igaz történetek szülésről, születésről

1163. nap: Összességében szép és egyszerű

1163. nap: Összességében szép és egyszerű

Ötödike, 10.42: Ma reggel korán akartam bejönni, de E. még elkapott indulás előtt, és csak annyit mondott, hogy ne menjek el, aztán visszament. Negyed óra múlva, amikor bementem, újra aludtak mindketten, amiért kicsit mérges lettem, és végül eljöttem dolgozni – gondoltam, H. bepisilt vagy lázas a tegnapi kirándulástól.

Aztán bentről hívtam E-t, és mondta, elfolyt a magzatvize. Na, erre gyorsan hazamentem, de addigra már ott volt Tusi, H. nagyon örült nekem, hogy nem dolgozom, de aztán gyorsan megbeszéltük, hogy egyelőre mégsem kellek, úgyhogy jöttem is vissza, aminek persze H. nagyon nem örült, úgyhogy végül leültettem a Jégkorszak elé Tusival, és így szépen eljöhettem. Egyelőre ennyi.

Hatodika, 02.44: Ma éjjel 0 óra 0 perckor megszületett B. Ő és anyuka jól vannak, a baba most szépen alszik, anyuka meg mellette. Otthonszülés volt, nem-mondom-meg-ki profi asszisztálásával. Én szépen hazajöttem a munkából, és itthon minden rendben volt, de E-nek már voltak fájásai, úgyhogy be is állhattam masszírozni a derekát. A legjobban én voltam elcsigázva, mert az egész napot átizgultam, hogy mi lesz most itt magzatvíz nélkül (bár E. mondta, hogy így akár 20 napot is el lehet lenni, csak minden két órában hőmérőzni kell, hogy nem megy-e fel a láza), meg ugye nem is voltam itthon, de két hetet mégsem csinálhatom itthon a semmit.

Na, szóval voltak tízperces fájások, H. nézett mesét, fürdött (amit utált), aztán E. szépen elaltatta (szerencsére gyorsan elaludt), aztán E. ki, fájások erősödtek, én masszíroztam, meg írtam az időt, Tusi meg mérte a hosszát. Közben meg lelkesen készültünk elő az itthoni szülésre (cuccok elő, némi kaja, hely, takarók, ruhák). Én kicsit izgultam, de teljesen E-re akartam bízni a dolgot.

Kb. ötperces fájásoknál, amikor azok már vagy egy egész percig tartottak, akkor hívtuk nem-mondom-meg-kit, aki már előtte is tudott rólunk, és érdeklődött is, hogy mennyi ideje van még. Jött is, szépen felcipeltem a nagy bőröndjét, és jött még segíteni másik-nem-mondom-meg-ki. Nagyon profik voltak, szépen előkészítettek az itthoni csomagunkból két szupi szülőhelyet, E. nagyokat nyögött, először én masszíroztam, aztán a másik-nem-mondom-meg-ki. És E. csak egyszer akart meghalni közben, és aztán azt mondta, hogy nagyon olcsón jött ki B., H-hoz képest.

Aztán B. szépen kipottyant, rátették E-re, rajta kukucskált ki vagy egy órát, utána született meg a méhlepény, szépen, egyben. Ehhez feltérdelt, amikor is én kaptam meg végre B-t, énekelgettem neki, és el is altattam, csak aztán odébb kellett mennem vele az ágyazáshoz, és ettől felébredt, de aztán még egyszer elaltattam. Közben E. átöltözött, megfürdött, aztán jött vissza. Nem-mondom-meg-kiék ott izgultak, hogyha nem adom vissza a babát, akkor ki viszi le a bőröndjüket.

Összességében szép és egyszerű szülés volt, E. nagyon örült, hogy nem kellett kórházba mennie. H. szépen aludt végig, sokszor megnéztük, jól van-e, és csak egyszer sírt, hogy nem volt a szájában cumi, és én meg tudtam nyugtatni, csak nehéz volt, mert félálomban volt, és olyankor nagyon utál engem, és csak az Anyu (lenne) jó neki. De szépen visszatettem a szájába a cumit, lefektettem, és ettől villámgyorsan elaludt újra. A köldökzsinórt én vágtam el, pedig H. szerette volna.

Na, pápá holnap. Ja, és B. pontosan 0 óra 0-kor született, a feje 23.59-kor jött ki, a többi tényleg éjfélkor, úgyhogy két születésnapja lesz, és mindkét nap fog ajándékokat kapni.

10.56: Reggel van, H. éppen nagyon örül a tesójának, énekelt is neki, meg megsimogatta, persze ehhez kellett az, hogy Tusi is, én is itthon vagyunk (Tusi itt aludt), úgyhogy rá is jutott elég figyelem – sőt, én még meg blogot is tudok írni.

Este én mentem be H-hoz aludni, Tusi meg kinn aludt E-ékkel, kellett is a segítség, mert E-nek sokszor kellett kimennie pisilni. Én meg nagyon vigyáztam H-ra, nehogy felkeljen, és elkeseredett anyu-anyu kiáltásokban törjön ki. Aztán olyan hat óra körül nagyon hívta E-t, én kijöttem megnézni, mi a helyzet, B. éppen szunyált, E. meg nem, úgyhogy E. bement H-hoz, aztán végül én aludtam B-vel. Fogta a kezemet, meg magamhoz öleltem, de persze elég kényelmetlenül aludtam, hogy minden jó legyen neki.

Aztán reggel visszajött hozzá E., H. meg előbb-utóbb felkelt (jó későn, mert éjjel sokszor kellett vécére mennie, valamivel elrontotta a hasát, vagy egyszerűen csak azért, mert az ő pocijából is megszületett a baba), és sehogy se akart kijönni, de aztán mégis, és nagyon örült B-nek, jól megnézte (a fütyijét is, meg a köldökzsinórját), és megsimogatta.

14.44: Aztán H. nézett egy kis Madagaszkár videót, de eléggé kezdett zizi lenni, hogy neki is kell Anyu, úgyhogy adta magát a gondolat, hogy elviszem az Állatkertbe. Jött is, de csak úgy, ha B-t is visszük, aki éppen aludt, úgyhogy megkértük E-t, hogy majd hozza utánunk, ha felkelt (ugyanis végül nem kelt fel). Elmentünk, megnéztünk egy csomó állatot, H. nagyon lelkes volt, főleg a picinyek iránt, választottunk B-t a két kismajom közül (a másik H. lett), meg néztünk halakat, aztán ettünk az állatkerti étteremben, kint etettünk kacsát, földalattiztunk, aztán autóval haza, és H. még mindig nem aludt el, itthon viszont B. aludt, E. meg téblábolt, ami nagy szerencse, remélem, elég gyorsan el tudja majd altatni ilyen előzmények után H-t.

F. G.

Első gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Első gyermekünk születése apaszemmel > > >
Második gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Második gyermekünk születése doulaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.