916. nap: Ringató (Gyuri születése)

Tegnap volt Gyuri negyedik születésnapja, és most már tényleg megírom, hogyan is volt ez, mert olyan szép volt, és mégis olyan nehéz leírni. De nem is leírni nehéz, hanem felidézni. És ahogy elkezdem, újra élem minden percét, minden örömét minden szülésnek, minden fájdalmát minden elszakadásnak. De miért ez a fájdalom? Talán azért, mert ez már elmúlt. Már csak emlék ‒ nekem ez a legnehezebb, ebben megtalálni az örömöt, hogy ez már nincs. A szülések életem legmeghatározóbb, legcsodálatosabb napjai voltak, és örök hála, hogy megadatott mindez nekem. Azon a bizonyos októberi napon ahogy volt, az tökéletes volt.
Hajnalban kettő körül ébredtem. Szépen felöltöztem, és elkezdtem kitakarítani a fürdőszobát. Aztán fésülködtem, lassan, hosszú mozdulatokkal keféltem át a hajamat. Talán fél órát is eltartott ez vagy egy órát ‒ nem tudom. Olyan volt, mint egy ringató, altató, gyönyörű, ritmikus, mintha beleringatott volna a szülésbe ez a fésülködés. Az egész család aludt, öröm, csend és várakozás volt bennem. A segítőim már ott voltak, azt hiszem.
Aztán ahogyan haladt az idő, nem is tudom, történt-e valami. Csak arra a megnyugtató érzésre emlékszem, ami olyan volt, mintha ringattak volna egy bölcsőben a világ tetején.
Ami még eszembe jut, az az erő, ami szinte megijesztett, aztán ahogy ráéreztem, megéreztem, hogy ez az egész értünk van, és át tudtam adni magam ennek, már nem volt ijesztő. Olyan mély spirituális tapasztalat volt ez!
Az egészből áradt az a gondoskodó, anyai szeretet, ami maga a szülés.
K. A.
Írisz > > >
Szép, kerek történet > > >