igaz történetek szülésről, születésről

1165. nap: Jó összmunka

1165. nap: Jó összmunka

Harmadik gyereknél szerintem már teljesen normális, hogy az ember hasonlítgat: elsőre ez így volt, másodikra meg amúgy, na, de most… Szóval, ez egy kicsit ilyen viszonyítgatós beszámoló lesz…

23.13: Részlet a bábának írt levelemből: „Esténként keményedések, de rendszertelenül. Helyezkedik a kis aranyos… Szerintem pár nap, mondjuk max. négy, egy hét kizárt (ha igen, akkor szegény család, mert alkalmatlan vagyok már bármit csinálni…).”

Nem azért mondom, de igazam lett. Megsaccoltam, hogy azt az állapotot, amiben akkor voltam, elviselni maximum négy napig leszek képes. Mozogni már alig bírtam, maximum a vécé, a hűtő és a kanapé között. Messzebb csak akkor, ha nagyon muszáj volt. Előző hétvégén még sétáltam egy nagyot a piacon, szóval, azért nem tartott olyan soká ez az állapot.

Alma jött szombaton, már nem mertem érte elmenni autóval! Sőt, terveztem, hogy lemegyek a sarki boltba, de azt se reszkíroztam meg. G. elvitte H-t és B-t játszótérre, ők jöttek délre. Délután meg ide az udvarra mentek. Almával azt beszéltük, hogy akármikor elindulhat Cs. kifelé, és neki igazából lenne kedve itt lenni, amikor előjön. Részemről oké volt a dolog, ha ő gondolja, hogy nyolchetesen kibírja, meg szeretné, akkor legyen… Alma este hazament, jött érte Robi.

Vasárnap már nem tudom, mi volt, de este én is elaludtam B. mellett az altatásnál. Tizenegykor arra ébredtem, hogy szivárog a magzatvíz!!! Most nem olyan loccsanás volt, mint B-nél, hanem vizes csík nélkül ki tudtam vánszorogni a vécére, ahol aztán a nagyja landolt, az ágy nem is lett vizes… Szóltam G-nek, aki erre elkezdett úgy kapkodni, mintha öt perc múlva szülnénk… Mindent gyorsan elpakolt, pedig inkább nekem volt szükségem erre-arra, hogy a fürdőszobát el tudjam hagyni. Alábélelve lefeküdtem aludni a kanapéra G-vel. B-vel nem próbáltam ezt az „aludjunk elfolyt magzatvíz mellett”-et.

A magzatvíz elfolyásához csak két megjegyzés. Az egyik, hogy szinte azonnal megkönnyebbülést hozott. Már le tudtam hajolni! A másik, hogy korábban gondoltam, jó lenne kipróbálni olyan szülést, ami nem magzatvízelfolyással kezdődik. Nem jött be. Pontosabban H-nál ez így volt, de ott meg nem voltam ura a folyamatoknak. Így utólag nézve azt kell mondjam, hogy sose tudtam, hol tartok. Ennek egyrészt a helyváltoztatás lehetett az oka (kórházba menetel). Mire szülőszobára jutottam, már rég elvesztettem a fonalat, és olyan, a szülés szempontjából kevésbé fontos dolgokkal foglalkoztam, mint papírok aláírogatása, öltözés-vetkőzés, CTG alá fekvés és az eredmény remegve várása, lehet-e ebből Ikea-szoba (lehetett). Gőzöm nem volt, hol tartunk!

Talán a hely szelleme miatt is, és ebben biztos én is hibás vagyok, de kívülről vártam a segítséget (súgást ehhez). Pedig befelé kellett volna figyelnem, ahelyett, hogy a különböző követelményeknek való megfelelés legyen a célom… (CTG jó legyen, megfelelően táguljak – ahogy az az orvos szerint jó). Így H. születéséből olyan belső érzetek nem maradtak meg, mint B-éból és Cs-éból, hogy jé, jön, és kb. érzem, hogy hol tart. Nem úgy, hogy kívülről meg tudnám mutatni. Hanem mintha egy belső képem lenne erről. H-ból az maradt meg, hogy fájt a belső vizsgálat fájás alatt, persze fájt a vége, de azt el is felejtettem, és kb. ennyi.

Na, de vissza Cs-re, aki időközben öt(!) hónapos lett.

Nagyinak is szóltunk, hogy pattanjon taxiba, és jöjjön azonnal, mert ki tudja, mi lesz. Itt is volt egy órán belül. Nem sokkal éjfél után már mindenki aludt.

Másnap hétfőn írtam Almának, hogy elfolyt a magzatvíz, és ha gondolja, jöjjön át, hátha elcsípi a szülést. Ez reggel nyolckor volt, és már tíz előtt itt volt, pedig nem szeret korán kelni! H-t azonnal felmentettem az óvodába járástól, és szóltam az oviban is, hogy ebben a félévben már ne számítsanak rá. Felébredtek a gyerekek, mondtuk nekik, hogy hamarosan tesó lesz, aminek nagyon örültek. G. nem ment dolgozni, hanem a hóna alá csapta a gyerekeket, és elmentek Király-rétre vonattal. Megbeszéltük, hogy ha úgy alakulna, akkor ő végül is nem bánja, ha nincs itt a szülésnél.

Éjfélkor írtam egy SMS-t Áginak a helyzetről. Nem akartam telefonon zavarni, mert nem láttam értelmét, az SMS-em így pedig csak reggel olvasta! Később mondta, hogy ha sürgős, meg fontos, inkább telefonáljak. De ez még sem nem sürgős, sem nem fontos nem volt.

Na, reggel azért telefonáltam, és nagy vonalakban átismételtük a teendőket, amiket szinte már rutinból tudtam: pisilés után zuhanyzás és betétcsere. B-nél a betét mérete normál mensis betét volt. No, ez itt most nem volt elég, kellett a közepes Tena. Jó sok fogyott belőle a nap folyamán. Rendezgettem a babaruhákat Ági javaslatára, valahogy elütöttük az időt, beszélgettünk. Kellett volna hőt mérnem, de nem fűlött hozzá a fogam. Este aztán rám parancsolt Ági, hogy ez nem tréfa, és mérjek, ráadásul itt a streptokokkusz is, szóval hajrá. Na, kétszer azért mértem.

Estére megjött a család maradék része a kirándulásból (még tüzet is raktak!). Vacsi, fürdés, alvás, mint rendesen. Kérdeztem Ágit reggel, hogy elengedhetem-e B-t kirándulni, ne tartsam-e itthon, hogy a szopijával összehúzódásokat serkentsen, de azt mondta, nem szükséges. Este B. szopival aludt el. Ismét voltak olyan tízperceseim, de este tízkor mindenkit ágyba parancsoltunk, hogy aztán biztos lesz akció, pihenjenek.

Alma a dolgozóban, a földön aludt, Anyu H-val, G. velem vagy B-vel, már nem tudom, de talán velem. Már nem emlékszem, amikor felébredtem, hogy erősödő fájásaim vannak. Hajnali fél háromkor már hívtam Ágit, hogy talán lassan jöhetne. Áááá, ráérünk arra még, fél óra múlva hívtam, hogy nem érünk arra még, most határozottan én mondom, hogy induljon. Addigra mocorgásom már felébresztette a többi résztvevőt is. Már nem feküdtem csendesen… Jön-jön-jön.

A konyhapult szélébe kapaszkodtam egy-egy fájásnál, a többiek mondták három perc, öt perc, szinte felváltva. Egyre erősödött. Na, elő az edényekkel, és meleg borogatást ide. Adtam ki a parancsot. Jólesett a borogatás. Ekkor, úgy három és fél négy között érkezett Ági (nagyjából négy előtt, ha jól emlékszem). Mint egy jó karmester, tanácsokkal látta el Almát és anyukámat, akik egymást felváltva hozták a meleg borogatást a pocakomra. G. pedig csodálatosan masszírozott. Ági látta, hogy milyen jó az összmunka közöttük. Ez is új jelenség volt nekem, mert B-nél nem volt idő borogatni! Tanulság: a pelust duplára kell hajtani, úgy jobban tartja a meleget. Alma nagyon jól állta a sarat ahhoz képest, hogy várandós (e szöveg írásakor a 30. hétben jár).

Ági megterített az ágy előtt, ahol B. is született. Átevickéltem oda, amikor kész lett, és már csak a kitolás volt hátra. Úgy tűnt a gyorsaság meglepte Ágit, pedig B. még ennél sokkal gyorsabb volt. Nekünk meg jólesett a biztatás, hogy haladunk előre. Lassan világosodni kezdett…

És nem fájt annyira, mint B-nél az, hogy megszületett a feje! Talán mert több idő volt a tágulásra?? Meg ez egy másik gyerek, egészen más!

Cs. születési ideje, bár senki a pontos másodpercet nem figyelte (nem az volt a fontos): 4 óra 45 perc volt. Huszonegyedike hajnalán. A gyerekek mindvégig aludtak, hat körül ébredt először B, és aztán H.

Ide tartozik még, hogy G. igyekezett elvinni H-t talán játékboltba aznap délelőtt. De H. inkább maradt, és csak nézte egy fél napon át a kicsi testvérét!!! Na, én már csak azt felejtettem el, hogy mennyire elesett és gyenge az ember az első napokban, de ezen már rég túl vagyok…

Ma hat hónapos Cs.! Még az jutott eszembe, hogy a köldökzsinór valahogy furán rá volt tekeredve. Ezt mondjuk, inkább G-től tudom. Szóval nem a nyakán volt – mint a többieknek – sál gyanánt, hanem valahogy a testén. És a köldökzsinór nagyon rövid volt még így letekerve is. Így pórázra fogva a hasam közepéig ért el, így viszonylag hamar vágtunk köldökzsinórt, hogy mindketten kényelmesebben legyünk.

Ha már köldökzsinór: Cs-nek is a hatodik napon esett le a csonk a köldökéről. De érdekes volt, mert egészen máshogy esett le, mint B-é. H-éra már nem emlékszem, de neki kb. két hét volt, mire leesett. Szóval Cs-nek valahogy mintha a külseje leszakadt volna, és az fordult befelé.

Összesen 29 óra elfolyt magzatvízzel!

S. E.

Első gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Első gyermekünk születése apaszemmel > > >
Második gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Második gyermekünk születése apaszemmel > > >
Második gyermekünk születése doulaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.