igaz történetek szülésről, születésről

1164. nap: Mozart: A-dúr zongoraverseny (doulamese)

1164. nap: Mozart: A-dúr zongoraverseny (doulamese)

Késő délután szólt Á., hogy lesz egy szülés, de még nem indult be igazán, majd hív, ha menni kell, úgyhogy feküdjek le aludni én is.

A Kicsik hamar elaludtak, mi is nyugodni tértünk, de persze elaludni sokáig nem tudtam, és bóbiskolás közben az volt az utolsó értelmes gondolatom, bárcsak ne éjjel kettőkor kéne indulni az első álmomból! Szerencsém volt. Fél tizenegykor már hívott is Á. Nosza!

Szép hóesésben indultam, kocsit levakarni, hajrá! Bízván a téli gumiban és Szent Kristófban, menegettem elég tempósan. Nem tévedtem el, de kettőnk közül én értem oda később.

E. még teljesen fölöltözve vajúdott a férje és anyukája társaságában. A kislányuk, H. a kisszobában aludt. Ahogy beléptem, meghallottam, hogy Mozart szól – később, amikor a baba született, pont az A-dúr zongoraverseny – egyik kedvencem. Sokszor gondolkodtam már, hogy képes lennék-e egyáltalán bármilyen zenét elviselni szüléskor, aztán ez az egy maradt fönn a rostán, a Mozart zongoraverseny lassú tétele. És milyen érdekes, épp ez szólt! Először azt gondoltam, biztos zenészek, végül kiderült, hogy informatikus, térképész, tájfutó stb. Nem zenészek tehát, de valószínűleg szeretik a komolyzenét.

A forró víz ugyan készült, de hamar látszott, lehet, hogy már borogatni sem fogunk. E. a konyhában állt a pultnál, az erős masszírozás jólesett neki. Szerintem kb. a hatodik kontrakciónál tolós hangok kezdtek lenni. A kisbaba feje éjfél előtt egy perccel bújt ki, a teste pedig egy perccel éjfél után. De vicces! Még jó, hogy nem szilveszterkor. Majd még eldöntik, melyik napra anyakönyveztetik. A testvére ötödikei, az unokatestvérei mind hatodikaiak.

Gyorsan jött a baba, aztán kicsit nehezen bújt ki mégis, folyton visszacsúszott. Á. kereste, hogy ott van-e a nyakán a zsinór, de nem találta. Végül mégis rajta volt, de teljesen rálapult, úgy feszült. El is anyátlanodott és elszürkült a feje, Á. ezért gyorsan kihúzta.

Nagyon furcsán nézett ki! Úgy emlékszem, nyitva volt a szeme (nagy szeme volt, és olyan ijesztő volt, ahogy rongybabaként lógott mindene). Aztán hamar rendbejött, hála Istennek. Sírdogált a mamáján és panaszkodott egy darabig, viszonylag soká kezdett szopni, nehezen találtuk meg – vagy tán meg se találtuk a számukra igazán kényelmes helyzetet.

A szülei nagyon örültek neki, kedvesen szólongatták.

M. É.

Első gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Első gyermekünk születése apaszemmel > > >
Második gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Második gyermekünk születése apaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.