632. nap: Csirkét beleznek

Amikor két évvel L. születése után B-t vártam, szintén csakis arra vágytam, hogy Ágival, otthon szüljek. A 27. héten azonban vérezni kezdett a placenta, kiderült, elöl fekszik. Ági mondta, hogy lehet, hogy majd szépen felkúszik, és abbahagyja a vérzést, de sajnos, nem ez történt.
Feküdtem otthon öt hétig, Ágit mindig felhívtam, amikor megijedtem, hogy több vér jött, ő pedig megnyugtatott, pontosan kikérdezve, hogy mekkora volt a vérzés. Közben valami tablettát szedtem, hogy a baba tüdeje megérjen. Sajnos, egyik éjjel olyan mennyiségű vér jött, hogy Ági mondta, be kell menni a kórházba.
Mentővel vittek be. Az ügyeleten mindenki megvizsgált, mint amikor egy csirkét beleznek. Miközben ultrahangoztak, kérdeztem, hogy mekkora a baba. Mondták, hogy maradjak csöndben, mert figyelniük kell. Egyszer egy vizsgáló megtapogatta a hasamat, és azt mondta, ez a baba keresztbe fordult, azonnal császármetszés! Itt is kértem az epidurális érzéstelenítést, mondták, hogy arra már nincs idő. Elaltattak. Amikor toltak ki a műtőből, egy nagyot hánytam.
Babám sehol. Itt le kellett menni egy emeletet a gyerekosztályra. De protekciósan egyszer odatoltak megnézni a kis B-met. Ja, semmi rooming-in. Azt, hogy függőlegesen vágták a hasamat, úgy vettem észre, hogy odanyúltam. Senki nem mondta el. A szobában a másik nő is így járt. Úgy éreztem, ez volt a büntetés, vagy az ügyeletes csak így tudott metszeni. Van egy olyan magyarázat is, hogy így gyorsabb. Olyan sebhelyem lett, amit gyerekkoromban mindig elszörnyedve néztem a bikinis nők hasán a strandon.
Azt mondtam, hogy amint fel tudok állni, hazamegyünk. Nem maradunk ott kilenc napig. Így a negyedik napon saját felelősségre, varratokkal együtt hazamentünk. Így B. szoptatása nem csesződött el, és két évig szopizott.
Persze, egyik esetben sem volt arról szó, hogy Ági velem jöhet a kórházba, és ott maradhat velem, pedig ez nagyon fontos lett volna, és sokat segített volna.
K. B.
Első császár >>>
Otthonszülés >>>