igaz történetek szülésről, születésről

1761. nap: Első alkalom

1761. nap: Első alkalom

Vártam az extázist, a mindent betöltő, felemelő, egyszeri, lélegzetelállító élményt. Valami olyanra számítottam, amitől minden belső szervem remegni kezd, kihagy a szívverésem, és nem ismert örömöket és fájdalmakat szabadít fel bennem. Vártam, hogy mikor sűrűsödik be a szoba levegője olyannyira, hogy harapni kelljen, és mikor veszem azt észre magamon, hogy nyelni sem tudok a lelkesedéstől a szervezetemben megnövekedett adrenalinszinttől… De soha nem jött el ez a pillanat.

Tudjátok, mi történt? Egy gyermek született. A legnagyobb csendben, bonyodalmak és eget rázó érzelmek nélkül. Egyszerűen a természet törvényeinek erejét használva megszületett. Nem zokogott ő sem, csak felsóhajtott és pihent.

Mi történt velem? Semmi. És ez volt a legcsodálatosabb, ami történhetett… Semmi.

Most az jut eszembe, hogy egyszer egy csodálatos, izzasztókunyhós élményem után a Mesterem (az akkori) megkérdezte tőlem, hogy mi történt velem (mély transzban láthatott – hiszen abban voltam). Rámosolyogtam és azt válaszoltam: „Semmi”. Mire ő is elmosolyodott és hozzáfűzte: „Ezt teszi a természet ereje: SEMMIT…”. Hát most is minden bizonnyal ugyanazt a „semmit” tapasztalhattam meg.

Egyszerűen minden a helyén volt. Minden rendben volt, és nem tűnt ez sem többnek, sem kevesebbnek. Jelen voltam, én voltam, és ez elég volt. Nem kívántam sem többet, sem kevesebbet, nem éreztem átütő boldogságot vagy mindent beborító szomorúságot, nem rohangáltak bennem a gondolatok, mint érkezésünk után, hogy vajon mit is kéne tennem, és helyesen teszem-e azt, amit teszek? Nem voltak bennem sem kérdések, sem válaszok. Minden csak történt, minden a helyén volt, eltűntek a kétségek és a nyugtalanság – csak az áramlat maradt, az élet maga…

H. L.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

Nina születése anyaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.