igaz történetek szülésről, születésről

22. mese: Ez volt most az én ritmusom (Viola)

22. mese: Ez volt most az én ritmusom (Viola)

Olyan szépen indult. Nem váratott meg, kihasználta az első adandó alkalmat.

Korán kiderült, hogy valami nem szokványos. Egy erecske hiányzik a köldökzsinórból. Tisztán látszik az ultrahangon, egy kék és egy piros tekereg egymáson, mintha ez így jó is lenne. Minden rendben, csak jobban oda kell figyelni. Néhány vizsgálatot javasolt elvégezni. Ellenőrizzük gyakran a fejlődését.

Korának megfelelően növekszik, megnyugtatásomra mindig egy picivel nagyobb is, mint „kell”, durva anatómiai eltérésre utaló jel nincs. Kétoldali vesemedence-tágulat van, ó az semmiség, legyint rá mindenki, biztos fiú. Fiúknál előfordul. Majd kinövi.

Kinőtte. Lány.

Hónapokig tartó nincs semmi baj, csak megfigyelés után sikerül megnyugodnom a végére, szerintem ez a kisbaba tényleg egészséges, neki megfelel ez a kéteres zsinór, amit növesztett. Ettől még a biztonság kedvéért marad a szoros megfigyelés. Magas rizikóbesorolás.

Orvosválasztás. Az az orvos vigyáz ránk, akiről azt gondoltam, sose szeretnék vele ilyen kapcsolatba kerülni, de most csak ő jöhet szóba, a legjobb kezekben kell lennünk, az ő védőszárnyai alatt vagyunk biztonságban.

A szülés is olyan szépen indult. Éjjel, szép fokozatosan. Aludni nem tudok. Finom olajokkal, színes fényekkel, labdázva, járkálva, táncolva figyelem, vajon tényleg elindult-e. Bekuckózom a fürdőbe, a fények közül a pirosat választom, az világít. Meleg vízben pihenek, ott sem csitulnak. Nyugodtan, derűsen tervezgetem, mikor induljunk, úgyis menni kéne ma is CTG-re és ultrahangra, holnapra meg már szülésindítás van kiírva.

Délben bemegyünk. Odafele még csak vannak összehúzódások, a felvételi CTG-n már csak ritkán. Rendszertelen fájásokkal telik el a nap. Szülőszobán vagyok, van innen visszaút? Van. Vegyük úgy, hogy vaklárma volt. Kapok egy ágyat, ahol alhatok. Ha tudnék. Azért valamennyit sikerült. Nem is szülök. El se indult. Viszont el sem múlt, valami mégis van, csak rendszertelen. Találóbb, hogy elakadtam valahol egészen az elején.

Reggel CTG, beszélgetünk, találgatunk. Legyen mégis indítás. Szinte folyamatos CTG. Burokrepesztés. Oxitocinos fájástámogatás, óvatosan adagolva. Nagyon-nagyon lassan rendszereződni kezd. Délben olyan rosszullét jön rám, mint még soha, furcsa íz a számban és rettenetes éhség. Persze ma még nem ettem és tegnap is alig. Egy csomag szőlőcukortól jobban leszek.

Amennyit lehet, mozgok és helyezkedek. Néha egész sok magzatvíz kicsorog, a fél szülőszobát fölmosom vele. Nevethetnék rajta, ha vicces kedvem lenne. Férj is hív, hogy mi a helyzet, még elküldöm ebédeljen, és idefele vegyen kaját, szülés után vacsorára nekem is fog kelleni valami. Egy pillanatra azért összeszorul a gyomrom, el ne kiabáljam (műtéttől félek)… aztán szép lassan már tényleg vajúdom is. Tulajdonképpen elég mozgásteret adnak ezek a zsinórok és csövek, csak kell valaki, aki odahozza az épp messzebb lévő dolgokat (víz, labda, lepedő, olaj, szülésznő…)

Háromnegyed hatkor nézem az órát. Most van elegem. Már nem akarok szülni, fáradt vagyok és nyűgös. Egy kötéllétra lóg a plafonról, pár napja szerelték föl. Számomra életbevágóan fontos. Csak ebbe kapaszkodva jó lenni. A medencémhez ne érjen senki és semmi, se ülni se feküdni nem jó.

szülés, születésHárom tolófájás és kibukkan a fejecske. Meglep a tempó, jutalom ez valamiért. Túlságosan észnél vagyok, azt hittem, tovább fog tartani. Szégyellem, hogy ennyit nyafogtam a végén. Még egy nyomás a szülésznőm kérésére, és kiforog a vállacska, és ott pislog előttem a matracon a kisbabám.

Öröm és eufória van. Első szavaim hozzá: „Ilyen gyorsan?!” Ilyen ügyesen kibújt ez a pici baba, csak engednem kellett. Húsz perc telt el azóta, hogy úgy éreztem, elég volt, nem bírom tovább. Igaz, 39 órája ébredtem fel otthon az első kis kontrakciókra. Harminc órája jöttem be a kórházba. Ez volt most az én ritmusom.

A kisbaba 3240 g és 51 cm. Aranyos kis baba, de még ahhoz is szükségem volt pár órára, fél napra, hogy meglássam végre, ő is olyan tökéletes, mint a nagylányom.

Sz. Sz. É.

 

 

Lilla lányom születése > > >

Dúlaként egy szülésnél > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.