igaz történetek szülésről, születésről

775. nap: Az olajradiátor – apamese (Szabolcs)

775. nap: Az olajradiátor – apamese (Szabolcs)

Szabolcs, harmadik gyermekünk szombaton délelőtt tíz órakor született. Igazi úriemberként kezdte pályafutását, nem kellett hozzá éjszaka fent maradni, a család minden tagja kialudhatta magát, nyugodtan felöltözött, megreggelizett, majd kilenc órakor megjöttek az első jelei annak, hogy mégsem megyünk kirándulni, át kell szervezni a napot. Mert mint utaltam rá, szombaton otthon van az egész család, és bár ez általában idilli állapot, az otthonszüléshez mégsem optimális.

Szóval, gyerekvigyázásra kijelölt ismerősünket felhívjuk, hogy ő se szervezzen magának mára már semmit, hanem vegye a kabátját, és induljon el hozzánk, mert egy óra kell neki, amíg ideér a város másik végéről. Ágival is egyezkedünk, aki az első gyanús jelre még ugyan nem ült kocsiba, de negyedórával később már meg is kapta a következő sürgető telefont.

Történt ugyanis, hogy az események felgyorsultak. Az első méla fájásokat gyorsuló ütemben követték a többiek. Mondhatnám „jobbról előztek”, mert sem az iderendelt bébicsősz, sem Ági nem volt még sehol, hiszen csak ezekben a percekben indulhattak, ez az apró úriember viszont már nem akart tovább várni. Lépni kellett.

A két gyereket kitereltük a ház előtt parkoló autóba, most lehet tekergetni a gombokat, rádiót hallgatni, és fel-le nyomkodni a bajuszkapcsolót, Apa ma megengedi, csak menjetek már ki, mert nekem fontosabb és sürgősebb dolgom akadt. S nem kell néznetek sem, ahogy anyátokból felszínre tör a fájdalom, mert most úgysem érnék rá elmagyarázni az élet bonyolult összefüggéseit. Azért az utca végén lakó barátunkat áthívtuk – hisz neki csak három és fél percre van szüksége, hogy átérjen hozzánk – , és beültettük a gyerekek mellé az autóba, biztos, ami biztos, legyen egy felnőtt is, aki vigyáz rájuk, és ott tartja őket, ha már nagyon unnák a dolgot.

Közben Petra forró zuhanyt vett, mert fázott, és kinyitottuk a ház ablakait, hogy bejöjjön a hideg, mert melege volt. Ismét felhívtuk Ágit, hogy meggyőzzük arról, a KRESZ-t általában célszerű betartani a gépjárművel történő városi közlekedés során, de ez alkalommal tekintse csak egyfajta ajánlásnak ezeket a gondolatokat, s a minél hamarabb történő megérkezés érdekében bátran lépjen a megfelelő pedálra. Mert bár ez a harmadik, otthon született gyermekünk lesz, mi mégis úgy szeretjük ezt csinálni, ha ott van a szaksegítség. S 9.45-kor messze nem volt egyértelmű, hogy ez alkalommal is így lesz.

9.55-kor végül befutott Ági. Gyors mosakodás, öltözés, és már adta is az instrukciókat. Legnagyobb megdöbbenésemre hiányos volt az általunk előre gondosan beszerzett szülési kellékek listája, de aztán az események hevében ezen hamar túlléptünk.

Aztán be kellett volna fűteni a házat, hogy jó meleg legyen annak a kisbabának, ami ismerve a fizika törvényeit, nem tűnt egy egyszerű feladatnak, hiszen e hűvös, tavaszi reggelen fél órán keresztül intenzíven szellőztettünk, hogy párom hőhullámait a belső hőmérséklet gyors csökkentésével ellensúlyozzuk. Eredményesen le is hűtöttük a házat. Éreztem, hogy a cirkó még 90 fokos keringetett meleg vízzel sem fog itt perceken belül szaunát csinálni, ezért kivágódtam a bejárati ajtón, hogy a pincéből rásegítésnek felhozzam az olajradiátorokat. „Ne most menj el!” ‒ kiáltott utánam Ági ‒ „Éppen születik a kisbaba.”

Arra már nem emlékszem, hogy végül üres kézzel visszafordultam-e, vagy felkaptam előbb egy radiátort, de talán mindegy is. Ennél fontosabb, hogy egy perc múlva Szabolcsunk a tervezett útvonalon elhagyta anyahajóját, s néhány újabb perc múlva már mindketten a nappali heverőjén feküdtek, ismerkedve egymással és a napfényes világgal.

Ekkortájt futhatott be a sürgősséggel iderendelt gyermekfelügyelőnk, illetve a doulánk is. Innentől kezdve mindenki rutinosan tette a dolgát, én pedig, fontosabb dolgom nem lévén, csináltam egy pár fényképet a család legújabb tagjáról.

T. P.

Ákos > > >
Matyi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.