igaz történetek szülésről, születésről

1825. nap: Alien III.

1825. nap: Alien III.

A harmadik rész egy apokaliptikus vízió, ahogyan az már lenni szokott az ilyen scifi-horroroknál. A földi civilizáció elpusztult egy atomháborúban, a korcs és elfajzott túlélők csoportjai a kopár pusztaságban és a kihalt városok omladozó épületei között kóborolnak. És itt van a főszereplőnőnk, akit megint hatalmába kerített az Idegen, gömbölyödő hasából hamar kitalálhatjuk, hogy hamarosan világra jön a Gonosz, és végleg hatalmába keríti azt.

Nincs már Műveleti Központ, nincsenek kütyük, se neonfények, de még kések sincsenek, csak a nő, a hasa, meg egy zug, ahol meghúzódhat az utolsó nagy erőpróba előtt.

És akkor elkezdődik! Nagyon érdekesen van megcsinálva a filmnek az a jelenete, amikor a nő egy nyilvánvalóan a Főgonosztól származó rituálét követ, ringatja magát, meg énekel, vagy csak úgy zümmög magában – egyszerre vicces és hátborzongató! Aztán hangosan kiabál – innen tudni, hogy valami nagyon gonosz dolog készülődik –, vonyít, mint egy anyafarkas, néha olyan, mintha énekelne, de nyilvánvaló, hogy az valami ősi dal lehet a pokolból. Leül, feláll, járkál néha, mint egy űzött vad, vagy csak egy helyben topog és mormog magában.

És egyszerre csak – oh, borzalom! – négykézlábra ereszkedik, mint egy állat, az éneke egyre hangosabb, néha fájdalmas kiáltás vegyül belé, így mozog előre-hátra négykézláb – emiatt a rész miatt persze korhatárosan vetítik csak a mozik, és a kölcsönzőkben sem adják oda gyerekeknek. Aztán ez a ringó mozgás már-már extatikussá fajul, a zümmögés, az ének, minden hang, ami a torkán kijön egyetlen kakofónikus hangzavarrá áll össze (a színésznő ennek az abszurd jelenetnek a hiteles ábrázolása miatt kapott Oscar-díjat), látjuk, ahogyan a teste megfeszül – tudjuk már, hisz sok ilyen filmet láttunk, hogy készül kifelé az Idegen.

És meg is jelenik a feje, a válla, a teste, végül a lábai – úgy kúszik ki a nőből, mint egy véres kígyó, és akkor a nő, aki nyilvánvalóan ennek a valaminek a hatása alatt áll, nemhogy eltaposná, összezúzná, vagy csak elhajítaná messzire, hanem éppen ellenkezőleg: gyengéden a kezébe veszi, magához öleli, és végkifejletként a csupasz mellére teszi, hogy az a Valami jóllakjon a tejével.

Nyugtalanító vég, kétségtelen, de állítólag már készül a negyedik rész – az már olyan zombis-akciós lesz, amelyben magukból kivetkezett nők hordái csőstül hozzák világra ezeket az izéket, anélkül, hogy bárki is gátat tudna szabni a folyamatnak…

De hát éppen az a jó ezekben a scifis-horroros filmekben, hogy az ember tudja: ilyen a valóságban nincs is, mindez csak a képzelet szüleménye…

S. Z.

(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.