sírt, hisz békében született, és Anya is ott volt neki, pihent egy picit, majd kinyitotta szemecskéit, és megnézte az anyukáját. Ez volt a következő magával ragadó pillanat, ahogy anya és baba először egymás szemébe néztek. Varázslat történik ilyenkor, aminek életre szóló hatása van.

Anya szerette volna, ha a négy dali herceg is részese lehet ezen különleges alkalomnak, így megkérte Apát, ébressze fel őket, nézzék meg a most született húgukat. Jöttek is sorban az ifjak, mind kitörő örömmel fogadta az új családtagot. Megszeretgették óvatosan ők is a most érkezett csöppséget, a legnagyobb segített megtörölgetni, hogy ne fázzon. A királylányka ezután szopizni kezdett, amitől még jobban érezte magát. Anya jó mélyen magába szívta babája illatát, és többször is leellenőrizte, hogy tényleg királylányka született-e, olyan hihetetlen volt a négy dali herceg után. Öröm, hála és szeretett érzése töltötte el.

betakarvaEgyszer csak csengetnek, megérkeztek a mentők, akiket Apa hívott valamikor a kitolás közben. Kedvesen ugyan, de megszakítva a meghitt pillanatot összepakolják az anya-baba párost, és beviszik őket a kórházba. Ott is kedves doktor és bábaasszonyok fogadják őket, de ahogy elviszik Anyától a picinyét, ő rögtön sírni kezd, torka szakadtából kikéri magának ezt a bánásmódot. Kis idő múlva vissza kerül még Anya mellkasára, a szopi újra megnyugtatja. De megint el kell válniuk egymástól egy időre, hogy Anyát ellássák. Sok idő telik el, mire Anyát felviszik a gyermekágyas osztályra. Ott aztán rögtön felkel, összeszedi magát, és megy is a királylánykáért, hogy újra és most már végleg együtt lehessenek. Gyorsan összeszedi picinyét, majd levetkőztetve őt, a mellkasára teszi, és bebújnak a meleg takaró alá, hogy most már zavartalanul élvezhessék egymás közelségét.

Mese, mese, mátka, így született egy királylányka. Szép volt, jó volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána.

V. K.

Első vetélés > > >
Első szülésem > > >
Második vetélés > > >
Második szülésem > > >
Harmadik szülésem > > >
Harmadik vetélés > > >
Negyedik szülésem, császárral > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.