igaz történetek szülésről, születésről

1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya

1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya

2011., egy budapesti, igen jó hírben álló kórház, dr. K. E. orvosnő felfogadva magánorvosként, aki kertelés nélkül megmondta, hogy 70 000 Ft-ot kér. Szülésznőnek Andrea nevű kolléganőjét javasolta. Ő 30 000 Ft-ot kért.

A várandósságom végig panaszmentes volt, a baba végig jól volt. Egy este éjfél körül elment a magzatvíz. Bementünk a kórházba párommal, ahol épp Andrea volt ügyeletes. Megvizsgált, és azt mondta, nyugodtan feküdjek le, a férjem menjen haza, mert itt reggelig nem lesz semmi változás.

A szülőszobában egyedül voltam, ettem a saját homeopátiás bogyóimat, próbáltam aludni, relaxálni. Reggel hatkor megvizsgált a szülésznő, és azt mondta, semmit nem haladt a szülés, beszélt telefonon a doktornővel, beköti az oxitocint. Hallottam róla, hogy ez mivel jár/járhat, és próbáltam alkudozni, hogy várjunk kicsit. Tizenöt percenként jött, hogy kössük be. A méhszáj picit nyílt is, de nem volt kegyelem. Mint később megtudtam, a szülésznő műszakja lejárt, valószínűleg nem akart ő túl sokat ottmaradni velem a homlokomat törölgetni, meg két jó szót szólni, biztatni, mert tudjátok, túlterhelt egészségügyi dolgozók, nincsenek megfizetve stb., szóval 6.45-kor bekötötték az oxitocint. Közben már a férjem is ott volt.

Ez után már, ha akartam volna se tudtam volna sétálni, labdára ülni, mert egyre erősödtek a fájások, és nyolckor megérkeztem abba az állapotba, hogy „ezt nem lehet kibírni”. Epidurál? Doktornő: „Még várjunk.” Később: „Már nem lehet bekötni.” Végül kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót, ami minden volt, csak a fájdalmat nem csillapította. A fájások közötti szünetekben, amik egyre ritkultak, szinte elvesztettem az eszméletem, a fájásoknál teljesen magamnál voltam, és alig bírtam ki.

Tíz óra felé éreztem, hogy jön a baba. Bejött az orvosnő, ráfeküdt a gyomromra, a szülésznő volt a lábamnál. A szülésznő folyamatosan mondta az orvosnőnek, hogy még nyomja a hasam, ő pedig mondta, hogy már teljes könyökkel rajtam van (egy kb. 90 kg-os nőről van szó). Férjem az utolsó pár percre kiment. Megszületett a baba.

Mindenki happy. A köldökzsinórvért levette az orvos, bár többször említette, hogy ő egy másik céget ajánlana (ennek egy hét múlva lesz apropója). A szülőágyon még összevarrt pár öltést az orvos, természetesen érzéstelenítés nélkül, mert „nem kell az, mindjárt kész”.

A szülőágyon épp kezdtem magamhoz térni, vittek volna a szobámba, amikor beront egy másik szülésznő, hogy kész vagyok-e?! Mert más is vár a szülőszobára. Próbáltam felkelni, de nagyon szédültem, és elájulás helyett visszadőltem. Pár perc múlva újra próbáltam, megint nem ment. A másik szülésznő ott hőbörgött, hogy jó lenne, ha összeszedném magam! Az én orvosom és szülésznőm eltűnt, egy nővér és a férjem segítettek.

Még pár perc kellett, és toltak a szobámba. Az ott eltöltött három és fél nap alatt a szülésznő egyetlen egyszer sem jött be hozzám, a doktornő pedig egyszer hívott be megvizsgálni (durva aranyerem lett a szülés miatt), ahol is azonnal így kezdett, hogy „Mégis, mikor szándékozik a pénzt ideadni?!” Mondtam, hogy azonnal. Megenyhült, egy-két tanács, jég, mehettem a szobámba.

Miután hazamentünk, egy hét múlva kiderült, hogy az őssejt széklettel szennyezett. Hét hét után a kontrollon (másik város) kiderült, hogy a varrás szétnyílt, és vadhús nőtt, ki kell vágni.

Négy hónappal a szülés után átlagos orvosi vizsgálaton a babánál kiderült, hogy túl nagy a feje, irány a neurológia. Közben minden orvos kérdezte a szülés lefolyását, hogy mi történhetett, nem volt jel a várandósság alatt? Nem! A legnagyobb valószínűséggel a szülés miatt történt mindez. Mivel a pici a saját ritmusában akart volna megszületni, de az oxitocin plusz az orvosnő könyöke olyan durván kinyomta, hogy a szülőcsatornában a koponyacsontjai jobban összehajoltak, és megsértették az agyát.

Jelenleg úgy állunk, hogy kontroll és várakozás, a gyerek kinövi-e, vagy agyműtét. Az egyértelmű okot, hogy a szülés, ergo az orvos okozta ezt, természetesen egy orvos sem írja le, a legtöbb szerint ez teljesen normális szülés volt, egy-kettő ingatta a fejét és mondta, hogy ez lehetett az ok, és egy (magánban) mondta, hogy ez bizony a szülés miatt volt.

Egy évvel később elmentem a doktornőhöz elmondani, min megyünk keresztül. Szerinte, természetesen, a baba orvos általi kinyomása teljesen normális eljárás. Biztos, hogy nem ő okozta mindezt, hanem – itt elkezdett sorolni teljesen más okokat, mint például hogy agyhártyagyulladást kapott a kórházban a gyerek, menjünk lumbálásra stb. Mert, hogy neki van születéskor sérült gyereke, tudja, milyen az.

Ennyi. Nincs felelős, nincs változás, nincs bocsánat.

S. E.

Véletlenül kiválasztott mesék.